Sohasem gondoltam volna, hogy köszönetet fogok mondani Donald Trumpnak az iráni háború kirobbantása miatt. Pedig neki köszönhetjük, hogy az unokáinkkal együtt tölthettük a húsvétot és a tegnapi napot is. Ahogy már beszámoltam róla, február végén családi síelésen vettünk rész mindhárom lányommal, vejemmel és az unokákkal. A síelés alatt tört ki a háború, ezért nem tudtak visszautazni Izraelbe. Nászoméknál laktak Budakeszin, a gyerekek pedig egy magánbölcsődébe jártak. Izraelben amúgy is bezártak az óvodák és a bölcsődék, és az éjszakáik is zaklatottak lettek volna a folyamatos légiriadók miatt.
Orsinak és Saharnak volt egy betervezett útja Buenos Airesbe (egy lehetséges munkavállalás kapcsán), a már meglévő repülőjegyeiket átbukkolták Budapesti indulásra és érkezésre, és elrepültek Argentínába, mi pedig szintén elmentünk egy betervezett turistaútra Marokkóba. Az unokák a nászomékra maradtak.
Ezt bepótlandó aztán a négy napos húsvéti szünetre hozzánk költöztek az unokák és Orsi is (Sahar hazautazott Izraelbe) és közösen csináltunk gyerekprogramokat: húsvéti geoláda megkeresése, sok játszóterezés, játszóházazás a Citadella avatásán.
Vígasztalódásul a Naphegy téri Pom-pom játszótéren kötöttünk ki.
![]() |
| Már a fedélzeten |
Most megint kicsit üres a ház...


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése