Kérdőívet hozott a posta - I. rész

A kormány annyira szeretett volna nemzeti konzultációt tartani az idén, hogy még március 10-én, a járványhelyzet kihirdetése előtti napon is arról írt a Magyar Nemzet, hogy megvan a nemzeti konzultáció kilenc kérdése: börtönbiznisz, gyöngyöspatai romák szegregációja miatti kártérítést, menekültek kártérítése, bírói korrupció, az erőszakos bűncselekmények miatt elítéltek feltételes szabadlábra helyezése, a bírói érzékenyítő tréningek, stb. Március közepétől jöttek volna a kérdőívek, de közbeszólt a Nagy Ragály.

A pénz már megvolt, plakáthelyek már kifizetve, ha törik, ha szakad, konzultálni kell, ezért még ki sem kecmeregtünk a járványból, nyakunkon a konzultáció megint.

A nemzeti konzultáció intézménye politikailag tökéletesen megosztja a nemzetet: míg a regnáló jobboldal a demokrácia fontos intézményének tartja, melyben az emberek elmondhatják a véleményüket, az ellenzék a tömegmanipuláció legócskább eszközének, a legaljasabb kormánypropagandának tekinti, melyről a magyar történelem legsötétebb lapjain fognak majd megemlékezni.

Csak néhány pontban, hogy mi a baj a nemzeti konzultációval:

• Nem tartalmaz valóban vitatott kormánydöntéseket, az embereket valóban érintő kérdéseket;
• Gyakran a megkérdezettek többsége inkompetens vagy alulinformált;
• A válaszok nem tartalmaznak valódi alternatívákat;
• A válaszok sugalltak, a kérdésekhez fűzött magyarázatok gyakran hazugságok;
• Nem lehet tudni, hogy a válaszokból milyen kormányzati intézkedések következnek;
• És végül, de nem utolsó sorban minden nemzeti konzultációnak három kötelező elemet tartalmaznia kell:
• Soros György gyalázását;
• Brüsszel és az Európai Unió gyalázását;
• A bevándorlók gyalázását.

Ez a három kötelező elem semmiképpen nem hiányozhatott a mostani konzultációból sem. Én valahogy úgy képzelem el, hogy Rogán minisztériumában van egy Soros-ügyi, egy migránsügyi és egy EU-ügyi főosztály, melyeknek kötelezően szállítaniuk kell egy-egy kérdést minden nemzeti konzultációba, bármi legyen is a téma. Emlékezzünk vissza, hogy még a családok védelméről szóló nemzeti konzultációba is bekerült a bevándorlók és Brüsszel gyalázása (rögtön az első kérdésben, hogy inkább a családok támogatásával kell megállítani a népességfogyást, mint bevándorlással).

Politikai tartalmú dalaimban kezdetektől fogva foglalkozom a nemzeti konzultációval. A bevándorlásról szóló nemzeti konzultációt öt évvel ezelőtt ezzel a klippel fogadtam:

Az úgynevezett Soros-tervről szóló nemzeti konzultációt 2017-ben ezzel a dallal köszöntöttem:

Nos, úgy gondoltam, minek változzak meg vénségemre, így a legújabb konzultációra is írtam egy dalt. A Ragálydallal kapcsolatban leírtam, hogy már kész volt az új konzultációs dal, amikor beütött a járvány. Annak zenéjét a Ragálydalhoz használtam fel, szövegének kezdősorait pedig felhasználtam a mostani dalhoz: "Kérdőívet hozott a posta, konzultál a nemzetem újra." A nóta ezúttal foxtrot lett, és ki más táncolna rá, mint a foxtrot koronázatlan királyi párosa: Ginger Rogers és Fred Astaire.

Egyúttal ezzel a dallal köszöntöm az ebben a hónapban 90. születésnapját betöltött hazánk fiát, Soros Györgyöt.

A nemzeti konzultáció kérdéseivel egy következő posztban foglalkozom majd, amelyben megmutatom, hogy ez a kérdőív is rendelkezik a posztom elején felsorolt valamennyi ismérvvel.