Joci

Évről-évre szoktam posztolni az Eurovíziós Dalfesztiválról. Képzeljétek milyen lelkivilágom lehet, ha még a Juventus-Monaco BL-elődöntő helyett is inkább a dalversenynek azt az elődöntőjét néztem, amelyben nem is voltunk érdekeltek!
A legfontosabb megállapítás, hogy 2012 óta, amióta Magyarországon megrendezik A Dal című válogató műsort, azóta mindig bejut a magyar versenydal a fesztivál döntőjébe, vagyis a verseny jót tesz a színvonalnak. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az úgynevezett erőnyerő országok hagyományosan rossz szereplése. Hat ország mindig egyenesen a döntőbe jut, az öt alapító ország: Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Németország, Spanyolország, a hatodik pedig a rendező ország. Idén a döntő utolsó három helyét erőnyerők foglaltál el: 24. lett a rendező Ukrajna, 25. Németország, 26. pedig Spanyolország.
Már A Dalt is nagy lelkesedéssel követtük januárban. Az utolsó négyes csoportba, amelyből a közönség választotta ki a fesztiválra kiutazó dalt, négy teljesen eltérő stílusú szám került: egy hagyományos nagyívű, a mainstream-hez tartozó dal Radics Gigi előadásában, egy lounge-hangvételű dal 5/4-es ritmusban Kanizs Ginától, egy heavy-metal a Leander Kills-től és győztes dal, az Origo, mely tradicionális cigányzene alapú szám Pápai Jocitól. Borinak van egy egyetemi ismerőse, a Steve, aki bejáratos a dalversenyek backstage-eibe, vele konzultált elsőszülöttünk az esélyekről. Steve januárban úgy nyilatkozott, hogy Jocit lenne érdemes kiküldenünk, neki volna igazán esélye. Bár nekem nagyon tetszett Gigi dala, inkább mégis Jocira szavaztam, ahogyan a legtöbb szavazó honfitársam is tett.
Az elkövetkező hetekben Joci méltatlan, gyakran rasszista támadásokkal került szembe a közösségi médiában, a "cigánylobbi" mesterkedését látták a kijutása mögött. Sokaknak az volt a véleménye, hogy ez a dal Európa szégyene lesz. Nos, ehhez képest a nyolcadik helyezést hozta el, mely Magyarország eurovíziós szereplésinek történetében a harmadik legjobb eredmény Bayer Friderika 4. (1994) és Kállay Saunders András 5. (2015) helyezése után.
Szeretem tanulmányozni a szavazási statisztikát, szerencsére a dalfesztivál honlapján nagyon részletes információ található az elődöntőkben és a döntőkben a szakmai zsűri és a közönség által adott pontszámokról. Ebből megtudhattuk, hogy az Origo meglehetősen megosztotta a zsűrit és a közönséget. Az elődöntőben is és a döntőben is a közönség kb. háromszor annyi pontot adott Jocinak, mint a zsűri. Ez az elődöntőben így is a második (!) helyet jelentette, Szerbiától a zsűri és a közönség egyöntetűen Joci dalát látta a legjobbnak, Izraelben a zsűritől, Ausztriában, Romániában és Horvátországban pedig a közönségtől kapott maximális pontszámot (köszönjük határon túli honfitársainknak).
A döntőben a horvát zsűri és a közönség is az Origo-t látták a legjobbnak, Szerbiában csak a szavazók, mert a zsűri csak a második helyre tette. Összességében 33 országtól kaptunk közönségpontot a 41-ből (!), ezzel szemben zsűripontot csak 10 országtól. A közönség pontszámainak hozzáadása után 9 helyezést léptünk előre a 17. helyről a 8.-ra, ezzel Horvátországgal holtversenyben a közönség által legjobban segített ország voltunk. mindössze nyolc olyan ország volt - köztük mi is - amelyik megkapta legalább egy országtól a maximális 24 pontot, azaz a legjobb volt a zsűrinél is és a közönségnél is. Igaz, Görögországnak a Ciprustól kapott 24 pont is csak a 19.-20. helyre volt elég holtversenyben a dánokkal, míg Ciprusnak a görögöktől kapott maximális pont a 21. helyet jelentette. Ez egyben jól rávilágít arra, hogy az úgynevezett "szakmai" zsűri sem tekinthető igazán pártatlannak.

A ránk adott szavazatok megoszlása (katt a nagyobb képért)

Mindössze egy ország volt, amely a zsűritől nem kapott pontot, Spanyolország. Ausztria viszont egyetlen közönségpontot sem kapott, ami azért meglepő, mert saját listámon a hét legjobb dal között szerepelt, és a zsűri is a 11. legjobbnak látta.
A győztes portugál dal egy gyönyörű sanzon portugál nyelven, az előadó Salvador Sobral úgy énekelt, mintha saját teste is egy hangszer lenne, nagyon ihletett előadás volt. A második helyezett bolgár dalt egy 17 éves énekes, Kristian Kostov adta elő. Mi őrá szavaztunk, akárcsak a magyar szavazók többsége. A harmadik helyezett Moldova egy nagyon jó bulizós számmal indult, a negyedik belga Blanche szinte teljesen eszköztelenül, tisztán énekelt egy szép lírai számot, majdnem rá szavaztam, az ötödik Svédország egy fiúbandával indult és elsősorban a lányok szavazataira mentek rá, a hatodik olaszok egy vicces dalt adtak elő egy gorillajelmezbe bújt táncossal, a hetedik románok pedig ha hiszitek, ha nem, jódliztak.
A magyar dal sok szempontból volt különleges. Cigány énekes tradicionális dallal még nem jutott döntőbe, a félperces rap-betét is ritkaságszámba ment, ezen kívül Joci táncolt és kannán dobolt is. A hangszerelésre az egykori Deep Forest világzenei feldolgozásainak hangzásvilága volt jellemző. Az előadásmód feszes ritmusú és szenvedélyes volt, nagyon büszkék voltunk.
Köszönjük Joci!