Tesla

Pont 125 éve azért kellett kínhalállal meghalnia egy William Kemmler nevű elítéltnek, mert Edisonnak és Westinghousenak, a két híres feltalálónak szakmai vitája volt arról, hogy mi hasznosabb, az egyenáram vagy a váltóáram. Edison, aki az egyenáram híve volt, a konkurens Westinghouse váltóáramú generátorát ajánlotta kivégző eszköznek, amikor 125 éve bevezették a villamosszéket, Kemmler volt az első, akin kipróbálták. Kemmler sokáig szenvedett, sokáig tartotta magát a kifejezés a villamosszékben kivégzettekre, hogy megwestinhouseolták. Végül az energetikában a váltóáram győzedelmeskedett, de persze az egyenáramnak is megvan a maga helye.
Az elektromosságot, mint fizikai tüneményt két nagy területen használjuk: az energetikában és az informatikában. Mindkét terület úttörője volt Nikola Tesla szerb tudós, akiről most olvastam egy könyvet Kocsis G. István tollából. Tesla száz évvel korábban született mint én (1856-ban), és sorsa, személyisége nagyon tanulságos napjainkban is. Szinte minden nagy villamos találmányhoz köze volt, mára mégis szinte teljesen elfelejtettük, minden jelentősebb felfedezést más nevéhez kapcsolunk. Ifjúkoromban volt egy Tesla gyártmányú orsós magnóm, egy elektromos autógyár is viseli a feltaláló nevét és még egy származtatott mértékegységet is elneveztek róla, a mágneses fluxus mértékét, bár nem emlékszem, hogy valaha is bármit Tesla-ban kellett volna kiszámolnom.
A magánkiadásban megjelent könyvet majdnem letettem már az elején, annyira magyartalanul van megírva. Idézet a könyvből:
Mr. Tesla, ön nagyon nagy dolgokat vihet még végbe, de ezt (mármint a kommutátor nélküli villanymotor megvalósítását - PJ) minden bizonnyal sohasem tudja majd elérni. Ez egyenlő lenne egy olyan állandó nyomóerőnek, mint amilyen maga a gravitáció is, az átalakításával egy forgómozgássá.
A szerző Goethe, a nagy német költő nevét következetesen ö-vel írja, és egyes versrészleteket saját fordításban közöl tőle a rendelkezésre álló irodalmi fordítások felhasználása helyett.
Érdemes volt mégis gyorsolvasó üzemmódban végigolvasni Tesla életét, mert egy nagyon érdekes és tragikus személyiségkép bontakozott ki előttem. Tesla gyakori látomásai és betegségei nyavalyatörős (epilepsziás) alkatot valószínűsítenek, az a tény pedig, hogy egyszerre több tucat találmány járt a fejében , de szinte egyet sem volt képes teljesen kidolgozni, bipolaritásra utalnak. A nagyon intenzív munkával töltött időszakokat gyakran váltották Teslánál depressziós szakaszok. Ugyanakkor zsenialitás és korszakalkotó gondolatai vitathatatlanok.
Tesla ott bábáskodott a váltóáramú szinkronmotor kifejlesztésénél, állítólag az ötlet Budapesten, a Városligetben fogant meg benne. Egy évig ugyanis fővárosunkban is tevékenykedett, az első budapesti telefonközpont főmérnöke volt. Ezt a találmányát is más neve alatt jegyzi a tudománytörténet, mint annyi mást.
Az általa felfedezett Tesla-transzformátort nagyfrekvenciás nagy feszültségek előállítására lehetett felhasználni. Tesla az életét a vezeték nélküli energiatovábbításra tette fel, miközben a villamosság első aranykora szépen elhaladt a feltaláló mellett. Sokáig nem is értettem meg a könyvből, Tesla hogyan képzelte el az energiatovábbítást, hiszen az elektromágneses hullámok energiája a távolság négyzetével csökken. Mivel a könyv számtalan korabeli interjút közöl Teslaval, ezért egy kicsit unalmas már ötödször-tizedszer ugyanazt a gondolatot olvasni, de az egyikben elég képletesen magyarázza el a feltaláló egy értetlenkedő újságírónak az ötletét. E szerint a Föld telítve van elektromos hullámokkal, akár egy vízzel töltött labda. A Föld bármely pontján nagyfeszültségű nagyfrekvenciás energiát töltünk bele, csak a hatás terjed minden irányba, mint egy vízzel töltött labdában a nyomás, de az energia csak a megfelelően hangolt kicsatolási ponton jön ki, mintha egy vízcsapot tennénk a vízzel telt labdára, amin keresztül a mások oldalon bepumpált vizet kinyerhetjük.
Mivel elképzelését évtizedeken keresztül makacsul, de sikertelenül próbálta megvalósítani, egy idő után a befektetők is kihátráltak mögüle, és inkább Marconit támogatták, pedig Tesla jóval korábban rádió-távirányítású hajót is bemutatott a chicagoi világkiállításon.
Tesla agglegényként élte le életét, évente - születésnapján - sajtótájékoztatót tartott, ahol elmondta, hogy mely találmányai vannak közvetlenül a megvalósulás küszöbén. A már említett vezeték nélküli energiaátvitel mellet ilyen volt a napenergia hasznosítása, a nagyfeszültségű vákuumcsövekkel történő maghasítás, a bolygóközi kommunikáció, a földről energiával ellátott és távirányított repülők és tengeralattjárók. Bejelentéseit mindig konkrét számokkal támasztotta alá, ezért azok nagyon hihetőek voltak.
Tesla nem volt hajlandó elfogadni a kor számos nagy jelentőségű felfedezését, így a speciális és általános relativitáselméletet, az elektromágnese hullámok transzverzális jellegét és azt, hogy közvetítő közeg nélkül képesek terjedni, azt, hogy a fénysebességnél nagyobb sebességgel sem anyag sem információ nem terjedhet. Tévedhetetlennek hitte magát. Sajnos a róla szóló könyv ugyanezt a hibát követi el.
Tesla gondolatai mai szemmel már kicsit retrofuturisztikusak, két film is eszembe jut róluk: Enyedi Ildikó Az én huszadik századom és Jiri Menzel Sörgyári capriccio című filmjéből az a rész, amikor Francin egy delejező készüléket visz haza Mariskának. Igen, a nagyfeszültségű delejezők, ionizátorok is Tesla találmányai, nagyon népszerűek voltak a maguk korában.
Azért két Tesla-gondolatot nagyon aktuálisnak vélek és magam is vallok:
Ha minden ország, még a legkisebb is körbe tudná magát venni egy tökéletesen bevehetetlen fallal, akkor egy olyan helyzet állna elő, ami rendkívül kedvezőtlen lenne az emberi haladás számára. Éppen az országokat és nemzeteket szétválasztó korlátok megszüntetése az, ami a civilizáció fejlődését a leginkább szolgálja.
A másik:
A halálbüntetés kiszabása nem csak barbár és embertelen dolog, hanem a mai modern időkben teljesen szükségtelen is.