Politikai szappanoperák

Azt tudjátok-e, hogy ki találta fel a szappanoperát? Hát Sahrazád szultána, akit leginkább csak Seherezádé néven ismerünk, Sahrijád szultán ezeregyedik felesége. Sahrijád szultán régebbi hűtlen feleségén úgy állt bosszút, hogy nemcsak őt végeztette ki, de utána minden nap feleségül vett egy szüzet, akiket a nászéjszaka reggelén egytől-egyig kivégeztetett. Így ment ez ezer napon át. A nagyvezír már nem talált új szüzet a birodalomban, de lánya, Sahrazád is feleségnek ajánlkozott. Ám ő úgy járt túl a szultán eszén, hogy minden este egy történetbe kezdett, de sohasem fejezte be, csak másnap, amikor is rögtön egy újabb történet következett. Ez így ment ezeregy éjen át, és így született meg a legismertebb arab mesegyűjtemény, Az Ezeregyéjszaka meséi. A mesegyűjtemény igazi multikulturális kuriózum, hiszen egyaránt találhatók benne indiai, perzsa, arab, mezopotámiai, óegyiptomi, beduin történetek, de még európai és zsidó-keresztény elemek is. Prileszky Csilla fordítása pedig a magyar irodalmi műfordítás egyik csúcsteljesítménye.

Na szóval, a szappanopera lényege, hogy minden egyes epizódnak úgy kell végződnie, hogy az ember alig várja már a folytatást. Sajnos a streaming-szolgáltatók világában már egyhuzamban tíz-húsz epizódot is megnézhetünk, teljesen függővé válhatunk. De a politikai szappanopera valóban a legutóbbi évek innovációja. Rendszeresen megnézem az állami 6:00-ás híradót, és állíthatom, hogy mindig 3-4-5 politikai szappanopera fut párhuzamosan.

A híradóban megjelenő politikai szappanoperák tulajdonságai:

• Minden nap csak egy kicsit tesznek hozzá az alaptörténethez, unalomig ismételgetik a régebbi részleteket, mert a legfontosabb a bevésés;
• Minden nap elmondják, hogy tovább dagadt a botrány az ügyben, pedig valójában ők habosítják az ügyet;
• Kormányközeli hírportálokra és politikai elemzőkre hivatkoznak, az érintetteket nem kérdezik meg, vagy nyilatkozataikat összevágják.

Az elmúlt hónapok vissza-vissza térő szappanoperái volt a Czeglédy Csaba-ügy, a Pesti úti idősotthon koronavírus-fertőzöttjei, Karácsony Gergely nyelvtudása, Cseh Katalin cégének állami támogatása. Jellemzően ezek mellett ritkán jut idő a valódi aktuális közéleti hírekre, így például a ma reggeli híradót sikerült úgy lehozni, hogy egyetlen egy szó sem esett a legnagyobb belpolitikai botrányról, az Igazságügyminisztérium parlamenti államtitkárának vesztegetési ügyéről. De ugyanígy sikerült egyetlen szót sem ejteni az ellenzéki előválasztásról.

A mostani aktuális szappanoperák, amelyekkel egészen biztosan találkozni fogok a holnapi híradóban is, az alábbiak:

• Márki-Zay Péter megszűntetné a rezsicsökkentést. A dologból annyi igaz, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje a energiaár-támogatás jelenlegi rendszere helyett szociális, rászorultsági alapon történő támogatást preferálná, és a fogyasztókat inkább az energiafelhasználás csökkentésére ösztönözné.
• Az LMBTQ-lobbi támadása. A kormányzat maga gerjesztett egy problémát azzal, hogy a gyermekvédelmi törvénybe homofób elemeket kevert, majd a hazai és nemzetközi tiltakozás hatására ezt "meghosszabbította Bicskéig": először az éppen aktuális nemzeti konzultáció kérdéssorába vette fel, majd népszavazást is kiírt a kérdésben.
• A "városháza-gate". Gansperger Gyula, aki az első Orbán-kormány alatt az ÁPV Zrt. vezérigazgatója volt, majd később a versenyszférában foglalkozott ingatlan-ügyekkel, néhány, a budapesti városháza belső köreiben mozgó emberrel és Bajnai Gordon egykori miniszterelnökkel egy titokban készült hangfelvételen a városháza és egyéb, a főváros tulajdonában lévő ingatlan értékesítésének lehetőségéről beszélgetett. Senki nem tudja, hogyan készült a hangfelvétel, de gyanúm szerint maga Gansperger volt a beépített ember és provokátor. A városházán valószínűleg felmerült bizonyos vagyonelemek eladásának lehetősége, de ami nem kerül hivatalos előterjesztésre és nem születik róla közgyűlési határozat, az nyilvánvalóan csak spekuláció. De hát vérszagra gyűl az éji vad, Gansperger célja az volt, hogy gazdái megbízásából megmutassa, micsoda cápák úszkálnak a fővárosi vagyonkezelés tengerében. Az egész ügy annyira bizarr a képernyőn naponta megjelenő maszkos emberrel és az újabb és újabb "botrányos" leleplezéssel, mintha a híradót Franz Kafka, George Orwell és a Kétfarkú Kutyapárt közösen szerkesztené.

A kormánypárti napilapok külön fejlécet vettek fel a szappanopera témáknak.

A Magyar Nemzet mai "Városháza-gate" rovatából például megtudhattuk, hogy az őszödi beszédnél is brutálisabb lelepleződés történt: "Magyarországon alapvetően az egész ellenzék mozgása mögött – én azt gondolom – külföldi erők és finanszírozók állnak – mondja a legújabb hangfelvételen Gans­perger Gyula". Puff neki, Gyula most jól lebuktatott mindenkit. Megmondta a tutit. Most már tudjuk, kikkel állunk szemben: a Soros-birodalom, valamint amerikai és német nagytőkések kiszolgálóival.

A szappanoperák előbb-utóbb mindig véget érnek, és lezáratlanságukkal mindig űrt hagynak a nézőben. Ez sajnos műfaji sajátosság. De azt hiszem, az állami médiában terjesztett silány sorozatok egy cseppet sem fognak majd hiányozni. Abban az országban, ahol a házelnök arra bíztatja a nemzetbiztonsági szolgálatot, hogy legfontosabb feladatuk az ellenzék megfigyelése legyen, és aki legutolsó interjújában az találta mondani: "A sunnyogást, a mellébeszélést, a hazára meg a nemzetre való hivatkozást felváltotta a nyílt hazaárulás politikája". Ahol az ellenzék kriminalizálása folyik éjjel, nappal, minden hullámhosszon. Ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni. Mindkét oldalon.