Parlament

Parlament

2018. március 26., hétfő

Csillármese

Vannak tárgyak, melyekhez különös viszony fűz bennünket. Így vagyok én első önálló otthonom lakberendezési tárgyaival. Ha most én lennék Hans Christian Andersen, a nagy dán meseíró, legalább olyan romantikus történetet írhatnék Petra szobájának nyugdíjba vonult csillárjáról, mint a híres dán az öreg utcai lámpáról.
A kilenc üveggömbből álló krómozott fém csillár története számomra 1985-ben kezdődött, amikor használtan megvásároltam egy három ágú csillárral, két falikarral, egy rusztikus étkezőasztallal és négy székkel együtt. A csillár az újonnan átadott Lovas úti lakásom nappalijának dísze lett, az egyik falikarral együtt. A nappali bútorzatát egy "Ősz" ülőgarnitúra és egy "Triglav" szekrénysor alkotta, és vásároltam még bele egy krómozott fém állványon nagy opál üveggömbből álló állólámpát, valamint szintén króm-opál virágállványt. A kis csillár a másik falikarral ment fel a hálószobába, az étkezőasztal a székekkel pedig az étkezőbe. Mielőtt a csillárt felszereltem, átkábeleztem az egészet, hogy külön lehessen kapcsolni az alsó három, és külön a felső hat gömböt.
Kilencgömbös csillár, "Triglav" szekrénysor, "Ősz" ülőgarnitúra
A csillár hűségesen szolgált 2002-es költözésünkig, életében csak egyetlen egy apró botlása volt. 2000 januárjában, családi síelésből hazatérve a csillárt a nappali közepén találtuk leszakadva, összetörve. Rejtélyes, hogy miért azt a hetet választotta lezuhanása időpontjául, amikor nem volt otthon senki. Pont oda esett, ahol a szőnyegen olyan szívesen játszottak a gyerekek. Megvizsgálva az esetet nem én voltam a hibás, a csillárkampót a villanyszerelő hajtotta be figyelmetlenül, ferdén átszúrva a tiplit, amely így nem tartott semmit. Akkor megéreztem, hogy ennek a csillárnak lelke van: addig kapaszkodott szegény, míg meg nem bizonyosodott, hogy biztosan nem veszélyeztet senkit.
Költözésünkkor a kilencágú csillár a Zsolt utcai lakásnak abba a szobájába került, mely most Bori szobája, háromágú kistestvére pedig a mostani Petra-szobába, mely akkor még Bori és Orsi hálószobája volt. Kati Kmety utcai lakásából volt még két bronzcsillárunk is (ez egyik 30 kg, ne tudjátok meg, mit éltem át, amikor 3 és fél méter magasból leakasztottam a kampóról), de hamar rájöttünk, hogy ez alacsony belmagasságú lakásba nem való, úgyhogy ezek sógornőmék házát díszítik. A Zsolt utcai nappaliba végül egy antik bronz utánzatú lemezcsillárt vásároltunk.
Költözésünk után másfél évvel megszületett Petra, az egész lakás átrendezésre került, ekkor került át a kilenc gömbös csillár utolsó helyére Petra szobájába, a nagylányok pedig kaptak egy kékre patinázott ötágú csillárt és stílusában hozzá illő egy-egy olvasólámpát. Háromágú társa és a falikar végleg nyugdíjazásra került. A nagy gömb állólámpa üveggömbje kétszer tört el, ekkor döntöttünk úgy, hogy keményített textilgömbre cseréljük ki, ez is ott állt Petra szobájában. A múlt hónapban dobtuk ki, mert a gömb elmocskolódott, a krómozott állvány pedig rozsdásodni kezdett.
Most, hogy Petra a héten betölti a 14-et, sok mindent szeretne a szobájában átalakítani, ezért úgy döntöttünk, hogy a kilencgömbös csillárt is végleg nyugdíjazzuk. Kiválasztottunk egy LED-es csillárt, mely öt karika mentén világít, olyan, mint egy ötszirmú virág. A felszerelése egyébként nem volt mentes a nehézségektől. Több mint száz év alatt a csillárgyártás eléggé kialakult: a csillár egy, a mennyezetbe csavart kampón lóg, az elektromos bekötést egy takaró haranggal rejtik el. A mester felakasztja a csillárt a kampóra, kényelmesen beköti a vezetékeket, utána feltolja és rögzíti a takaró harangot és már kész is.
Ezzel szemben az új csillárt a mennyezethez egy U alakú lemezzel kell rögzíteni, mely két csavarral csatlakozik a plafonhoz. Azért nem mindegy, hogy egy betonfödémbe egy vagy két tiplit kell befúrni. A lámpatest csatlakoztatásáig a csillárt egy segítőnek fognia kell, mert csak ez után lehet a már előre felszerelt lemezre bajonettzár-szerűen rögzíteni. Tudom, hogy az egyre gyakrabban használt álmennyezetek miatt váltottak át a kampóról erre a rögzítési módra, de ahogy Bori lányom mondani szokta: nem értem, miért egyek diós bejglit, amíg van mákos is. Miért kellett az egyszerűt egy komplikáltra cserélni?
Az 1985-ben beszerzett berendezési tárgyakból a világítótestek végleg nyugdíjba vonultak, csak a rusztikus étkezőasztal a négy székkel maradt meg az erkélyen: amikor már szép az idő, az erkélyen szoktunk vacsorázni, hétvégeken ebédelni is, és forró nyári estéken mécsvilágnál borozgatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése