Egy három évvel ezelőtti posztomban írtam a paksi atomerőműben üzemelő csomóponti szabályozó rendszerünkről annak 20 évvel azelőtti próbaüzeme kapcsán. Akkor megírtam, hogy az akkori rendszer 18 nagyobb főberendezéséből 8 még mindig üzemben van, az összes leállítása 2017-re várható.
Nos, a héten eljött ez a pillanat, és ez valóban egy korszak lezárását jelenti. Annak a korszakét, melyben jelentősen dominált a cégünk által fejlesztett és gyártott hardver és alapszoftver (operációs rendszer és kommunikációs szoftverek).
Amikor 1981-ben a VEIKI-ben az Elektronikai Osztályon kezdtem dolgozni mint szoftverfejlesztő, már javában folytak azok a hardver- és szoftverfejlesztések, melyeknek utolsó gyümölcseit számoltuk fel most az erőműben. Számos fejlesztéshez szabadalom is társult. A méréstechnikában a cégünk fejlesztett ki egy induktív elven működő, nagy szigetelési szilárdságú analóg potenciál-leválasztót, melynek segítségével távoli technológiai helyek áramtávadóinak jeleit is biztonsággal és nagy pontossággal lehetett megmérni. Ezek utolsó mohikánjait számoltuk fel, akárcsak egy másik szabadalom alapján a hálózati frekvenciára szinkronizált mintavételezésű mérőkártyát. Ennek szűrőalgoritmusa különben azt az aritmetikai programcsomagot használta, melyet a diplomatervem keretében még 1979-ben fejlesztettem ki, így elmondható, hogy egy '79-ben általam megírt eredeti programkód még futott 2017-ben, 38 év után!
Olyan alapszoftverek fejezték be földi pályafutásukat, mint az egyik - már 10 éve nyugdíjas - kollégám által fejlesztett real-time operációs rendszer (bár ezt akkoriban monitornak, ütemezőnek vagy executive-nak neveztük, és az STM - Simple Task Manager, ill. MTM - Multiprocessor Task Manager névre hallgatott), valamint egy soros vonali zavartűrő kommunikációs rendszer (ennek nem volt neve, de mivel a dokumentációban valahogyan szerepeltetni kellett, az FTCS - Fault Tolerant Communication System nevet adtam neki).
A fenti alapszoftverek és az őket használó alkalmazói szoftverek fejlesztésére szolgáló fordítók és konfigurátorok is futtathatók mind a mai napig, a Windows 10-es gépeinken is. 1981-ben a szakmérnöki diplomatervem egy folyamatirányító programnyelv, a PCL80 kifejlesztése volt. Ennek compilere is futóképes így 36 év után a mai gépeken!
A most megszűnt berendezéseket felváltó berendezések már kizárólag vásárolt eszközökből állnak, elterjedt és szabványos alapszoftvereket és kommunikációs eljárásokat alkalmaznak. A mérnöki munka már teljes egészében a rendszerintegrációra korlátozódik, a saját fejlesztésnek és invenciónak már nem sok tere van. Pedig ha figyelembe vesszük, hogy a héten felszámolt eszközök 25 évig szolgáltak az erőműben, a megbízhatóságukkal nem volt probléma. Az más kérdés, hogy kifejlesztésük nagyságrendekkel került többe, mint a vásárolt eszközökből való berendezésgyártás.
A héten szakmai múltam egy jelentős része a fizikai valóságból a megszépítő emlékek világába ment át. Ezt a korszakot idézi az alábbi facebook-poszt, melyet hat éve tettem közzé, és a '80-as évek közepén ábrázol egy berendezés (középfeszültségű transzformátor csillagponti ívoltó tekercsét szabályozó automatika) bemérése közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése