Vedd el a nevét, és tiéd a lelke is

Nomen est omen - nevedben a sorsod, régi igazság. Ha valakinek/valaminek kimondjuk a nevét, azzal meg is idéztük - ősi babona ez.
Isten nevét tilos volt kimondani. "Vagyok, aki vagyok." (2Móz 3,14). De tudjátok-e, hogy miért hívják a farkast "farkas"-nak, a szarvast pedig "szarvas"-nak? Az ősmagyarok vadászbabonája volt, hogy az állat nevének kimondása elűzi a vadászszerencsét, ezért körülírták az állatokat: a farkas állat (akinek farka van), a szarvas állat (akinek szarva van).
A nevünk a személyiségünk, ha elveszik tőlünk, lelkünk egy darabját veszik el. József Attila nevelőszülőknél volt Öcsödön. Mostohaszülei azt mondták, olyan név, hogy Attila nincs, ezért Pistának hívták a gyermeket, aki ezt a lelki terrort soha nem volt képes elfelejteni. De biztosan emlékeztek még rá, hogy a Gyökerek című sorozatban a rabszolga Kunta Kinte milyen nehezen válik meg nevétől és fogadja el a gazdájától kapott "Toby" nevet:


Volt egy pehelysúlyú bolgár-török súlyemelő, aki három olimpián is aranyérmet szerzett, Naim Süleymanoğlu. Bulgáriában Naim Suleimanov néven látta meg a napvilágot, ezen a néven aratta első sportsikereit és érte el első világcsúcsát. 1984-ben csak azért nem lehetett olimpiai bajnok, mert a bulgárok - hozzánk hasonlóan - mint a Szovjetunió hű csatlósa bojkottálták a Los Angeles-i olimpiát. A '80-as években a bolgárok arra kényszerítették a török kisebbséget, hogy bolgár hangzású családneveket vegyenek fel, így lett Suleimanovból Shalamanov, pár évig ezen a néven versenyzett egészen 1986-os Törökországba történő emigrációjáig. A hatalmas sportember (akit 1 m 47 cm-es magassága miatt csak Zseb-Herkulesnek hívtak) már mindhárom olimpiai címét Süleymanoğlu néven a törököknek szerezte, az utolsót 20 évvel ezelőtt Atlantában. Saját nevének visszaszerzése hatalmas energiákat szabadított fel benne.
Joggal kérdezheted kedves blogolvasó, hogy ez most honnan jutott eszembe. Hát természetesen a riói olimpia egyik epizódjáról. A 100 m-es pillangóúszásban egy szíriai menekült úszónő, a 18 éves Yusra Mardini is indult. Az úszó a hontalanok között, az olimpiai zászló alatt vonult fel a megnyitón. A Magyar Televízió közvetítette Mardini futamát, melyet a menekült sportoló megnyert, de ez nem zavarta a közvetítés kommentátorát, ifj. Knézy Jenőt (azért írtam ki az ifj. rövidítést, mert az apja ilyet egészen biztosan nem tett volna soha) meg sem említette a hölgy nevét és tragikus sorsát.

A közmédia - a kormány lakájmédiája - a menekülteket arctalan tömegnek mutatja, konzekvensen "migráns"-nak nevezi őket, akik terroristák, nőket molesztálnak és elveszik a kultúránkat. Számukra elfogadhatatlan, ha egy menekültnek saját arca, neve és a neve mögött rejlő megindító sorsa is van. Ezért aztán az ősi módszert alkalmazzák: elveszik a nevüket azoktól, akiknek jószerével már csak ez maradt.
Gyalázat.