Brigádbulik - brigádcsínyek

Rengetegszer posztoltam már volt munkahelyem, a VEIKI agárdi üdülőjéről, ahol évente kétszer, tavasszal és ősszel bográcsozással egybekötött brigádhétvégéket tartottunk. 45 évvel ezelőtt, 1981 szeptemberében voltam az első ilyenen, az utolsóra pedig 2012 tavaszán került sor.

1981. szeptember

2012. május

Különösen megörültünk, amikor 1993-ban munkaszüneti nappá nyilvánították pünkösdhétfőt, így a tavaszi hétvége egy nappal meghosszabbodott. 2009-ben a VEIKI csődbe ment és megkezdődött a felszámolása, de az utódszervezetei még igénybe vehették az agárdi üdülőt. A felszámoló sem kiköpni, sem lenyelni nem tudta az üdülőt, mert a telek az önkormányzaté, csak a faépületek voltak a VEIKI-é. 2023-ban így nézett ki a teljesen elvadult üdülő:

Szerencsére 2014-ben, a 40. érettségi találkozónk után úgy döntöttünk, hogy mostantól évente összejövünk egy-egy hétvégére. Kezdetben Dobogókőn, később többször Balatonbogláron, de volt úgy, hogy Kisorosziban vagy Romhányban rendeztük meg az összejövetelt. Az ideit, ahova holnap indulok, Parádsasváron tartjuk.

2016. szeptember, Dobogókő, a Hotel Nimród romjánál

2025. szeptember, Balatonlelle, kishegyi kilátó

Aztán évről-évre egyre aktívabb tagjai lettünk egy természetjáró szakosztálynak, melynek első többnapos túráján 2019 szilveszterén vettünk részt, azóta évről-évre van évente legalább négy hétvégi túra, illetve nyári magashegyi túra.

2019. december

Legutoljára két hete Nagyvázsony környékén töltöttünk egy hétvégét a csapattal.

2026. szeptember

Sajnos jelenlegi munkahelyemen nincsenek ilyen csapatépítő összejövetelek, de most rám tört a nosztalgia és eszembe jutottak azok az ugratások, szivatások, oltogatások, amik a VEIKI-s kollégák között rendszeresek voltak. Néhányat csak hírből hallottam, de a legtöbbnek részese is voltam. Elmesélek néhányat:

• Új kolléga érkezett, aki ócska rajszögtrükkel próbálkozott, mert még nem tudta kikkel van dolga. Hamarosan kormos telefonkagylót emelhetett a füléhez (akkoriban még feketék voltak a telefonok).
• Szintén ugyanez a kolléga nem értette, miért nem működik a forrasztópákája. Megmérte a forrasztótrafó feszültségét: rendben volt. Kicserélte a pákát: továbbra sem működött. Nem sejtette, hogy a kedves kollégák egy soros ellenállást szereltek be a pákatrafóba, emiatt jelentősen lecsökkent a pákán folyó áram, ezért nem melegedett.
• Amikor még a Lovas úti lakásomban tartottam a lakásavatómat kollégáimnak, egyszer csak egy felborult borosüveget és egy csúnya vörös foltot fedeztem fel a vadonatúj világos szőnyegemen. Csak később láttam meg, hogy egy piros genotherm dossziéból vágtak ki egy folt alakú darabot.
• Egy agárdi brigádbuli alkalmával történt, hogy az egyik kolléganőm lánya mindenórás várandós volt, és már lehetett tudni, hogy kislányt vár. A kolléganőnek nem volt mobilja, ezért az én számomat adta meg, hogy ezen értesítsék, ha a hétvégén megszületik a kicsi. Meg is csörrent a telefonom, én meg boldogan újságoltam, hogy kisfiú született. Persze csak egy beavatott kollégám csörgetett meg a ház mögül. Egy darabig aggódtam, hogy ez buta tréfa, mi lesz, ha valami komplikáció lesz a szülésnél, szerencsére minden rendben ment.
• Szintén agárdi buli alkalmával az íjászatot gyakoroltuk. Egy kipreparált nyílvesszőt egy kollégánk kocsijának kerekéhez illesztettük, mintha belefúródott volna az eltévedt vessző. Nagyon dühös lett, mikor meglátta.
• Kolléganőm új fényképezőgépet vett, behozta megmutatni. Kivettem a tokjából, és az üres tokkal indultam meg a folyosón. Hatalmas esést színleltem a szeme láttára, az üres tok nagy ívben repült. Szegény azt hitte, most töröm ripityára az új gépét.
• Az egyik kollégám etetni kezdte a környék egyik kóbor macskáját, Matildot. (Akkor már a Gellérthegy utcában volt az irodánk, kertjében sok cica kóricált). Én pedig nem voltam rest, és egy hivatalosnak látszó gyepmesteri falragaszt készítettem, hogy a környékbeli kóbor macskák kíméletes befogása megkezdődött. Szegény kollégám másnap sürgősen hazamenekítette Matildot.

Hát ezek a csínyek hiányoznak nagyon.