Kati színházjegyvásárlási kedve úgy hozta, hogy öt napon belül két Hamlet-adaptációt is láthattunk: a Katonában a Néma csendet, a Budaörsi Latinovits Színházban pedig a h.ml.t-et. Budapest az a város, ahol Shakespeare örökbecsű művét egyszerre három színház is játssza, hiszen a felsoroltakon kívül a Magyar Színházban is megy az eredeti Arany-fordításban Eperjes Károly rendezésében Haumann Máté címszereplésével.
Apropó fordítások: a veretes Arany János-féle fordítást már a legtöbb helyen felváltotta Nádasdy Ádám korszerűbb nyelvezetű fordítása. A héten elhunyt Kálloy Molnár Péter talán először mutatta be Nádasdy Hamletjét a Tháliában 2002-ben, ő rendezte és maga játszotta a címszerepet is. A h.ml.t viszont Forgách András fordításán alapul, aki a szállóigévé vált mondatokat (pl. Gyarlóság, asszony a neved) Aranytól, sok mai szóhasználatot viszont Nádasdytól vett át.
Maga a mű, amelyet 400 éve írt Shakespeare, de már előtte is dán legendaként terjedt, annyira sokrétű, annyiféle értelmezése lehetséges, annyiféle helyre lehet kitenni a hangsúlyt, hogy a különféle Hamlet-parafrázisoknak se vége, se hossza. Nem véletlen, hogy első Oscar-díjas filmünkben, a Mephistóban Hendrik Höfgen, a Berlini Állami Színház intendánsa egy virtigli náci Hamletet rendez meg. Emlékeztek még erre a jelenetre?
Az általunk látott Hamlet-adaptációkat a mai magyar színházi élet két zsenije, ifj. Vidnyánszky Attila illetve Alföldi Róbert rendezte, és mindkét darabnak nagyon jót tett, hogy a Néma csend előtt volt egy opcionális 45 perces ráhangoló előadás, a h.ml.t után pedig egy kb. egy órás közönségtalálkozó. Ezek nélkül a magyarázatok nélkül eléggé zavarban lettünk volna.
A Vidnyánszky-féle Néma csend előadásban (mint tudjuk, ezek Hamlet utolsó szavai: A többi néma csend.) szinte egyáltalán nincsenek párbeszédek, csak motyogások, félbeszakadt mondatok, üvöltések. A darab helyszíne, vagyis a helsingöri palota az SZFE (Színház és Filmművészeti Egyetem) Odry Színpada előcsarnoka meghökkentő élethűséggel.
A szereplők egyetemisták és a színház munkatársai. A liftajtó a pokol kapuja, innen lép ki Hamlet apjának szelleme, itt tűnnek el a holtak. A nagy túlélő és a történet krónikása, Horatio sem beszél, csak énekel (az a Lengyel Benjámin játssza, aki 15 évvel ezelőtt együtt járt Orsi lányunkkal színjátszó szakkörbe, és már akkor is nagyon tehetséges volt).
Az Alföldi-féle h.ml.t helyszíne sem szokványos: Egy edzőterem öltözője.
Rögtön azzal indít a darab, hogy három meztelen férfi, Marcellus, Bernardo és Hamlet átszaladnak a színen az öltözőszekrényekhez. Később ezekben az öltözőszekrényekben tűnnek el a holttestek. Alföldinél Poloniust, Guildensternt és Fortinbrast is nő alakítja, és Horatio sem éli túl a történteket, mert maga Fortinbras lövi le, így Fortinbras szájából hangzik el a zárómondat: A többi néma csend.
Azt gondolhatnátok, kedves olvasóim, hogy két teljesen öncélú Hamlet-rendezést láttunk, de erről szó sincsen. A Vidnyányszy-féle rendezésben a hangsúly a kommunikáció-képtelenségen, az egymás meg nem értésén van, miközben felidéződik az SZFE autonómiájáért folyó harc ugyanúgy, mint az ifjabb Vidnyánszky küzdelme saját édesapja szellemével. Az Alföldi-féle változatban Hamlet feldolgozhatatlan gyásza áll a középpontban Fröhlich Kristóf nagyon hiteles interpretációjában.
A Katona és a Budaörsi Latinovits Színház közötti jó kapcsolatra jellemző, hogy a Budaörsi Színház dramaturgja, Németh Nikolett volt a Néma csend dramaturgja, és a Katona társulatának tagja, Pelsőczy Réka játszotta Budaörsön Gertrúdot, Hamlet anyját. Egyébként Pelsőczy és Fröhlich a szintén Budaörsön látott Az igazság gyertyái című darabban is anyát és fiát alakítanak. Mi ebben a darabban láttuk a tragikusan fiatalon elhunyt Koós Boglárkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése