Mi a túró tartott több mint ötven évig?

A Holdhoz való visszatérésről és az Artemis-programról beszélek természetesen. Bár nálunk az Artemis II útját kicsit háttérbe szorította a választási kampány (egy darabig juszt sem posztolok a választásokról), de azért én figyelemmel kísértem.

Az Artemis-programról először 2022-ben posztoltam az ember nélküli űrkapszula sikeres holdkerülése kapcsán. Akkor még 2024-re prognosztizálták az Artemis II-t és 2025-re az Artemis III-at, ami már holdraszállással végződik. Hát ezek a programok jelentősen eltolódtak. Egy 2024-es posztomban pedig a régi és új űrnemzetek sikeres vagy félresikerült holdmisszióiról tudósítottam:

• Oroszország sikertelen missziója a Luna-25-tel 2023 augusztusában;
• Az USA sikertelen Peregrine-küldetése 2024 januárjában;
• A Japán Hakuto-R M1 félresikerült küldetése 2023 áprilisában;
• Izrael sikertelen próbálkozása a Beresheet-tel 2019 áprilisában;
• Az USA sikeresen leszálló, de a holdatérés után felborult Nova-C műholdjának Odüsszeusz leszállóegysége 2024 februárjában.

Kell-e ennél erősebb érv a holdraszállás-tagadók számára arról, hogy valójában nem is volt semmiféle holdraszállás, minden csak kamu volt, az egész Apollo-programot egy filmstúdióban vették fel (remek filmek találhatók a YT-on a program elhagyatott díszleteiről). Lám, most, amikor ténylegesen próbálkoznak, nem sikerül nekik.

Szóval tényleg, miért is kellett 54 évet várni az Apollo-17 1972-es küldetése után, hogy ismét embert juttassunk a Hold közelébe?

Kamaszkoromban nagyon érdekelt az űrkutatás, emlékszem 12 évesen mennyire izgultam az Apollo-8 sikeréért (ekkor került három űrhajós, Borman, Anders és Lovell égi kísérőnk közelébe, tízszer megkerülve a Holdat), 1969-ben Neil Armstrong lemászását a Sas létrájáról élőben néztem a televízióban, az Apollo-13 súlyos műszaki hibájánál tövig rágtam a körmömet izgalmamban.

Addig a szovjet-amerikai űrverseny teljesen nyílt volt, és akkor még senki nem értette, hogy az emberes holdprogramból miért szálltak ki az oroszok. Akkor még semmit nem tudtunk - legalább is itt, a keleti blokkban - a megvalósításhoz szükséges nagy tolóerejű N1 rakéta kudarcáról. Ma már számos összefoglalót találni a tervezett szovjet holdprogramról, amely sokkal lájtosabb lett volna, mint amerikai testvére:

• Nem három, hanem csak két ember indult volna küldetésre;
• Csak egy űrhajós szállt volna le a Holdra;
• A holdkompba nem dokkolónyíláson, hanem egy űrsétával, kívülről kellett volna átszállni.

Hogy 50 évig miért nem folytatódott a Hold emberes meghódítása, arra az alábbi összehasonlítás ad választ:

• Az Apollo-program célja ember eljuttatása a Holdra, holdkőzetek hazaszállítása, a Szovjetunió legyőzése az űrversenyben. Az Artemis-programnak távlati céljai vannak, tartós űrbázis létrehozása, a Hold gazdasági kiaknázása.
• Az Apollo-program minden egyes küldetése egyedi küldetés volt: mindent magukkal vittek, leszállóegységet, holdjárót, amit aztán hátra kellett hagyni. Az Artemis-program több küldetésből áll össze: külön bocsájtják holdkörüli pályára a gateway-modult, külön a többször felhasználható leszállóegységet (Elon Musk erre a célra átalakított Starshipjét), és külön küldik fel a személyzetet.
• Az Apollo személyzete három fő volt, melyből kettő szállhatott le a Holdra, és csak fehér amerikai férfiakból állt, az Artemisnél multinacionális és multigender személyzet lesz, legalább négy fő (most, az Artemis II-nél három férfi és egy nő, a három férfiből egy afroamerikai egy pedig kanadai).

Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen

• Természetesen az Orion űrhajó is lényegesen nagyobb az Apollo parancsnoki moduljánál

• A leszállóhelyeknél az Apollo a Hold látható oldalán az egyenlítő körüli helyeket célozta, az Artemis célba veszi a sarkokat (ahol nagyobb eséllyel lehet esetleg fagyott vizet találni) és a Hold túlsó oldalát is.
• A Hold felszínén töltött idő tekintetében is jelentős különbség van, az Apollo személyzete mindössze három napot tölthetett az égitesten. 
• Az Artemis-program rakétáit különböző cégek (NASA, Spacex, BlueOrigin) és különböző nemzetek fejlesztik.
• A Starship leszállóegység az Apollo holdkompjához képest kb. olyan, mintha egy lakóbuszt hasonlítanánk össze egy turistasátorral.

 

• Az Apollo-program elvitte az amerikai GDP 4%-át (ebből megérthető, miért nem bírták ezt a versenyt az oroszok). Az Artemis-program a sok újrafelhasználható eszköz miatt a GDP 0,3%-ába kerül.

Az Artemis II-vel a távolabb került a négy fős személyzet a Földtől, mint korábban valaha, megdöntve az Apollo-13 csúcsát. Elsőre furcsa lehet, hogy miért pont egy kudarccal végződő küldetés volt az eddigi csúcstartó. Pedig egyszerű a magyarázat: Az Apollo-13 műszaki hibája még az odaúton következett be, ezért úgy módosították az űrhajó pályáját, hogy ún. szabad visszatérési pályán jusson vissza a földre. Ennek lényege, hogy az űrhajó pályáját a Hold gravitációja úgy módosítja, hogy az az égitestet megkerülve visszalendül a Föld irányába. Hasonló szabad visszatérési pályán haladt az Artemis II is.

Az Artemis II szabad visszatérési pályája

 
Volt még egy érdekesség, mégpedig az Orion űrkapszula landolásánál. 

 

A visszatérő űrkapszulát "megkacsáztatták" a légkörbe való belépéskor (csaknem 40 000 km/h-val jött), ezzel csökkenthető volt az űrhajósokra nehezedő G-erő és a hőpajzs felmelegedése is.

Megdöbbentő volt, hogy a leszállás után mennyi AI-generálta kamu fotó jelent meg a leszállásról, a szkeptikusokban ezzel is erősítve azt a meggyőződést, hogy megint kamu volt az egész. 

Hát ennyi minden jutott eszembe az Artemis II útjáról, mely egy kicsit elterelte a figyelmemet a már-már elviselhetetlenségig fokozódó választási kampányról.