Pontosan 10 éve, 2014-ben hirdette meg Orbán az illiberalizmus eszméjét Tusnádfürdőn. A Liberális Internacionálé egykori alelnökének kijelentése bejárta a világot. Akkor éppen a szintén gázai és libanoni rakétatűz alatt álló Izraelben voltunk, de még kinti ismerőseinkhez is eljutott az illiberális deklaráció.
Az akkor második kétharmadát megnyert Fidesz erősnek és bátornak érezte magát, felállította a német megszállási emlékművet (felavatni már nem merte), amelyről a választások előtt még társadalmi párbeszédet ígért, és Orbán programot hirdetett Tusnádfürdőn.
Utána évről-évre elhangzott egy-egy nagyobb visszhangot kiváltó kijelentés a tusványosi szabadegyetemen, pl. két éve arról, hogy mi sohasem leszünk kevert népesség. Orbán idei szabadegyetemi előadása azonban más volt: zárt, konzisztens és programot hirdető. Volt benne rendszer. Hamleti értelemben volt őrült beszéd. Én pedig vettem a fáradságot és végighallgattam a valamivel több mint egy órás előadást.
Orbán szerint a háború olyan, mint a piros bogyó a Mátrixban: felszínre hozza az igazságot. És Orbán bevette a piros bogyót.
A három részre tagolt előadásban a háború által felszínre hozott igazságról beszélt, a második részben az eljövő új világról, a harmadikban pedig hazánk kilátásairól ebben az új világban.
A miniszterelnök szerint Ukrajnának a háború új célt adott: a nyugathoz való tartozás, a nyugat keleti végvárának perspektíváját. De ez nem fog nekik sikerülni, mert Európának egyszerűen nem lesz pénze arra, hogy finanszírozza ezt, ezért sem a NATO-nak, sem pedig az Uniónak nem lehet tagja. "Mindenkinek van egy terve, amig szájon nem vágják" - idézi cinikusan Orbán.
Az európai politika összeomlott, behódolt az USA demokrata-párti politikájának. Megszűnt az európai politikát meghatározó Párizs-Berlin tengely, Lengyelország kiszállt a V4-ből, és saját útját járva akarja túlfejlődni Németországot.
Orbán szerint a nyugat szellemi magányba süppedt, hiszen a világ nagy, vagy feljövő államai (Kínát és Észak-Koreát ne említsük), úgy mint India, Irán, Törökország, Oroszországot támogatja. Mert ezek "vezetett államok" (Értsd: diktatúrák - PJ), melyek politikája éppen ezért kiszámítható.Véleményem szerint Ukrajna előtt két út áll: az elfehéroroszosodás és a nyugathoz tartozás. Előbbi egyáltalán nem volna jó nekünk itt, az Unió keleti határán, ezért mégis csak mindent meg kéne tennünk, hogy Ukrajna inkább hozzánk, mint az oroszokhoz tartozzon, kost was kost.
Nyugaton a '60-as évek diáklázadásai nyomán az egyéni szabadságot előbbre helyezik a közösség érdekénél, ezért meghaladták a nemzetállamot, szemben a kelet saját kultúrájában gyökerező nemzetállam-koncepciójával.
Amint azt Ésik Sándor könyvéből megtudhatjuk, minden radikális mozgalom nyomán végül is sikerül társadalmilag magasabb szintre lépni. A Fidesz által úgy kárhoztatott jakobinus mozgalom nélkül ma nem volna polgári demokrácia, és a Vízöntő korszakának gyermekei nélkül nem érvényesülnének azok az egyéni szabadságjogok, melyek nemcsak nyugaton, de minálunk is alapvetést képeznek már.
A miniszterelnök úgy véli, nyugaton a nép és az őt képviselő elit elszakadtak egymástól, az elit "agresszív törpeként" viselkedik, megszűnt a képviseleti demokrácia, nyugat egy "liberális oligarchia" megszállása alatt áll, woke-kal és a gender-rel az emberek nem értenek egyet.
Fantasztikus, ahogy a miniszterelnök a nyugatra vetíti ki hazánk minden problémáját, hiszen: pont nálunk uralkodik egy agresszív törpe, hazánkra telepedett rá egy Orbán haveri köréből álló oligarchia és hazánkban (és a többi keleteurópai országban) legendásan magas a lakosság politikai vezetőkkel szembeni bizalmatlansági indexe.
Előadása második részében Orbán kifejtette, hogy a világ 500 éve nem látott hatalmas változás előtt áll, melynek lényege Ázsia felemelkedése és a nyugat bukása. Csak Trump állíthatja meg azt a folyamatot, "Trump ante portas". Ha most Trump kapna 4 évet, és alelnök-jelöltje, J.D. Vance további nyolcat, akkor megakadályozhatnák, hogy Európa skanzenné váljon, de akkor Ukrajna biztosan nem lenne NATO és Unió tag.
Orbán talán nem tanult történelmi materializmust, ezért túlzottan hisz az elhivatott vezetők világtörténelemre gyakorolt hatásával. Pedig Trump első négy évében is tapasztalnia kellett, hogy az USA-nak az elnök személyén messze túlmutató birodalmi érdekei vannak, ezért nagyon veszélyes egyes személyek vagy pártok mellett elköteleződni.
A harmadik részben Orbán felvázolta Magyar Nagystratégiát, ami az évszázad végéig vázol fel programot. A változásra nem veszélyként, hanem lehetőségként kell tekinteni, a blokkosodás helyett a konnektivitást - a minden irányba való azonos elköteleződést - kell választani. Saját fejlődési utat kell kidolgozni, nem együtt úszni az árral. Ezzel kapocsaltban egy meghökkentő kijelentést tett: Ha Amerika megfelelő ajánlatot ad Magyarországnak az Unióval szemben, akkor meg kell fontolni az Unióból való kilépést. Ugyanis az USA egészen biztosan magára fogja hagyni Európát (főleg a Trump-Vance tandem). A Nagystratégia impozáns célokat vetít előre: az adósságállomány 30%-ra csökkentése, 2035-re a demográfiai hanyatlás megállítása, melynek elősegítésére a családtámogatásokat megduplázzák és kiterjesztik minden határon túl élő magyarra is.
A magyar termékenységi rátában a II. világháború után kétszer sikerült jelentős növekedést elérni: 1955-ben a fogamzásgátlás és az abortusz szigorú korlátozásával (Ratkó-korszak), és 1974-ben a GYES bevezetésével. Logikus gondolatnak tűnik tehát, hogy családtámogatási politikával újra feltornázható a gyermekvállalási kedv. Azóta azonban a társadalmi változások, a nők karriercéljai felülírják ezeket a kedvezményeket, ezért a legtöbb demográfus elég nagy kétségét fogalmazza meg a miniszterelnök célkitűzésének realitásával kapcsolatban.
Orbán belátja, hogy a távlati célok eléréséhez a mostani 20-30-as korosztály szükséges, ezért meghirdeti a "bátor, két lábbal a földön járó, nemzeti elkötelezettségű fiatalok toborzását szemben a "latte-avokádós, slimfitt-szerkós, mindenmentes libernyákokkal".
Orbántól már megszokhattuk, hogy politikai ellenfeleit külső jegyekkel ruházza fel, habár ez a történelmet ismerőkben nagyon rossz emlékeket ébreszt: "Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk és csámpásak. Nagyon meg lehet ismerni. Amikor voltam a Szentföldön, én mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi magyarok nem ilyenek vagyunk" - írta pl. Franka Tibor a Magyar Nemzetben 2001-ben, ezzel felidézve az erre érzékenyekben az 1930-as, '40-es éveket. Én viszont szokásom szerint a "latte-avokádótól" megint dalra fakadtam (Figyeljetek a leragasztott jobb fülemre 😉)
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése