ESC 2016

Mindjárt fel is oldom posztom címét: Eurovision Song Contest, vagyis Eurovíziós Dalverseny.
Ahogy azt már számos bejegyzésemben megírtam, megszállott tehetségkutató-néző vagyok, az eurovíziós dalversenyt is évek óta követem és rendszeresen posztolok is róla, például itt meg itt. Végignézem a Dal című válogató mind a hat adását, meghallgatom a 30 magyar versenydalt (a középdöntőbe jutottakat kétszer, a döntőbe jutottakat háromszor), utána végignézem az Eurovíziós Dalfesztivál két elődöntőjét és a döntőjét, mely további uszkve 40 dal meghallgatását jelenti.
A magyar válogatón három megmérettetésre érdemes dal volt: Freddie Pioneer című dala, Oláh Gergő Győz a jó című száma valamint Petruskától a Trouble In My Mind. Eleinte az utóbbit láttam Eurovízióra érdemesnek, aztán inkább Oláh Gergő dalára szavaztam, mert volt benne egy katartikus csúcspont. A közönségnek viszont a jóképű, rekedtes hangú Freddie jött be, így ő utazhatott Stockholmba.
Sokszor okozott már csalódást az előzetes esélylatolgatás. Sokan emlegették Freddie-t is az esélyesek között, például egy 1000 fős mintán végzett szavazáson a MarkMusic a magyar énekest a 4. helyre tette.
Nekünk a 20. hely környéke bérelt hely, ha nem sikerül igazán ütős dallal indulnunk. Ezúttal a 19-ikek lettünk. A dalverseny részletes pontozása a verseny hivatalos oldalán megtekinthető, amiből a következő statisztikát sikerült összeállítanom:

• A közönség a 42 résztvevő országból 32-ben jobbnak látta dalunkat, mint a szakmai zsűri.
• A szakmai zsűrinél legjobb helyezést, második helyet Csehországnál és Spanyolországnál értünk el.
• Írország szakmai zsűrije a döntő legrosszabb dalának tartotta a magyar dalt, 26. helyre sorolta.
• Szerbiában kaptuk a legjobb közönséghelyezést, másodikok lettünk (köszönjük délvidéki testvéreink).
• Az ausztrál, német és belga közönség tett minket a legrosszabb, 19. helyre.

Az ukrán dal győzelme több szempontból is érdekes. Nagyon erős a mondanivalója, a krími tatárok kitelepítéséről szól, szép volt mind a dal, mind a hozzá kapcsolódó látvány. Mind a közönség, mind a szakmai zsűri a második helyre tette, de mivel a közönség az oroszokat, a szakma pedig az ausztrálokat látta legjobbnak, így az összevont pontok alapján Ukrajna nyert. Oroszországban kisebb botrányt okozott az ukránok győzelme. Az orosz szakmai zsűri Ukrajnát csak a 24. (!) helyre sorolta, viszont az orosz közönség a másodikra. Látszik, hogy a zsűritagok politikai elvárásnak próbáltak megfelelni, a közönség pedig a szívére hallgatott.
A szakmai zsűrit és a közönséget viszont a lengyel dal osztotta meg a legjobban: míg a szakma a 24. helyre rangsorolta, a közönségnél ez a dal volt a harmadik legjobb.
Látszik tehát, hogy ízlések és pofonok mennyire különbözők, mennyire lehetetlen mindenki ízlésének eleget tenni. Én nem hagyom, hogy ez kedvemet szegje, mert az egész dalfesztivált átjárja az európaiság: örmények és azeriek, oroszok és ukránok, törökök és görögök teszik félre minden ellenségeskedésüket, hogy a zene és a szó erejével mérjék össze magukat. A svéd rendezés nemcsak technikailag volt tökéletes, de az a laza elegancia, önirónia, ami az egész műsorfolyamot jellemezte, mindenkit elbűvölt. A menekültek befogadásáról szóló tánckompozíció, a The Grey People megható és elgondolkodtató volt.
Készítettek egy paródiát az ideális eurovíziós dalról, melybe összesűrítették az elmúlt évek emlékezetes dalainak összes kellékét, látványelemét. Nem lehetett véletlen, hogy a paródia dallama szinte pontosan megegyezett a lengyel versenydallal, még a hangneme is stimmelt:



---