A nap, amikor Magyarország volt az első hír minden külföldi híradóban

25 éve mi ütöttük ki az első téglát a berlini falból.
Magyarország és Ausztria között már 1989 tavasza óta folyt a műszaki határzár lebontása. Egyre több NDK-s turista gyülekezett magyarországi kempingekben, és várták a lehetőséget, hogy a zöld határon át távozhassanak a szabad világba. Magyarország és Ausztria között több szimbolikus határnyitás is volt a nyár folyamán, a legjelentősebbre, a Páneurópai Piknikre augusztus 19-én került sor. A páneurópai gondolat, a határok nélküli Európa eszméjének fővédnöke Habsburg Ottó volt. A rendezvény alkalmával Sopronpusztán nyitották meg a határt pár órára, ezalatt kb. 600 keletnémet "tört át" és távozott nyugatra. A rendezvény helyszínét ma emlékmű jelöli, Melocco Miklós alkotása.
A szellem kiszabadult a palackból, a keletnémeteket már nem lehetett visszatartani. A bátrabb, kalandvágyóbb családok Trabantjaikat, Wartburgjaikat hátra hagyva gyalogosan vágtak neki a határnak. Az óvatosabbak a lehetőségre vártak. Többen az NSZK nagykövetségén kértek menedéket, nemcsak Magyarországon, Prágában is. Augusztus 14-én az alig fél éve alakult Magyarországi Máltai Szeretetszolgálat a zugligeti Szent Család plébániatemplom kertjében létesített menekülttábort, de a Magyar Vöröskereszt is gondoskodott a hazamenni nem akaró keletnémetekről a csillebérci úttörőtáborban.
A határőrség nem rendelkezett egyértelmű paranccsal, hogy miként járjanak el a határsértőkkel szemben, így fordulhatott elő, hogy augusztus 21-én egy magyar határőr megpróbált feltartani egy határátlépő családot, dulakodásba keveredett a családfővel, és fegyverével halálosan megsebesítette. Az áldozat, Kurt-Werner Schultz úgy került be a történelembe, mint a vasfüggöny utolsó halálos áldozata. Az esetről játékfilm is készült Határeset címmel.
A magyar vezetés fokozatosan készítette elő a határnyitást. Már szeptember 1-én arról tájékoztatták az NDK vezetését, hogy az érvényes útlevéllel rendelkező NDK állampolgárokat hazánk átengedi a magyar-osztrák határon. A döntésről diplomáciai csatornákon keresztül tájékoztatták Ausztriát, az NSZK-t és a Szovjetuniót.
Pár évvel az események után méltatlan polémia alakult ki, hogy vajon Horn Gyula külügyminiszteré vagy Németh Miklós miniszterelnöké a bátor döntés érdeme. Valójában egy szűk kabinet, Németh és Horn mellett Grósz Károly pártelnök és Horváth István belügyminiszter döntött a keletnémetek kiengedéséről. Grósz azt mondta: jelentse be a döntést Horn, ő jól tud beszélni.
1989 szeptember 10-e vasárnapra esett, éppen hazajöttünk egy agárdi brigádbuliról, és Katival a Vár környékén sétálva pizzázó helyet kerestünk. Az étteremben be volt kapcsolva a tévé, így láthattuk Horn Gyula történelmi bejelentését A Hét című hírműsorban. 11-én nulla órakor az első Trabant legálisan lépte át a magyar-osztrák határt. Pár nap alatt 50-60 ezer keletnémet távozott hazánkon keresztül Nyugat-Németországba.

Ez a momentum vitathatatlanul a "csodák évének" addigi csúcspontja volt, másnap minden külföldi híradó első tudósítása Magyarországról szólt. Akkoriban még a kábeltelevíziónkon a csatornák kétharmada külföldi adó volt, nem úgy mint ma, amikor csak külön díjért tesznek be külföldi adókat. Sokat néztük a német és osztrák tévét akkoriban. Szerintem ilyen pozitív kontextusban azóta sem szerepelt hazánk a külföldi híradásokban. Jó volt akkor magyarnak lenni. A németek jóindulatát és háláját nemcsak a nagypolitikában, de a mindennapi személyes kapcsolatokban is jól lehetett érezni még egy évtizedig. Én 1991-ben jártam (az akkorra már egyesített) Németországban először, és személyesen élhettem át a hálát, de Kati, aki rendszeresen, évente minimum egyszer Németországba utazik, még sokáig beszámolt arról, hogy a német partnerek hogyan köszönték meg neki az 1989-es gesztust.
A történelmi határnyitás után majdnem pontosan egy évvel, 1990 szeptember 12-én döntött a négy nagyhatalom és a két német állam (Zwei-plus-Vier-Vertrag) a német újraegyesítésről, ami valójában az NDK beolvadását jelentette, hiszen az NSZK társadalmi és gazdasági berendezkedése, alkotmánya terjesztődött ki az új keleti tartományokra. De ez már egy másik történet.
Sajnos a németek jóindulatát az eltelt negyedszázad alatt fokozatosan elveszítettük, így mára már igazzá vált az alábbi filmjelenet.