Magyarok sikerei a héten

Múlt hétfőn jött a hír, hogy az egyik legrangosabb nemzetközi irodalmi díjat, a Man Bokker-díjat idén Krasznahorkai László nyerte el. A laudációban Az ellenállás melankóliája című könyvét emelték ki. Egyetlen sort sem olvastam még Krasznahorkaitól, de Az ellenállás melankóliáját megidéztem egy három évvel ezelőtti posztomban, amikor Góliátról, a preparált bálnáról és a hozzá fűződő saját emlékeimről írtam. Tarr Béla ezt az irodalmi alapot használta fel Werckmeister harmóniák című filmjének forgatókönyvéhez. Kevés olyan író-rendező egymásra találás van, mint Krasznahorkai és Tarr kapcsolata. A hétórás Sátántangó szintén Krasznahorkai regénye alapján készült, talán ez volt az író első igazán jelentős alkotása. A filmet a világ száz legjelentősebb filmje között jegyzik. Erről is írtam már egy posztot, megemlítve, milyen jól illett Ráday Mihály hangja Krasznahorkai súlyos mondataihoz.
Azt tervezem, hogy elkérem Boritól Bobot, az e-köny-olvasóját, mely wifi-n keresztül on-line tartalmak olvasására is alkalmas. Krasznahorkai összes műve olvasható ugyanis on-line a Digitális Irodalmi Akadémián.
A magyar torpedólányt, Hosszú Katinkát doppingolással vádolta meg az amerikai Swimming World magazin. A Magyar Úszószövetség elnöke hevesen tiltakozott, pedig lehet, hogy csak ennyit kellett volna mondania: Doppingolt? Lehet. Kapjátok el.
Mindenesetre Katinka csattanós választ adott a vádakra: öt aranyérmet szerzett a héten egy nemzetközi versenyen Nacyban, közben több országos csúcsot is megdöntött, 200 háton pedig megközelítette Egerszegi álomidejét, mellyel 17 éven keresztül tartotta a világcsúcsot. Remélem kitart a magyar úszólány lendülete Rióig, a 2016-os olimpiáig.
Ismét egy magyar együttes aratott nagy sikert egy brit tehetségkutató műsorban, a Got Talentben, a Fricska. Két éve a magyar Attraction nevű árnyjáték-csoport nyerte meg a rangos versenyt. Az idei verseny még nem ért véget, de a háromtagú néptánccsoportot nagy esélyesnek tartják. A Fricska külön fricskája a hazai bevándorlásügyet szélsőségesen értelmezőknek, akik szerint Magyarország sohasem volt multikulturális ország, hogy a csoport egyik táncosa az egyiptomi származású Moussa Ahmed megdöntötte a sztep-világcsúcsot másodpercenkénti 41 (!) lépéssel, korábban az ír szteptáncos Michael Flatley "csak" 35-öt tudott (magam is megcsodáltam a Puskás Stadionban), a későbbi világcsúcstartó James Devine pedig 38-at. Hajrá Fricska!
31 év után újra van magyar fődíjas film Cannes-ban! Nemes Jeles László Saul fia című filmje négy díjat is nyert a legrangosabb európai filmfesztiválon: elnyerte a zsűri nagydíját, a nemzetközi filmkritikusok díját, a hangmérnöki munkáért a technikai díjat valamint Francois Chalais-díjat, amely a nemzetközi újságírók díja. Ahogy a kommenteket olvastam a híradások alatt, sokan húzták az orrukat, hogy már megint egy holokausztfilm nyert. Ráadásul a legjelentősebb irodalmi díjat, a Nobel-díjat is holokauszt-témájú regénnyel nyerte Kertész Imre2002-ben, akkor is sokan fanyalogtak.
Ezzel kapcsolatban a film főszereplője, Röhrig Géza nagyon bölcsen nyilatkozott: az utolsó holokauszt-túlélő halála után a történelem beveszi a kirakatból a holokausztot, és oda kerül a waterlooi csata és a mohácsi vész mellé. A 24. órában vagyunk. Több, még élő holokauszt-túlélőt van szerencsém ismerni, és csak annyit mondhatok, hogy életük legmeghatározóbb eseményének tartják a vészkorszakot, van, aki fél óra beszélgetés után valahogy mindig a koncentrációs táborbeli élményeiről kezd beszélni. Minden esetre kíváncsian várom a filmet, és ha megnéztem, majd posztolok is róla.
Az utolsó két évben hozzászoktunk, hogy mindig jól szereplünk az Eurovíziós Dalfesztiválon. Hát idén "csak" 20. lettünk, ami persze még mindig a mezőny első fele, hiszen 2015-ben 40 ország indult a fesztiválon. Boggie (Csemer Boglárka) mellett van egy másik Bogi is, Dallos-Nyers Boglárka, előbbit "Parfűm"-ös Boggie-nak, utóbbit "We all.."-os Boginak hívjuk. Bogi ugyanis tavaly a We all kezdetű számával csaknem kijutott a dalfesztiválra, míg Boggie a Parfűm című számával lett nagyon népszerű különösen Franciaországban, és idén a Wars for Nothing című dalával megnyerte a hazai válogatót.
Mindkét Boglárka a saját útját járja, saját számokat énekel. A mostani eurovíziós dalunk méltó volt a dalfesztiválhoz, mert egy szál gitárkísérettel és egy négy fős vokállal énekelt Boggie, de az előadásmód sokkal visszafogottabb volt, mint a dalfesztiválon uralkodó trend.
Hét kiemelt országnak nem kellett selejtezőn részt vennie: a házigazda osztrákoknak, a vendégként meghívott ausztráloknak, valamint az "öt nagy" országnak, Olaszországnak, Németországnak, az Egyesült Királyságnak, Franciaországnak és Spanyolországnak. Nos, a hét országból öt mögöttünk végzett a 27-es döntőben, a rendező Ausztria és Németország még pontot sem kapott. Ez a tendencia évek óta így van, Bori szerint nagy hátrányuk, hogy nem kell selejtezőt vívniuk, így a közönségnek nincs módja megismerni a dalokat. Érdekes módon mi végül a belga dalra szavaztunk, kiderült, hogy a magyar szavazók ezt a dalt tették az első helyre. Belgium végül a 4. helyen végzett, a győztes egy nagyon kedves svéd dal volt. A svédek drámai csatában nyertek az oroszok előtt, akik féltávnál még vezettek a pontversenyben.
Jó volt ezen a héten európainak lenni. Be is szúrom ide Bródy János új számát: Magyarok közt európai: