XLIV. D.

Negyvenéves érettségi-találkozónk volt a hétvégén. A 10. érettségi találkozónk óta többnapos, kirándulással egybekötött találkozókat tartunk, és természetesen nincs olyan év, hogy ne szerveznénk spontán osztálytalálkozót.
30 évvel ezelőtt egy dömörkapui (Pilis) kulcsosházban, egy mindössze három helyiségből álló épületben volt a találkozó (közösségi helyiség, fiúk hálója, lányok hálója). Három hete jártam arra, a kulcsosház romosan áll, környékét felveri a gaz.

A dömörkapui kulcsosház, 10. érettségi találkozónk helyszíne

Ezen az érettségi találkozón már sok osztálytársamnak volt gyereke, készítettünk is egy tablót az "osztály gyerekeiről".
A 15. érettségi találkozónk egy osztálytársam zamárdi nyaralójában volt. 1989. június 16-án, pénteken, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napján kezdődött, és szívünk teli volt reménykedéssel.

Zamárdi, 15. érettségi találkozónk helyszíne

A 20. érettségi találkozónk volt az első, alaposan megszervezett rendezvény. A dobogókői Nimród szállodában volt a helyszín. Ez az épület már évek óta zárva van, nincs, aki felújítsa és üzemeltesse. A találkozóra mindenki írt egy rövid összefoglalót addigi életéről. Az iskolánkban, az akkor már Baár-Madas-ként üzemelő Lórántffy Zsuzsanna utcai épületben találkoztunk a tanárokkal, utána mentünk fel a hegyre. Másnap tájékozódási túraverseny volt, melyből később hagyomány lett, azóta minden kerek évfordulón megrendezzük. Természetesen volt hagyományos bankett is, vacsorával.

Tájékozódási túra 1994-ben, a 20. találkozónkon.

Kár tagadni, egy érettségi találkozón mindig összehasonlítjuk magunkat a többiekkel. Én ekkor éreztem úgy, hogy mind szakmailag, mind a magánéletemben utolértem osztálytársaimat, hiszen volt már másfél gyermekem (Orsi már pocaklakó volt), és szakmailag is úgy éreztem, hogy grádicsolok felfelé. Emlékszem, alig vártam, hogy eljöjjön a 25 éves találkozó.
1999-ben a 25 éves találkozónk szlogenje az volt: 25 év után újra a csúcson. Ezúttal a Kékesen volt a rendezvény, de teljesen hasonló forgatókönyv szerint, mint öt évvel korábban.

1999.ben, a 25 éves találkozón a Kékesen

A 30. érettségi találkozó aztán visszaköltözött Dobogókőre, és azóta is mindig itt rendezzük. Ekkortól az összehasonlítgatásban már újra deficitbe kerültem, hiszen több osztálytársam szakmai karrierje is meredeken ívelt felfelé. Van közöttünk Ybl- és Prima Primisszima díjas építész, állami és magánvállalatok vezetői, bankigazgató, katonadiplomata, nemzetközi ügynökség alkalmazottja, magas rangú kormánytisztviselők és köztisztviselők. És ekkor jelentek meg először az unokák is, bizony, az osztály legidősebb unokái idősebbek, mint a mi Petránk!

10 évvel ezelőtt a 30. érettségi találkozón

5 éve, a 35 évesen

2011 óta az osztály egy része minden télen síelni is elmegy, erről rendszeresen beszámolok ezen a blogon, itt, meg itt, meg itt, meg itt.
A mostani érettségi találkozónk fantasztikusan jól lett megszervezve. Péntek délután, amikor megérkeztünk, már rotyogott a bográcsban a gulyás. Vacsora után fényképeket és filmeket vetítettünk, közte a síelésekről készült összefoglaló filmemet. Építész osztálytársam bemutatta egyik tervezés alatt álló épületét. Utána kötetlen beszélgetés éjfél utánig. Szombat délelőtt került sor a tájékozódási túraversenyre, ami természetesen játékos, az osztály életével és az elmúlt 40 évvel kapcsolatos vetélkedővel is kiegészült.

Csapatommal a tájékozódási túrán

Délután hatig összegyűltünk mindannyian, azok is, akik csak a bankettre jöttek. Összesen 26-an lettünk, a külföldön élők közül (összesen öten vannak) ketten jöttek el. Első programpontként megemlékeztünk tavaly elhunyt matematika-tanárunkról, a megemlékező vetítést az az osztálytársnőnk állította össze, aki annak idején a Rácz Tanár Úr díjra való jelölését is szervezte. Megemlékeztünk továbbá egyetlen eddig meghalt osztálytársunkról. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy generációnkat messze alulreprezentálva a 38 osztálytársból eddig mindössze egy ment el.
A hagyományos bankettvacsora után még két kötött programpont volt. Egyik osztálytársam kitűzött egy matematika-feladatot: Ha adott Magyarország kocsmatérképe, hogyan határozható meg az ország legjózanabb pontja, azaz az a pont, mely a hozzá legközelebb eső kocsmától a legtávolabb van. Erre én készítettem egy megoldási kísérletet, ezt ismertettem (és nyertem vele egy üveg pezsgőt).
A másik programpont szintén egy kollektív teljesítmény volt: majd' mindenki készített egy 2x40-es szógyűjteményt az elmúlt 40 évhez kapcsolódóan a saját életéből és a külvilág történéseiből. Szociológus osztálytársam ebből készített egy 4x4 osztású címkefelhőt (a címkefelhőben a gyakran említett címkék nagyban, a kevesebbszer említettek ritkábban vannak ábrázolva) az elsődleges felosztás a négy nagy tématerület: karrier, magánélet, Magyarország és külföld volt. A másodlagos felosztás pedig a négy évtized. A grafikusi gondossággal elkészített és gyönyörű tipográfiával kinyomtatott címkefelhőből mindenki kapott egy példányt. Kattints a még nagyobb képért.

40 év eseményei címkefelhőben

Az eseményre mindenki kapott egyedi címkés, külön erre az alkalomra palackozott vörösbort is.

Az utolsó reggel a borospalackokkal

Érzelmes búcsú

Sokszor elgondolkodom, mi lehet az az összetartó erő, amely ezt az osztályt még most is így egyben tartja, amikor már tízszer annyi idő telt el, mint amennyit az iskolapadban együtt töltöttünk. Nehéz válaszolni. Talán a lelkes szervező emberek. Talán az érdeknélküliség fölött álló szeretet. Talán azok a közös értékek, melyek sokkal mélyebbek annál, hogy ki milyen istenben hisz vagy milyen pártra szavaz.
Telve pozitív energiákkal búcsúztam el a többiektől, és remélem, hogy öt évnél hamarabb találkozunk újra.