Állatkerti séta

Petra a születésnapjára Kati unokatestvérétől egy állatkerti állat örökbefogadását kapta, nevelőszülője lett egy jávai langurnak, Lime-nak. Azért esett a választása erre a kedves majomra, mert majdnem pont akkor van a születésnapja, mint Petrának, három nappal korábban.
Az állatkert most vasárnap "szülői értekezletet" szervezett a nevelőszülőknek. Erre a rendezvényre Petra ingyen mehetett, a kísérőknek persze pénzbe került, mentünk mi is Katival, meg Bori a barátjával, Bálinttal.
Érdemes 2-3 évente kilátogatni az állatkertbe, mindig van valami változás. Most persze a két új koala a nagy szenzáció, de két fán csüngő szürke szőrcsomón kívül egyebet nemigen látni belőlük.
Az első programpont szervezett vezetés volt, vagy 20 szakvezetés közül lehetett választani, mi a wombatok megtekintését választottuk. Pár éve érkezett az állatkertbe egy wombatpár, Wally és Molly. Ezek a lusta, föld alatt élő erszényes állatok Ausztráliában őshonosak. Éjszakai állatok lévén a látogató a sejtelmes vörös fényben csak két szorosan összebújva alvó szőrcsomót láthatott. Romantikus pillanatainkban szoktuk is egymást Katival Wally-nak és Molly-nak szólítani. Azóta már születtek kis wombatok is, a legkisebb jövevény - akinek még nincs hivatalos neve, de a gondozók Violának hívják - pár hónapja bújt elő anyukája erszényéből.
A gondozó gyengéden felébresztette a szundikáló wombatcsaládot, de a cukiságmérő akkor kezdett igazán füstölni a túlterheléstől, amikor kézbe vette a kis Violát.

Wombatkölyök a gondozó karjában

Második programpontként került sor a nevelt állatok meglátogatására. A jávai langurok nyolcan-tízen vannak, Petra nevelt gyermekének már két kölyke is született. A langurok vagy szürkék vagy vörösek, és véletlenszerűen alakul ki a színűk, vagyis szürke langurpárnak is lehet vörös leszármazottja és fordítva.

Jávai langurok, balra Lime, Petra nevelt gyereke

A langurok nagy családban élnek, napjuk játékkal fecsegéssel, veszekedéssel, egymás kurkászásával telik, teljesen olyanok, mint mi, emberek. Jobban járt Petra, mintha valami unalmas koalát kapott volna.

Délután még bejártuk a kertet, megnéztük az újdonságokat. Sejteni lehetett, hogy most minden a koalákról szól, koala-jelmezes emberek sétáltak föl-alá, koala-szobrok mindenfelé. Azt hiszem, a Fővárosi Állatkert töretlenül halad egy fejlődési pályán, érdemes ide rendszeresen eljönni, ki-ki az unokájával, gyermekével vagy a párjával. Egy kis versike is eszembe jutott Devecseri Gábor Állatkerti útmutató című verse stílusában:

Nem mindig ily komor ám
Ez a karcsú kormorán:
Lehet vasárnap vagy szombat,
Felvidítja őt a wombat.

A további kedvcsináláshoz beszúrok ide egy régi slágert, ne ijedjetek meg, nem az Apu hod med be.. kezdetű Bilicsi Tivadar-dalt, hanem egy másikat.