Orbán és Trump

Amikor a 2016-os tusványosi szabadegyetemen Orbán bejelentette, hogy a lassan finiséhez közeledő amerikai elnökválasztási kampányban Donald Trump a favoritja, a fél világ felhúzta a szemöldökét. Egyrészt Amerikával jó kapcsolatot kell ápolni, bárki legyen is az elnöke, ez nemzeti érdek, nem jó előre elköteleződni, másrészt akkor a közvéleménykutatások Hilary Clintont tartották esélyesebbnek az elnöki székre (tulajdonképpen egészen végig, a választások napjáig).

Tény, hogy Hilary elég élesen bírálta Orbán politikáját különösen a két évvel korábban, 2014-ben szintén Tusnádfürdőn meghirdetett illiberális zászlóbontása miatt. Orbán Trump 2016-os győzelme után úgy érezhette, hogy a magyar-amerikai kapcsolatok virágzó szakaszba lépnek.

2017 tavaszán még alig iktatták be Trumpot, Orbán azt gondolta, hogy a CEU betiltásával két legyet üt egy csapásra. Egyrészt teljesíti Putyin kérését a Soros-egyetem ellehetetlenítésére, másrészt a Sorost legendásan gyűlölő Trumpnak is tesz egy szívességet. Csakhogy súlyosan elszámította magát: az USA-ban az amerikai érdek védelme mindennél fontosabb, és itt most egy amerikai egyetemet kezdtek vegzálni, így az amerikai külügyi szóvivő szinte haladéktalanul elítélte hazánkat a CEU miatt. Nem is érkezett a hőn áhított meghívó a Fehér Házból, így Orbán először csak a 2017-es NATO-csúcson találkozhatott Trumppal, ahol Trump azzal a mozdulatával került a világsajtó címoldalára, ahogyan a montenegrói elnököt a fotózkodásnál egyszerűen félrelöki.

Nemcsak Trump arckifejezése árul el mindent a jelleméről, de Orbán kínos eminens-mosolya a magyar miniszterelnökről.

2018-ban aztán David Cornstein személyében új nagykövet érkezett Budapestre, aki szintén Orbán értésére adta, hogy a CEU fontos az amerikaiaknak, mert első útja a CEU rektorához vezetett.

Orbán megértette az üzenetet, és egy igazi diplomáciai kuriózumra került sor: saját otthonában fogadta az amerikai nagykövetet.

Orbán és Cornstein a Cinege utcai házban

Elképzelem, ahogyan Anikó asszony pongyolában átlejt a szobán, a konyhából a szarvasi kávéfőző hörgése hallatszik, miközben a miniszterelnök biztosítja a nagykövetet arról, hogy jelentősebb katonai megrendelések várhatók Magyarország részéről.

A nagykövet megenyhült a CEU-ügyben (2018 végén el is vitték Magyarországról az amerikai diplomát adó képzéseket), és 2019 májusában a Fehér Ház is kitárta kapuját a magyar miniszterelnök előtt, ennek ára mindössze egy rakétavédelmi fegyverrendszer megvásárlása volt.

Aztán eljöttek a választások, és a populista elnököt egy nála négy évvel idősebb öregúr, Sleepy Joe (Joe Biden) váltotta. A diplomáciai mesterterv összeomlott.

2022-ben Cornstein-t egy másik David, David Pressman váltotta a nagyköveti poszton, aki mintha csak Orbánék "gyermekvédelminek" csúfolt homofób törvényére reflektálna, "férjével" és közösen nevelt gyermekeikkel együtt jelentek meg a Sándor palotában megbízólevelének átadására. Pressman - akire Orbán a "Présember" gúnynevet akasztotta - nem rejtette véka alá sem saját, sem az amerikai kormány nemtetszését a magyar demokrácia állapotát illetően. A magyar-amerikai kapcsolatok zuhanórepülésre váltottak:

• Az USA korlátozta a beutazási engedélyeket a korábbi adott időtartamon belüli korlátlan számú beutazásról egyszeri beutazásra. (Sógornőmék két hete jöttek meg egy Karib-tengeri hajóútról, amely Miamiból indult. Korábban ez egy beutazási engedéllyel elintézhető volt, most egy újabb beutazási engedélyt kellett kiváltani már kinn az USA-ban, hogy a hajóról újra amerikai földre léphessenek). A korábban boldog-boldogtalannak osztogatott diplomataútleveleket sem fogadják el többé csakis kizárólag diplomáciai célú utazásra.
• Magyarország nemcsak a finn és svéd NATO-csatlakozás ratifikálása körüli teszetoszáskodással bőszítette fel az amerikaiakat, de azzal is, hogy az ügyben hazánkba érkező szenátusi vegyes küldöttséget (melyben demokrata és republikánus szenátorok egyaránt voltak) egyszerűen nem voltak hajlandók hivatalosan fogadni.

Pressman az elhíresült nyírmártonfalvai lombkoronasétányon

Az utolsó pofonváltás Orbán amerikai útját követő amerikai reakciók és magyar ellenreakciók kapcsán volt. Történt, hogy Orbán magánlátogatáson kereste fel az ismét elnöki babérokra törő Trumpot és két diplomáciai otrombaságot is elkövetett:

• Útja során semmilyen hivatalos találkozója nem volt kormányzati tisztviselőkkel;
• Kifejezte reményét, hogy Trump leváltja majd Sleepy Joe-t (amire elég nagy esély van, a szavazópolgár szeret arra szavazni, aki erőt mutat fel).

Joe Biden oda nyilatkozott, hogy szerinte Magyarországon már nem lehet demokráciáról beszélni, mire "Présembert" a külügyminisztériumba kérette Szijjártó. Ez már valóban unortodox diplomáciának tekinthető, egy világhatalommal szemben nem lehetne ennyire mindent egy lapra feltenni. Tölgyessy Péter idei évértékelőjében fejtette ki, hogy Orbán nem értékalapon politizál, hanem megpróbálja megtippelni a világpolitikai folyamatok kimenetelét. Jelenleg erős téteket tesz a konzervativizmus előretörésére Európában és Amerikában, Zelenszkij bukására (melyben tevőlegesen is részt vesz az ex-elnök Porosenko támogatásával) és Putyin győzelmére. A világ erős vezetőinek kegyét keresi. Néha megalázásban van része: Putyin egy 15 méteres asztal túlfelére ülteti vagy Erdogan szarban hagyja a svéd NATO-csatlakozás kapcsán. De úgy gondolja, hogy még így is megéri.

Én pedig szokás szerint egy dalt énekeltem a két populista, a bukott amerikai elnök és a magyar zsebdiktátor találkozásáról.

---