Orbán és Netanjahu

Az egyik izraeli posztom kapcsán írtam az izraeli Masszáda-mítoszról és az ehhez kapcsolódó belpolitikai vitákról. Arról van szó, hogy ez a történelmi hely manapság az "inkább a halál mint a megalkuvás" szimbólumává vált, amely hősies gondolkodás, de könnyen válhat egy politikai holtpontról való elmozdulás gátjává. Kicsit jobban utánaolvasva a dolgoknak - mert egyébként miért is érdekelne engem az izraeli belpolitika - fokozatosan rájöttem, hogy Netanjahu sokban hasonlít a magyar miniszterelnökhöz.
Egy hónappal ezelőtt az is árnyalta a képet, hogy a közterületeket elborító Soros-plakátokkal szemben szót emelt Yossi Amrani, Izrael budapesti nagykövete is.

Forrás: index.hu

"Felszólítóm azokat, akik a mostani plakátkampányért felelősek, hogy gondolják át a következményeket. A történelmi tapasztalat alapján semmilyen előny nem származhat egy ilyen jellegű kampányból. Jelenleg ez a kampány egy bizonyos személy politikai bírálatán túl nemcsak szomorú emlékeket idéz fel, de gyűlöletet és félelmet szít. Morális felelősségünk, hogy felemeljük a hangunkat és felszólítjuk az érintett hatóságokat, hogy éljenek hatalmukkal, és vessenek véget ennek az ördögi körnek."
Bár Amrani nagykövet még csak fél éve foglalta el állomáshelyét, mégis két olyan rendezvénye is voltam, melyen felszólalt, mindkét esetben civil szervezetek rendezvényein. Az első a Centropa Alapítvány Túlélés Szarajevóban c. kiállításának megnyitója volt, a másik pedig Az Élet Menete Alapítvány áprilisi felvonulása. Óvatosan jegyzem meg, hogy valószínűleg mindkét szervezet részesül Soros-pénzből, ráadásul akkor már az Országgyűlés elé volt terjesztve a civiltörvény.
Három nap múlva jött a nem várt fordulat: Benjamin Netanjahu, aki hazájában nemcsak a miniszterelnöki, de a külügyminiszteri tisztet is betölti, visszavonatta a nagyköveti közleményt és éles szavakkal elítélte Soros Györgyöt, "aki Izraelt rágalmazó szervezeteket képvisel". A közlemény visszavonattatása egyúttal gesztus volt a közelgő Orbán-Netanjahu találkozó felé. Ha egy küldő ország felülbírálja saját nagykövetének nyilatkozatát, az általában a selyemzsinór elküldésével egyenlő, hiszen a fogadó ország onnantól kezdve nem tudhatja egy nagyköveti nyilatkozatról, hogy az a delegáló ország véleményét tükrözi-e. Nem tudom szegény Amrani nagykövet úr meddig marad tisztségében.
Akkor most nézzük, miben is hasonlít a magyar és az izraeli miniszterelnök politikája:

A civil szervezetek megbélyegzése

 

Izraelben tavaly óta alkalmazzák azt, amit nálunk csak nemrég vezettek be: a költségvetésük több mint felét külföldi kormányzati intézmények által biztosított pénzforrásokból fedező civilszervezeteknek minden hivatalos okmányukban és hirdetésükben nyomtatott formában és az interneten is jelezniük kell, hogy külföldről kapnak pénzügyi támogatást.
Izraelben számos civil szervezet foglalkozik a palesztinok jogvédelmével, de az izraeli telepesek palesztin területekre történő betelepítését az ellenzéki pártok is elítélik. Számos civil szervezet úgynevezett érzékenyítő programokat tart, vagyis igyekszik megismertetni a palesztinok problémáit.

Soros György személyének megítélése

Soros György tevékenysége és a nyitott társadalom eszméje ugyanúgy bírálat tárgya Izraelben, mint hazánkban, és ez szorosan összefügg az előző ponttal, a civil szervezetekkel. Az Open Sociaty Foundations támogatja a befogadást a kirekesztéssel szemben, az együttműködést a konfliktussal szemben. A jelenlegi izraeli kormány szinte minden együttműködést elutasít a palesztinokkal, amíg azok gyökeresen nem változtatnak politikájukon, ezzel szemben az izraeli ellenzéknek az a véleménye, hogy mindkét félnek kell tennie lépéseket.

Kerítésépítés

Amint az a Financial Times egyik tavalyi cikkéből kiderül, Izraelben teljessé vált az országot körbevevő kerítés. Először a Gáza-övezet köré kezdtek kerítést építeni még '93-ban, ezt követte Ciszjordánia elszigetelése, később a Golánon a szíriai határnál, végül a libanoni, jordániai és egyiptomi határnál is kerítést építettek. Természetesen a kerítést a kormányzat szükséges biztonsági lépésnek, a palesztinok pedig Izrael rasszista megnyilvánulásának tekintik, és éppúgy a belpolitikai csatározás részét képezi a kerítés-ügy, mint minálunk. Ma már Izrael és Magyarország egyforma abban a kérdésben, hogy a politikai ellenfelet úgy próbálja ellehetetleníteni, hogy kerítésbontással vádolja (hivatalos MTI-közleményben), és azt mondja rá, hogy terroristák millióit akarja az országra szabadítani.

Annak kommunikálása, hogy a jelenlegi kormányzat az ország biztonságának egyedüli letéteményese

Ahogyan Magyarországon, úgy Izraelben is gyakran vádolják korrupcióval a kormánytisztviselőket, tegyük hozzá, egyik országban sem alaptalanul. Mindkét kormány hivatalos kommunikációjában bevett gyakorlat, hogy csakis a kormánybuktató szándék, és ezzel a nemzet biztonságának aláásása a vádlók szándéka.

Mi hát akkor a különbség a két ország között? Mi az oka annak, hogy amikor Orbán Viktor 2014-ben tusnádfürdői beszédében meghirdette az illiberális államot, követendő példaként Oroszországot, Törökországot és Szingapúrt említette, de Izraelt kihagyta a felsorolásból? Megpróbálom összeszedni az okokat:

• Izraelben a terrorizmus valódi fenyegetettség, a mindennapok része, ami ellen muszáj küzdeni. Magyarországon megpróbálnak terror-pszichózist kelteni, Lipcse főterén bozótvágó késsel fehér gyermekeket rabló migránsok apokaliptikus rémével fenyegetnek, miközben mindössze egy, a röszkei határon elkeseredésében kővel dobáló családapát próbálnak terrorizmus vádjával 10 év fegyházra ítélni. Mostani hír, hogy terrorveszélyre hivatkozva tiltják ki az autókat a szüretfesztivál idejére Balatonboglár utcáiról. A FINA világbajnokságon is a TEK páncélozott járművei jelentették az egyik látványosságot.
• Izraelnek van valódi ellensége, melynek meghirdetett célja Izrael állam eltörlése a Föld színéről. Magyarországon ezzel szemben kizárólag ellenségkép-kreálás folyik, mely hol a migránsok képében, hol Soros György személyében hol pedig a brüsszeli bürokratákban jelenik meg.
• Izrael sohasem vetemedne olyan plakátkampányra, mint amit nálunk júliusban folytattak, annál is inkább, mert ott talán egy kicsit jobban figyelnek arra, hogy mire költik a közpénzt.
• Bár Izrael is bírálja, de nem próbálja hatalmi eszközökkel ellehetetleníteni az ellenzéki sajtót és a nyilvánosságot.
• Izraelben felismerték, hogy az állami monopolhelyzet a tőkepiacon kifejezetten lassítja, sőt ellehetetleníti a gazdasági fejlődést. Erről egy posztomban már írtam egy Izraelről szóló könyv kapcsán.