Zente

Egy egész ország izgult Zentéért, az úgynevezett SMA-1 típusú izomsorvadásban szenvedő másfél éves kisfiúért, akinek a szülei azért indítottak internetes gyűjtést, hogy egy nagyon drága, több mint kétmillió dolláros, kb. 700 millió forintos gyógyszeres terápiával megállítható legyen az a folyamat, amely egyébként a gyermek biztos halálához vezetne.
Ez volt minden idők legnagyobb összegű ilyen jellegű adománygyűjtése, amely a közösségi médiákon keresztül folyt, és természetesen nagyon sok morálist kérdést felvetett. Tegnap aztán fellélegezhetett az ország, mert összegyűlt a pénz, az utolsó 100 millió forintot nem kisebb személyiség, mint maga Mészáros Lőrinc adományozta. A kisfiú kezelése megkezdődhet, és hogyha a már elsorvadt izmokat nem is sikerül helyreállítani, reméljük, hogy teljes életet élhet.
Bár soknak tűnhet 700 millió forint, biztos vagyok benne, hogy ha mondjuk egy kisgyerek egy kürtőbe zuhan, és csak úgy lehet megmenteni, hogy egy alagutat vágnak a sziklában hogy elérjék, a katasztrófavédelem simán ráköltene ennyi pénzt a mentésre, és még csak gyűjtést sem kéne tartani az emberek között a pénz összekalapozására. Szerencsére olyan az emberélet, hogy ha életveszély van, ritkán mérlegeljük az anyagiakat.
A közösség most 700 millió forintot fektetett a kis Zente jövőjébe. Számoljunk egy kicsit: Jelenleg Magyarországon az egy főre eső éves GDP 15 000 dollár körül van, ami hozzávetőlegesen 5 millió forint. Egy átlag magyar 75 évig él, vagyis elmondható, hogy - szigorúan mai árfolyamon számítva - egy átlag magyar 5x75=375 millió forint értéket hoz létre élete során. Persze van, aki ennek a sokszorosát, más pedig a töredékét. Vagyis a Zentébe fektetett összeg alig több mint felét. Teljesen felesleges azt mérlegelni, hogy Zente vajon megérdemli-e ezt a bizalmat. Lehet, hogy jelentős alkotó lesz, de lehet, hogy csak egy átlagos magyar, aki boldog akar lenni. Vagy éppen ő is külföldön fogja keresni a boldogulását, ahogyan annyi más honfitársunk. Még egyszer mondom, nagy baj lenne, ha Zentét élete során bármiféleképpen is nyomasztaná annak a terhe, hogy mekkora pénzadománynak köszönheti az életét.
Ami az esetben mélységesen felháborít, az az, hogy két jelentős adományozó, az Orbán Viktor barátsága miatt Magyarország leggazdagabb emberévé vált Mészáros Lőrinc, és levitézlett Mága Zoltán (a hegedűművész elfogadta a vitézi címet, majd a vészkorszakra még emlékezők rosszallása miatt visszaadta azt) határozottan hozzájárult ahhoz, hogy pénzadományuk nyilvánosságra kerüljön. Mit is írt Pál apostol a korinthusiakhoz: "a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel". A Madách Színház felújításakor lehetett adományozni a felújításra, lehetett székeket "vásárolni", amelyekre kis réztábla került fel az adományozó cég vagy magánszemély nevével. Kedvenc réztáblám felirata: "A gazdagság kötelez". Nem azért jótékonykodom, hogy lássák rólam, hogy milyen jó ember vagyok, hanem azért, mert jó sorsomnak köszönhetően megtehetem.  Aki a jótékonykodásával dicsekszik, valójában gazdagságát fitogtatja. Mészáros Lőrinc is megmaradt annak a csizmás parasztnak, aki úgy vág bele több százezer forintot a menyasszonytáncnál a kosárba, hogy még jó hangosan be is mondja az összeget.
Ezen a héten van a Klubrádió adománygyűjtő hete (mi is szoktunk ilyenkor pénzt utalni, nem mondom meg, mennyit). Van egy adományozó, aki az adománygyűjtés végén mindig megduplázza az addig összegyűlt pénzt. Nem lehet tudni, hogy kicsoda, ő a névtelen adományozó. Nekem ő testesíti meg az ideális jótékonykodót.
Gyógyulást kívánok a kis Zentének, és mielőbbi gyógyulást úrhatnám hazánknak.