Érdekalapú és értékalapú választásaink - gondolatok a Səfərov-ügy kapcsán

Elmondom, miért lennék nagyon rossz ügyvéd, országgyűlési vagy önkormányzati képviselő, esetleg szakszervezeti vezető. Egyszerűen képtelen lennék csakis kizárólag az általam képviselt emberek, szervezetek érdekét nézni. Nem volnék képes nem figyelembe venni az ellenérdekelt fél érveit és érdekeit.
Ifjúkoromban a KISZ-vezetőképző táborokban elterjedt volt az a módszer, hogy felvetettek egy valós vagy képzelt vitás helyzetet, és vagy ellene, vagy mellette kellett érvelni, de sorsolás útján döntötték el, hogy ki van ellene és ki mellette. Azzal indokolták ezt a fajta tréninget, hogy egy jó vezetőnek nemcsak a saját álláspontját alátámasztó érveket kell jól ismernie, hanem az ellenfélét is. Csakhogy én képtelen voltam olyan ügy mellett érvelni, amely nem volt a meggyőződésem.
Mindennapi döntéseink is jól elkülöníthetők érdekalapú és értékalapú választásokra.
Mindez Ramil Səfərov azeri katonatiszt, népszerű nevén a baltás gyilkos pontosan öt évvel ezelőtti kiadatásával kapcsolatban jutott az eszembe. Səfərov 2004-ben egy, a Parnerség a Békéért program keretében Magyarországon tartott nyelvtanfolyamon vett részt különböző országokból érkezett katonatisztekkel együtt. Egyik éjjel a szomszédos szobában elszállásolt örmény katonatisztet, Gurgen Margarjant álmában, bestiális módon baltával meggyilkolta. A gyilkosságnál szinte az összes súlyosbító tényező együtt volt: előre megfontoltság (az előző napokban vásárolt egy baltát), különös kegyetlenség, faji-vallási motívum. Ráadásul egy katonánál különösen nagy súllyal esik a latba az orgyilkosság, a védekezésre képtelen áldozat megölése. Səfərovot életfogytiglani, leghamarabb 30 év múlva felülvizsgálható börtönbüntetésre ítélték.
Már 2004-ben erőteljes diplomáciai akcióba kezdett Azerbajdzsán  Səfərov kiszabadítására, diplomáciai képviseletet létesítettek Budapesten (azelőtt nem volt). Az orgyilkost azeri ügyvéd védte, elítélése után rendszeresen nyújtottak be kiadatási kérelmeteket, melyeket a magyar kormány rendre elutasított.
Amit az azeriek nyolc éven keresztül nem tudtak elérni a szocialista kormányoknál, az két év alatt sikerült a Fidesznél: pontosan öt évvel ezelőtt, 2012 augusztus 31-én Səfərovot kiadtuk Azerbajdzsánnak, akit pár órán belül elnöki kegyelemben részesítettek és Bakuban hősként ünnepelték. Bár az elnöki kegyelem a kiadatási egyezség megszegését jelentette, mi sem bizonyítja jobban, hogy ez nem érte meglepetésként Magyarországot, hogy az ügyről megkérdezett miniszterelnök szinte azonnal így válaszolt az újságíróknak: Magyarország részéről lezártnak tekintjük ezt az ügyet. Aztán persze rájöttek, hogy egy diplomáciai jegyzéket mégiscsak be kéne nyújtani, hogy legalább a formaságoknak eleget tegyünk. A kiadatást valószínűleg hónapokon keresztül készítették elő, mert hogy-hogynem, az éppen abban az időszakban Magyarországra akkreditált új örmény nagykövet megbízólevelét egy éven keresztül nem vette át a köztársasági elnök, így megbízása nem lépett életbe, nem kellett vele egyeztetni. Az ügy után aztán már nem is akarta átadni a megbízólevelét, azóta sincs diplomáciai kapcsolatunk Örményországgal, a kulturális kapcsolatokat kulturális egyesületeken keresztül, a vallási kapcsolatokat pedig a hazánkban is működő örmény apostoli ortodox egyházon keresztül ápoljuk.
Nem tudható, hogy Azerbajdzsán mit ajánlott cserébe hazánknak, mint ahogyan azt sem fogjuk sohasem megtudni, hogy teljesítették-e az ígéretüket, vagy sem, de több, azóta is fennen hangoztatott fontos értékünket áldoztuk fel:

• A tízparancsolatot bocsájtottuk áruba;
• Egy keresztény embert orvul meggyilkoló muszlim gyilkost hagytunk futni.

Ne felejtsük el, hogy az örmény-azeri konfliktus egyik fő motívuma vallási ellentét. Talán éppen ezért vezeklésül azóta fennen hangoztatjuk a kereszténység védelmét:

• A migránsválság kellős közepén jelentettük be, hogy több ezer kopt keresztény menekültet fogadtunk be Irakból és Egyiptomból;
• Keresztényüldözés Elleni Helyettes Államtitkárság alakult;
• Egy Svédországból kiutasított iráni keresztény befogadására tettünk ígéretet.

A menekültek vallási alapon történő szelektálását pont olyan álszent képmutatásnak tartom, mint a Fidesz egész politikáját. Az egykori "Csuhások, térdre imához!" nézetet valló párt lelkiismeret-furdalás nélkül, tisztán hatalmi érdekből foglalta el a megüresedett kereszténydemokrata politikai centrumot, miközben saját érdekén kívül szinte semmilyen értéket nem képvisel.
Aki döntéseiben nem érvényesítheti saját értékeit, az nem lehet szabad. A Fidesz saját hatalmi érdekeinek és félelmeinek a rabja, és ez jól megmutatkozott az öt évvel ezelőtti botrányos döntésben is.

P.S.: Nahát, hogy mik ki nem derülnek!