A távoli, ismeretlen ellenség

Van egy dán film, amire egy kollégám hívta fel a figyelmünket, a címe: A főfőnök. Arról szól, hogy egy informatikai cég főnöke a kollégákat érintő kedvezőtlen döntéseit egy másik országban élő főfőnökre, a cég valódi tulajdonosára keni. Csakhogy a főfőnök nem létezik, csak a cégvezető találta ki, hogy ne kelljen elvinnie a balhét döntései következményeiért. Még a főfőnök nevében feladott emaileket is hamisít. Amikor pedig el akarja adni a cégben lévő részesedését, egy színészt bérel fel, hogy játssza el a főfőnököt, amiből azután sok vicces bonyodalom támad.
Van aztán egy mindenki által ismert gyerekkönyv, Lázár Ervintől A Négyszögletű Kerek Erdő. Ennek utolsó fejezetében az erdő lakóit Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon azzal ijesztgeti, hogy egy rettenetes ellenség fenyegeti őket, a pomogácsok. Az erdő lakói nagyon megijednek, de Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon felajánlja, hogy szívesen megvédi őket, persze nem ingyen, hanem a kincseikért cserébe. Sok vidám bonyodalom után aztán kiderül, hogy a pomogácsok nem is léteznek.
Közismert dolog, hogy az ismeretlentől félünk a legjobban, ezért az ismeretlen, távoli ellenséggel való riogatás olyan ősi, mint maga az emberiség.
Sztálin például Trockijjal riogatta népét. Lev Davidovics Trockij (született Bronstein) a Lenin halála utáni hatalmi harcokban alul maradt Sztálinnal szemben, aki elég bölcs volt ahhoz, hogy nem végeztette ki, mint későbbi ellenlábasait, hanem száműzte, így aztán évtizedeken keresztül Trockij mesterkedése állhatott minden államellenes összeesküvés mögött, legalább is Sztálin narratívája szerint. 1940-ben meggyilkolták Trockijt Mexikóban, de szerintem nem Sztálin állt a merénylet mögött, ha rajta múlik, élete végéig megmaradhatott volna a Szovjetunió főmumusának.
George Orwell, az egyik legjelentősebb 20. századi angol író a baloldali eszmék híve volt, de a sztálini létező szocializmus elborzasztotta. A sztálinizmust két művében is kikarakírozta, az 1984 című utópiában és az Állatfarm című szatírában. Mindkettőben megjelenik a távoli ellenségnek, Trockijnak megfeleltethető karakter, az 1984-ben Goldstein (nem sokat változtatott a Bronstein-en), az Állatfarmban pedig Hógolyó, a disznó. Az 1984-ben minden munkahelyen tartanak úgynevezett két perc gyűlöletet, amikor bemutatják a dolgozóknak a gonosz Goldstein mesterkedéseit, akik szabadon önthetik rá gyűlöletüket.

Amikor ifjú koromban olvastam ezeket a könyveket, láttam ezeket a filmeket, azzal a fölénnyel élhettem át a távoli ellenséggel való riogatást, hogy tudtam, mi már rég meghaladtuk ezeket a dolgokat. Persze jöttek a hírek az egyre diktatórikusabbá váló Törökországból, ahol Erdogan elnök az amerikai emigrációban élő Fethullah Gülen hitszónokot vizionálja minden puccskísérlet és minden merénylet mögé.
És most nálunk is beindult a sorosozás ezerrel, de olyan primitív és ordenáré módon, amire sohasem mertem volna gondolni. Az elmúlt fél évben a kormánypropaganda olyan mélységekbe merült alá, ahol utoljára talán csak az '50-es években járt.
A macedón parlamenti botrány és a hozzá kapcsolódó sorosozás mintapéldája ennek. Macedónia népességének harmada albán. A macedón parlamentben a többséget alkotó szociáldemokrata frakció egy albán nemzetiségű politikust választott házelnöknek. Feldühödött szélsőjobboldaliak törtek be az ülésterembe, politikusokat ütöttek-vertek, a berendezést törték-zúzták. A magyar közmédia először úgy interpretálta a botrányt, hogy a szélsőjobboldaliakat Soros György bujtogatta. Ezt később úgy módosították, hogy a Soros György által pénzelt politikusok miatt dühödött fel a csőcselék. Elmagyarázták, hogy Soros György érdeke a nemzetiségi ellentét, mert ez zavargáshoz és káoszhoz vezet, és ebben a zavarosban szeret Dzsordzsi bácsi (copyright by Kósa Lajos) halászni.
Az a helyzet, kedves olvasóim, hogy az igazság mindenben pont az ellentéte a kormányzati narratívának. A nyílt társadalom eszméje nem a konfliktuson, hanem a dialóguson alapul. Tudom, mert Bori kisebbségpolitikai szakon végzett a CEU-n. Ő jól tudja, hogy a nemzetiségek közeledése, egymás kölcsönös elfogadtatása és a párbeszéd milyen fontos. Ez az alapfeltétele a társadalmi stabilitásnak, amelyből következik a gazdasági stabilitás és Európa rivalizáló nemzeteiből együttműködő régiók lesznek. Vagyis konfliktus helyett párbeszéd, káosz helyett stabilitás. Nem fosztogatnak, hanem osztogatnak.
Gondolom a tavalyihoz hasonlóan idén is június végén kerül sor a CEU diplomaátadási ceremóniájára. Valószínűleg soha nem látott médiaérdeklődés fogja követni az eseményt. Soros György minden bizonnyal megint beszédet mond majd az ünnepségen, akárcsak tavaly (a felvételen 2 óra 20 perctől). Remélem beengedik hazájába, és nem érik inzultusok.
Kíváncsi vagyok, mint mond majd, foglalkozik-e az őt ért vádakkal. Kíváncsi vagyok a CEU jövőjére és arra is, hogy mikor ér véget ez a féktelen hazugságkampány.

Ceterum censeo: #IStandWithCEU.