Magyarországon megszűnt a szuverenitás-védelem...

... avagy miért bukik meg minden puha diktatúra?

A Magyar Közlöny idei 82. száma június 30-án lehozta a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszűnését kimondó törvényt és a nemzeti szuverenitás védelméről szóló korábbi törvény hatályon kívül helyezését. Bár az Amnesty aznap estére búcsúbulit szervezett a gellérthegyi víztározóhoz, a hazánkra boruló hőkupola miatt lemondta a rendezvényt, és azt sajnálatos módon később, az enyhülés beköszöntével sem tartották meg.

Ezért aztán 4-én egy magán-megemlékezést tartottunk a hivatal épületénél és a Filozófusok Kertjében (Petra is elkísért).

Még ott van a felirat a bejáratnál, az épületen lobog a nemzeti lobogó (naná, majd az uniós), és egy Valton-os őr megkért bennünket, hogy ne hagyjuk ott a táblát (egy héttel ezelőtt talán le is lőtt volna 😱).

Ahogy egy korábbi posztomban írtam, a Szuverenitásvédelmi Hivatal volt az a vadászpuska a színházi díszletben, melynek az elsülésére három felvonáson keresztül hiába várt a közönség (de leginkább szerintem Lánczi Tamás). Pedig a hivatal az utolsó töltényig küzdött: utolsó heti jelentésükben (a választások előtt két nappal) még arról írtak, hogy "Rengeteg szál vezet Ukrajnából Magyar Péterékhez", "Titkosszolgálati módszerekkel próbálják befolyásolni a magyar választást", "Külföldről szervezik a választási csalásról szóló dezinformációs kampányt".

A Választások előtt szkeptikus barátaim háromféle szcenáriót tartottak lehetségesnek:

1. A Tisza pártról bebizonyítják, hogy külföldről finanszírozott párt, ami megszegi a pártfinanszírozási szabályokat, ezért egyszerűen lehúzzák a választási listáról;
2. A magyar választások erőteljes külföldi befolyásolása miatt bizonytalan időre lehalasztják a választás megtartását;
3. A választás eredményét - hasonlóan a román elnökválasztáshoz - a közösségi média külföldi titkosszolgálatok általi befolyásolása miatt érvénytelenítik, és egy későbbi időpontban új választásokat írnak ki.

Mély szakadék széléről nézett le a mélybe az Orbán-rezsim, de aztán inkább hátralépett. Puhák voltak, ezért elbuktak.

(Zárójeles adalék, hogy amikor egy héttel a választások után Amerikába szakadt volt osztálytársnőmmel beszélgettem, megkérdezte, igaz-e, hogy a Tisza csak afféle Facebook-párt, nincsenek is valódi szervezeteik, csak ügyesen kezeli a közösségi médiát. De az elhíresült Gajdics-monológban is a jobboldali újságíró a Facebook-ot kezdi hibáztatni a választási vereségért: "Ül itt valaki ebbe' a stúdióba olyan, akit nem tekert le a Facebook, akinek a tartalmait nem buzerálták?")

Az ellenzéki pártok és médiumok megbélyegzésével a Fidesz már 16 éves uralmának félidejében, 2018-ban az elhíresült "Stop Soros" törvénnyel megpróbálkozott.  Büntethetővé tették az illegális bevándorlást segítő tevékenységeket, és a szervezeteknek engedélyekhez kötötték a migrációval kapcsolatos munkáját. 2021 végén az EU Bírósága kimondta, hogy a törvénycsomag több ponton is ellentétes az uniós joggal, mivel sérti a civil szervezetek működési szabadságát.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal 2024-es létrehozása aztán olyan volt, mintha építettünk volna egy hatalmas ágyút, de nem mondtuk volna meg, hogy mire fogunk lőni és milyen tölténnyel. Ez persze nem tántorította el a hivatalt, hogy ne ugorjon rögtön neki a hazai jogvédő szervezeteknek és független médiumoknak. Az első megtámadottak között volt az Amnesty International Magyarország és a Direkt36 tényfeltáró portál. Mindenkinek ajánlom megtekintésre Ligeti Miklós és Lánczi Tamás vitáját a 2024-es Tranzit Fesztiválon (Ligeti elment az ellenség edzőtáborába!). Lánci szerint a magyar közhatalom-gyakorlás rendjét kívülről próbálják befolyásolni, felforgatni: "Nektek is be kellene jelentkeznetek, mint regisztrált külföldi ügynökök" - mondta Lánczi.

De az is vicces volt, hogy most már nem is dollár-baloldalról, hanem hrivnya-baloldalról kell beszélnünk, hiszen az ellenzéki médiumokat az ukránok finanszírozzák. Az SVH jelentései azonban csak eldurrantak a levegőben, mint valami tűzijáték, anélkül, hogy érdemi intézkedéseket vontak volna maguk után. Egy évet kellett várni arra, hogy két olyan törvénytervezet kerüljön az országgyűlés elé, amely már érdemi feladatot adhatott volna az SVH-nak:

• Az átláthatósági törvény, amely a külföldi támogatásokat elfogadó egyesületek, alapítványok és egyéb szervezetek működését, vezetőinek vagyonnyilatkozatát és pénzügyeit szigorú hatósági kontroll alá vonta volna. A Szuverenitásvédelmi Hivatal lett volna a rezsim szigorú ujja, mely rámutathatott volna ezekre a szervezetekre, hogy utána a törvény lesújthasson rájuk. Bár az átláthatósági törvény átment a különféle bizottsági egyeztetéseken és megkezdődött parlamenti vitája, megszavazását elhalasztotta a kormány, és soha többé - még módosított formában sem - terjesztette a Tisztelt Ház elé, pedig Orbán még így nyilatkozott a tervezetről: „Mindenképp megalkotjuk, különben mi leszünk a vesztesek: nem csak elveszítjük a választást, de még veszteseknek is tűnünk majd. Ezt nem fogjuk elfogadni”. De belenéztek a szakadékba és visszariadtak.
• Az Alaptörvény 15. módosításával bekerült az alaptörvénybe - és ezzel együtt az állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvénybe is - hogy a más állam állampolgárságával is rendelkező magyar állampolgár állampolgársága határozott időre felfüggeszthető. Bár a kapcsolódó kormányrendelet a felfüggesztést az igazságügyminiszter hatáskörébe utalja, számomra nyilvánvaló volt, hogy a tippadó itt is az SVH lett volna. Akkoriban sokan arról beszéltek, hogy a törvény Soros György magyar állampolgárságtól való megfosztását tette volna lehetővé, alkalmazására mégsem került soha sor. Vagyis itt sem merték átlépni a vörös vonalat. Az érdekesség az, hogy ez a törvény még mindig érvényben van, de én nagyon remélem, hogy az Alaptörvény nemtoménhanyadik módosításával ez is kivezetésre kerül, és a születéssel szerzett állampolgárság ismét szent és sérthetetlen lesz.

A galambok és héják küzdelme idén április 12-ig jól megfigyelhető volt az Orbán-rezsimen belül. Gulyás Gergely egy márciusi kormányinfón arról beszélt, hogy hamarosan nyilvánosságra kerülhet egy, a Tisza Párt támogatásáról szóló nemzetbiztonsági jelentés. Elmondása szerint a dokumentumot a Nemzetbiztonsági Bizottság már megismerhette, és jelenleg zajlik a titkosítás feloldásának folyamata. Állítása szerint a dokumentum azt vizsgálja, hogy a párt milyen támogatásokat kaphatott Ukrajnától, a részletek azonban csak a titkosítás feloldása után derülhetnek ki. Később a Tisza párt két informatikusát gyanúsították, melyről később kiderült, hogy pont fordítva, a Rogán magánszervezeteként működtetett titkosszolgálat szervezett akciót a Tisza informatikai rendszerének bedöntésére.

A választások előtti utolsó akciók pedig már inkább szánalmat keltők voltak, de arra utaltak, hogy a héják még mindig próbálkoznak:

• Március elején a kormány úgy érezte, hogy "ezek az ukránok mindenre képesek", és fenyegetik a magyar energetikai infrastruktúrát, ezért megerősítették a magyar energetikai létesítmények katonai védelmét. Szalay-Bobrovniczky Kristóf sem tétlenkedett, a Paksi Atomerőmű bejáratánál tanulmányozta részletesen az erőmű tervrajzát, miközben kísérete maszk mögé próbálta rejteni elfojtott röhögését. 😏

• A március 5-ei "aranykonvoj-akció", melyben egy hazánkon legálisan áthaladó szabályos bankközi ukrán pénzszállítmányon ütöttek rajta, minden tekintetben kontraproduktív volt. A pénzszállítók fegyvertelenül szállítottak egy értékszállítmányt egy osztrák és egy ukrán bank között, és nem volt igazolható sem pénzmosás gyanúja, sem pedig az, hogy ebből a szállítmányból a Tisza is részesedett volna. Bár a választások után a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője lemondott, az Orbánék által kinevezett legfőbb ügyész még mindig a posztján van, és az ügyben gyanúsítottként hallgatták ki a TEK volt vezetőjét hétrendbeli, sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogva tartás bűntettének gyanújával.
• Talán még ennél is szánalmasabb volt egy héttel a választások előtt a Török Áramlat gázvezeték elleni állítólagos robbantási kísérlet. Felsőhegy (Gornji Breg) és Ilonafalva (Vojvoda Zimonjić) közötti útszakasz közelében két fekete hátizsákot találtak, bennük mintegy négy kilogrammnyi robbanóanyaggal. Bár akkor Orbánék igen drámai hangon beszéltek egy vélhetően ukrán merényletkísérletről és megkettőzték a gázvezeték őrzését, a szerb elnök, Aleksandar Vučić csak a választások utánra ígért részletes tájékoztatást, hogy ne befolyásolja a választások eredményét. Nos, erre a tájékoztatásra azóta is várunk. 😳

A Fidesz héjái képtelenek voltak hihető narratívát előállítani az ukrán fenyegetésre, a nép ezen már csak röhögött. A Szuverenitásvédelmi Hivatal hiába próbálta jelentéseivel alátámasztani ezeket a konteókat, ezekkel már senki sem törődött. Bekövetkezett az orbáni jóslat: "...mi leszünk a vesztesek: nem csak elveszítjük a választást, de még veszteseknek is tűnünk majd."

Jelen poszt írásakor még elérhetők a hivatal dokumentumai, aki teheti, olvasson bele, nagyon gyorsan öregedő irományok.

PS.2026.07.06.

Azért az nagyon vicces, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszűnése napján, azaz június 30-án közzétette éves jelentését, melyben Lánczi Tamás ezt írja:

A Hivatal munkájának célja továbbra sem egyes szereplők minősítése, hanem a magyar állam cselekvőképességét veszélyeztető kockázatok azonosítása, elemzése és a döntéshozók támogatása.

Hát, ezek a bizonyos kockázatok elég egyoldalúan, a megrendelő szájaíze szerint lettek azonosítva. Az ilyen szuverenitásból nem kérünk.