Felállni, vagy nem felállni, ez itt a kérdés

A fenti kép egy náci nagygyűlésen készült 1936-ban. A tömeg lelkes karlendítéssel köszönti a Führert, egyetlen ember áll csak leeresztett karral. Az illető állítólag August Landmesser, akit - mivel zsidó felesége volt - fajgyalázásért elítéltek, később besorozták és meghalt a fronton.
Hasonló jelenet van a Cabaret című film ikonikus kocsmajelenetében. Ez az a három perces jelenet, amelybe bele van sűrítve az egész nácizmus: hogyan vált a hazafias nemzeti érzés egy az egész világot leigázni akaró erővé.

A jelenet vége felé, amikor mindenki karlendítve, felállva énekel, egyetlen egy idősebb ember marad ülve.
Általában az ember nem megy olyan közösségbe, melynek viselkedési normáit nem akarja betartani, és ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy egy egész tömeggel szemben egyedül kényszerüljön demonstrálni. Sokszor kerültem már olyan vallási közösségbe (feleségem családja révén zsidó eseményekre, nővérem révén református családi ünnepekre), amikor nem tudom pontosan, mikor kell felállni, mikor leülni, ezért ilyenkor azt csinálom, amit a többiek.
Ez az egész onnan jutott eszembe, hogy a Puskás Stadion Aréna megnyitóján, miközben határon túli gyerekek énekelték az Ismerős Arcok nevű együttes Nélküled című dalát, és 67 000 ember felállva énekelt, Miklósi Gábor, az Index újságírója ülve maradt. A rá következő napokban kapott is hideget-meleget.
A Nélküled mostanság a határon kívül élő magyarság himnusza lett, a nemzeti összetartozás dala. Csaknem 40 milliós nézettsége van, tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy szép lassan kiszorítja a Székely himnuszt ebben a műfajban. Szerintem ez nem baj, mert a Székely himnusz dallamát és szövegét tekintve is ezer sebből vérzik, az eredeti szöveg hibás prozódiája a nép ajkán alakulva valamelyest javult, sőt költöttek hozzá egy második versszakot is, de a Nélküled azzal, hogy nem nevesíti a székelyeket, hanem minden határon túl élő magyarhoz szól, alkalmasabb a nemzeti egység kifejezésére. Igen, a Nélküled lett az új Székely himnusz, amit egyre gyakrabban énekelnek el tömegrendezvényeken. És szerintem szükség van ilyen dalokra, mint ahogyan a nemzeti összetartozást kifejező zászlóra is, amely jelenleg a székely zászló. A lényeg, hogy olyan rendezvényeken használják ezeket a szimbólumokat, amelyek valahogyan az összmagyarsághoz szólnak. Hogy egy nemzeti stadion aréna avatása ilyen alkalom-e, azon esetleg lehet vitatkozni, de ülve maradni, amikor 67 000 ember feláll, lehet hogy tényleg bunkóság.
Persze a szurkolókkal nem mindig kell együtt cselekedni. Nem kell huhogni vagy rasszista megjegyzéseket tenni az ellenfélre, nem kell hátat fordítani, amikor az ellenfél nemzeti himnuszát játsszák (ezt rendszeresen megtesszük a románokkal, kapunk is érte zárt kapus mérkőzést a FIFA-tól).
A stadionarénaavatás napján egyébként volt egy spontán felállás Bécsben, a CEU bécsi campusának megnyitóján. Bár a rendezvényen felszólalt az osztrák tudományos és technológiai miniszter asszony, Bécs polgármestere, az osztrák tudományos akadémia elnöke (örültek nagyon, hogy így ölükbe hullt a CEU, hiába, nemzeti értékeink elherdálásában jók vagyunk), a közönség mégis Soros György beszéde után ünnepelt felállva.

---