Az előadás végén a közreműködők (Forrás: Vígszínház) |
Már egy tavalyi posztomban is írtam arról, milyen sok darab szól kudarcos emberi sorsokról, tönkrement házasságokról. Akkor zömében amerikai szerzőkről - Arthur Miller-ről, Tenessee Wiliams-ről, Edward Albee-ról, Neil Simon-ról és Tracy Letts-ről emlékeztem meg. Izraeli szerzőtől eddig talán egy darabot láttunk, az is magyar származású: Kishont Ferenctől (Ephraim Kishon) A házasságlevelet Sztankay Istvánnal és Schütz Ilával. A darab 5 év alatt 125 előadást ért meg a József Attila Színházban, Schütz Ila halála után vették le a műsorról.
Mostanában egyre többen vannak olyanok a környezetemben, akik egy reggel arra ébrednek, hogy semmi közük a feleségükhöz, vagy csak egyszerűen pánikba esnek, hogy életük delelőjén túljutva nem történt velük semmi érdemleges. Persze ez leginkább a gyermekek kirepülése után szokott jelentkezni, különösen férfiaknál, akik 50-en túl szívesen megszavaznak maguknak egy második életet. Erről a nyűglődésről szólt a tegnapi darab is hiteles színészi játékkal, mégis kicsit idegenül, az érinthetetlenek fölényével néztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése