Parlament

Parlament

2015. december 20., vasárnap

Pedig milyen jó kis poszt lehetett volna...

Mármint ha az ötesztendős Czuczor-Gidai Zsófi nyerte volna az első Hungary's Got Talent  (ja kérem, ilyen a licencműsor, ezzel a névvel kell megbarátkoznunk) döntőjét. Megírhattam volna, hogy a kicsavarodott ízlésű közönség Utasi Árpi, Tabáni István, László Attila és Mészáros János Elek után megint rosszul döntött, hogy nem való a népnek a demokrácia, szavazgassanak csak a valóságshow-kban Alekoszra és a többiekre stb., stb., stb.
Szerencsére nem így történt, ezúttal a tehetség legyőzte a cukiságot. Pedig a közönség elcsábítására a cukiság és a "semmiből minden" faktor a legalkalmasabb. Ez utóbbira a brit tehetség kutató két felfedezettje Pau Potts és Susan Boyle a legeklatánsabb példa. A hatásmechanizmus a következő:
Bejön egy idősödő, rosszul öltözött, szerencsétlenül kinéző ember, akit a zsűri alázgat is rendesen, a közönség előre röhög, hogy mekkorát fog szegény égni. Kiénekli a harmadik hangot és elborít minket a libabőr, fél perc után a közönség már állva tombol, a dal végére leszakad a csillár, a zsűri nőtagja sír, a férfiak is a szemük sarkát dörgölik.
A Hungary's Got Talent előzményműsorában, a Csillag Születikben az első évadban Utasi Árpival a cukiságfaktorra, a másodikban Tabáni Istvánnal a szerencsétlenségfaktorra játszottak rá. Tabáni, a rosszul öltözött múzeumőr olyan elementáris erővel tolta el a Bohemian Rhapsody-t, hogy majdnem összedőlt a stúdió. Egyébként a harmadik és negyedik évadot is énekes nyerte a kiváló táncosok és hangszeres szólisták helyett.
Úgy tűnt, a Got Talent kikerüli a csapdákat: csak néhány kevésbé tehetséges énekes jutott el a középdöntőig (igaz, ott az egyik meztelenül énekelt!), a döntőbe már egy sem került be, nem érezhettük a Susan Boyle-féle libabőrt sem. Egyedül a kis ötéves lányka maradt benn és úgy tűnt, hogy megállíthatatlanul viszi a cukiságfaktor a győzelemig. Rajta kívül a kilences döntőbe egy ütősökből álló zenész csapaton és Badár Tamás bűvészen kívül hat táncos csoport (ebből egy rúdtáncos hölgy) jutott.
Apropó Badár Tamás. Az ismert standup-os fia joggal pályázhat a magyar Dynamo címre: trükkjeiben tökéletesen használja fel az okostelefonokat, tableteket, a Facebook-ot. Tegnapi trükkjére is csak annyit tudtam mondani: Varázslat pedig van és punktum! Mi rá szavaztunk.
A végső győzelmet egy soproni táncos csoport szerezte meg. Ötletük abban áll, hogy fekete kámzsában táncolnak, melyre távirányítható LED-csíkok vannak varrva. Ezeket számítógép vezérli a zenével és a mozgással teljes összhangban. Ezzel új dimenzióba emelték a Black Theatre-típusú táncot. Az eredeti Black Theatre-ben UV-fénnyel megvilágított táncosok táncolnak, csak az UV-fényt különböző színben visszaverő ruhadarabjaik világítanak. Először 1976-ban Egerben láttam ilyen előadást, de Katival Prágában is voltunk ilyen előadáson 1993-ban. Egyébként akkoriban Prága másik nagy szenzációja a Laterna Magica volt: vetített háttér és tánc volt kombinálva. A mostani Got Talentben is jól használta az összes produkció a LED-falra kivetített hátteret. Igazi 21. századi műsor volt!
Végezetül álljon itt Susan Boyle első szereplése a Britain's Got Talentben. Ma már tudom, hogy valószínűleg minden másodperce előre meg volt rendezve, mégis hagyom magam elvarázsolni. Én már nem változom. I Dreamed a Dream - Álmodtam egy álmot.



--

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése