"Minden testben Krisztust ölik meg"

Pont az 59. születésnapomon fejeztem be Borbély Szilárd önéletrajzi ihletésű regényét, a Nincsteleneket. 59 csak önmagával osztható, ahogyan a 61 is. 59 és 61 ikerprímek. Utoljára 41 és 43 éves koromban voltam voltam ikerprím, 1997-ben és 1999-ben. Az 1997 és 1999 szintén ikerprímek. Hogy miért fontos ez? Mert a regényt is keresztbe-kasul átjárják a prímszámok, a regénybeli kisfiúnak különös vonzódása van e különleges számok iránt.
A könyvet Bori kapta Kati unokatestvérétől, és most kölcsönadta nekem, azt mondta, biztos tetszeni fog. Tulajdonképpen tetszett is, bár egy hihetetlenül komor, sötét színekkel megfestett irodalmi szociográfiáról van szó. A helyszín egy szatmári kis falu, a mesélő egy kisfiú, a történet pedig mozaikszerű és pelenkaöltésben - az időben vissza-vissza térve - halad előre. A kor a legzavarbaejtőbb. Először az '50-es évekre tettem az időpontot, de az utalásokból kiderült, hogy a '60-as évek végén, '70-es évek elején vagyunk. A család és a falu sötét titkokat és mítoszokat őriz, a beszélőnek román, rutén és zsidó gyökerei is vannak.
Mind a személyek, mind a környezet leírása komor és különös gondot fordít az író a visszataszító részletek hangsúlyozására, a szagok, a gusztustalan körülmények leírására. A legszebb tájképben is feltűnik egy zöld legyek által ellepett állati tetem.
A '60-as években nyaranta hónapokat töltöttem nagyszüleimnél falun. A körülmények hasonlóak voltak, mint a regénybeliek: A konyhában élt a család, a tisztaszobát csak az unokák kedvéért nyitották meg nekünk. A vizet a közkútról hoztuk, lavórban fürödtünk, a budira jártunk. Voltak állatok, tyúkok, kacsák, pulykák, daráltuk nekik az akáclevéllel kevert tengerit, hordtuk nagyapámnak az ebédet a szőlőbe. A falusi élet tele van tyúkszarral, döglött állatokkal, légypapírba ragadt legyekkel, egerekkel, rovarokkal, így fél évszázad távlatából visszatekintve mégsem a gusztustalan részletek maradtak meg az emlékezetemben.
Most, a születésnapomon, május 3-án olvasva a könyvet feltűnt, hogy több esemény is kapcsolódik ehhez a dátumhoz. A falubeli zsidókat 1944 május 3-án viszik el, a munkaszolgálatból visszatérő Mózes pont egy évvel később, '45 május 3-án érkezik haza - már amennyiben kifosztott házuk otthonnak tekinthető egyáltalán. De nagyon megkapó részlet a a faluba települő románok kényszer-magyarosítása, ortodox vallásuk és anyanyelvük tiltása, a görög katolikus vallás rájuk erőltetése. Általában hasonlót eddig csak az erdélyi vagy felvidéki magyarságról olvastunk.
A könyv komorságának igazi magyarázatát az adta meg, amikor utánaolvastam a szerző életrajzának. A szerző a gyermekkori nincstelenségből múltját és faluját megtagadva tört ki és lett József Attila-díjas költő, író és irodalomtörténész, kinek munkásságára - és méltatlan és korai halálára is - egy családi tragédia volt a legnagyobb hatással. 2000. karácsonyának előestéjén - Krisztus születésének 2000. évfordulóján - szülei rablógyilkosság áldozatai lettek, ráadásul a feltételezett tetteseket később bizonyíték hiányában felmentették. Borbély Szilárd műveiben innentől az átélt tragédia lett a meghatározó, ekkor született meg az egész későbbi munkásságát meghatározó, posztom címében is idézett mondat: Minden testben Krisztust ölik meg. A Halotti Pompa című verseskötetében, az Egy gyilkosság mellékszálai című prózájában, és némiképpen a Nincstelenekben is az átélt szörnyűség szüremkedik át. A 2013-ban megjelent Nincstelenek hatalmas sikert hozott a szerzőnek, de a váratlan sikert és a régi tragédiát már csak fél évig bírta elviselni, alig múlt 50, amikor tavaly meghalt.
Borbély Szilárd a Nincstelenekkel örök helyet nyert a Magyar Irodalmi Pantheonban.