Két avatás

2019. november 15-én két épületet avattak fel: Budapesten a Puskás Arénát, Bécsben pedig a Budapestről elűzött CEU új campusát. Mondhatnánk azt is, hogy Magyarország stadionokat épít és egyetemeket rombol, de azért ezen az ünnepélyes napon ne legyünk ennyire demagógok.
A CEU-t alapító Soros Györgyöt a bécsi polgármester magas kitüntetésben részesítette.

A budapesti stadionavató már hetek óta lázban tartja az országot. Az 1953-ban felavatott Népstadion helyére került, annak formai jegyeit megtartva, de mégis a 21. századi igények szerint.

Az '53-as megnyitóra készült plakát

A Nemzeti Sport mai címlapja

Az ifj. Dávid Károly által tervezett Népstadionnak még nem volt villanyvilágítása, de a képen látható eredménykijelző már megvolt, sőt, ez akkora siker volt, hogy számos országban rendeltek belőle. Villanyvilágítást csak hat év múlva, 1959-ben kapott a létesítmény.

Villanyfényes mérkőzés a Népstadionban

Egy korábbi posztomban már írtam róla, hogy mivel az új Puskás fő tervezője középiskolás osztálytársam, Skardelli György, ezért májusban alkalmam volt megtekinteni az arénát.

Osztálytársaimmal az épülő Puskásban

Az új Puskást több oldalról is támadták. Egyrészt kevesellték a létesítményhez épült parkolóhelyeket (500 db), másrészt nem értették, miért nem lehetett megtartani az atlétikai pályát. A parkolóhelyekről mér régen megírták, hogy a környék utcáinak szűk áteresztő kapacitása miatt a rendezvények előtti és utáni gépkocsiközlekedés lehetetlen volna. Aki járt már a Pap László Sportaréna környékén egy-egy rendezvény előtt vagy után, az láthatta, hogy órákra megbénult a környék közlekedése, pedig a Pap Lászlóhoz "csak" 1500 parkolóhely létesült. Én még emlékszem az 1970 előtti időkre, amikor még metró sem járt a Népstadionnál, pedig akkor még teljes kapacitással, csaknem 80 000 fővel üzemelt, és nagyon sok teltházas mérkőzése volt. Valahogy mégis odajutottak meg hazajutottak a szurkolók.
Ami pedig az atlétikai pályát illeti: a meredek lelátójú, a küzdőtérhez közeli széksorokkal bíró arénákra nagyobb a kereslet. Mind a labdarúgáshoz, mind a koncertekhez arénahangulat kell, erre vesznek inkább jegyet az emberek, nem pedig az atlétikára.
Áttekintettem néhány legendás európai stadion átépítését.

A legrégebbi a londoni Wembley, amely még valamikor a '20-as években létesült és több olimpia és a '66-os vébé is hozzá kapcsolódik, az angolok mégis egy karcsú labdarúgóarénát építettek a helyére, mely semelyik elemében nem emlékeztet a régi Wembleyre, és természetesen atlétikai pálya sincs benne. Pedig ha valakik, akkor az angolok szokták tisztelni a hagyományokat.
A lipcsei stadion újjáépítésénél teljesen szó szerint értelmezték a "stadion a stadionban" koncepciót: A régi stadion kellős közepén húzták fel az új Red Bull Arénát, mely természetesen atlétikai versenyek lebonyolítására már nem alkalmas.

A régi lipcsei stadion

Az új a régi közepén

A régi lipcsei stadionban magam is jártam 1969-ben, amikor a szüleim nyelvet tanulni küldtek ki az NDK-ba. Vendéglátóim nem focimeccsre, hanem egy népünnepélyre vittek el: gimnasztikai bemutatók, zenés-táncos kavalkád. A németek szerették az ilyesmit, tele volt az aréna.
A moszkvai Luzsnyiki stadiont két lépcsőben újították fel. Az 1980-as moszkvai olimpiáról ismert stadion eredetileg így nézett ki (később épült egyébként, mint a mi Népstadionunk).

Aztán az épületet befedték de megmaradt a külső homlokzat és az atlétikai pálya. Végül azonban a korszellemnek engedve átépítették a nézőteret a futókör kárára, és igazi fociarénát csináltak belőle.

A megújult Luzsnyiki

Talán a legpéldaértékűbben a németek bántak a berlini olimpiai stadionnal. Köztudott, hogy az 1936-os berlini olimpiára épült hatalom a náci erőkultusz egyik szimbóluma volt, emlékezzetek csak vissza Szabó István Mephisto című filmjének zárójelenetére (bocs a rossz minőségért):

A stadion a világháborúban alig sérült, és a németek a nem túl dicső múltjukat is elfogadó módon építették be mindennapjaikba. Ahogyan van Marx és Engels szobor Berlinben és van Gorkij Színház is, úgy őrizték meg a Hitler által épített arénát, ebben játszották az 1974-es vébé mérkőzéseit, majd tetőt húztak fölé, de megtartották az atlétikai pályát, és a 2006-os vébén már ebben játszottak számos meccset.

A német felsőbbrendűséget hirdető építmény...

...és annak 21. századi változata

Azt hiszem, így kell viszonyulnunk az új Puskáshoz is: az aréna már a miénk, és pár év múlva már senki sem emlékszik rá, milyen kormányzat alatt, milyen ideológiával létesítették, és hogy építésének évében egy egyetemnek el kellett távoznia az országunkból.
A stadionavatás napjára én egy vicces photoshoppal készültem, amelyen Orbán épp stadiont fogyaszt ebédre:

Desszert a Karmelitában

De az igazi meglepetéssel maga Orbán készült, aki hajnali ötkor egy, a Puskást népszerűsítő videóban a Karmelita erkélyén a friss Nemzeti Sporttal a kezében mellel leveszi a felé szálló labdát és egy kapáslövéssel átíveli a Duna fölött, egyenes az új aréna kellős közepébe.

A film minden bizonnyal napokig-hetekig készült, viszont a kezében lévő újság kétségtelenül a posztom elején is látható november 15-ei lapszám. Ráadásul a film végén a kapu jobb alsó sarkába rúgnak egy gólt, és Szalai Ádám Uruguay ellen rúgott gólja tényleg a jobb alsóba ment. Tehát Orbánról most már az is bebizonyosodott, hogy időutazó. Holnap módjában lesz akár 100 évet is visszautazni az időben, mert Horthy Miklós Budapestre lovagolásának centenáriuma lesz.