266 151

Gondoltam, hogy majd írok egy vicces Pistikés vagy Viktor kerálos posztot, de úgy fel vagyok háborodva, hogy most csakis füstölgős írásra futja.
Az az igazság, hogy magam is olimpia-párti voltam, vagyis, hogy meg lehetett volna engem győzni arról, hogy érdemes Budapesten olimpiát rendezni. Persze nem azokra a hazafias lózungokra gondolok, amik a sajtóból ömlöttek, hogy milyen felemelő érzés a dobogó tetejéről a Himnuszt hallgatni, hanem ha bemutatták volna:

• Milyen társadalmi kontroll és monitor-rendszer vigyáz majd minden olimpiára költött fillérre;
• Miként biztosítják, hogy minden olimpiai létesítmény vagy provizórikus, vagy pontosan megvan, hogy véglegesen mi lesz a funkciója (mondjuk a Csepel északi végében felépítendő 55 ezres atlétikai stadion későbbi kihasználását nemigen tudtam elképzelni);
• Miként biztosítják majd minden adat nyilvánosságát;
• Hogyan mutatjuk meg a világnak, hogy az Agenda 2020 szellemében képesek vagyunk olcsó és újrahasznosítható olimpiát rendezni.

Persze voltak baljós előjelek. A vizes világbajnokság költségvetése és az új uszoda ára kétszeresére emelkedett, elérte a 100 milliárdot. Az új uszoda kinézete köszönő viszonyban sincs azzal, mint amivel pályáztunk a nemzetközi szövetségnél. Először azzal indokolták a változtatást, hogy az esetleges olimpiai rendezés miatt meg kellett növelni a kapacitását, ezért az épületet az eredeti tájoláshoz képest 90 fokkal el kellett forgatni. Úr isten! Képzeljétek már el a Parlamentet vagy az Operaházat 90 fokkal elforgatva! De aztán végül megtudtuk, hogy az eredeti látványterv csak egy blöff volt, amire a Nemzetközi Úszószövetség jól ráharapott. Pedig egy ilyen rendezvény és egy ekkora költségkeret mindig óriási lehetőség az építészeknek, hogy valami korszakosat alkossanak. Hát ez most nem sikerült.
Az új Puskás Stadion ügyét kicsit közelebbről ismerem, ugyanis tervezője volt gimnazista osztálytársam, és nagyon nagyra tartom a munkáit. Nos, a tervező, aki igen nagy sportbarát és számos öröm és bánat köti a Népstadionhoz, úgy érezte, hogy annak jellegzetes pilonjait mindenképpen meg kell tartani, mert a sportszerető közönség retinájába már beleégett. Így született meg a "stadion a stadionban" koncepció, az új aréna a régin belül jön létre, a két fal közötti teret pedig ki lehet használni edzőtermekre, konferencia-központokra, szállodára. Akkor még Vígh László volt a kormánybiztos, a költségvetés kb. 180 milliárdot irányzott elő. Vighet leváltották, Fürjes Balázst nevezték ki, aki rögtön intézkedett, hogy meg kell kurtítani az eredeti elképzelést, így a kiegészítő létesítményeket elhagyva újratervezték a stadiont. Az új előirányzat kb. 100 milliárdra csökkent. Erre tegnap megtudtuk, hogy 190 milliárdért építik majd meg a Puskást.
Szóval mondom, voltak baljós előjelek, hogy nem való nekünk az olimpia megrendezése, de én még mindig meggyőzhető lettem volna, egyrészt azért, mert szerintem ez a politikai garnitúra 2024-ben már álnéven fog bujkálni Dél-Amerikában, másrészt a sok botrány miatt előbb-utóbb csak létrejön egy erős társadalmi kontroll, harmadrészt mi, budapestiek a vidékiekkel szemben valóban inkább nyerünk a rendezéssel.
Amikor a Momentum Mozgalom elindította a budapesti népszavazási kezdeményezést, Bori lányom kérdezte tőlem, hogy én mikor írok alá. Mondtam, hogy nem írom alá a kezdeményezést, mert én olimpiapárti vagyok. Bori elmagyarázta nekem, hogy ha igazán demokratának vallom magam, akkor nem vonhatom el azt a jogot a budapestiektől, hogy szavazhassanak egy ilyen drága rendezvényről. Ebben egyetértettem Borival, és alá is írtam az ívet. Örültem, hogy összegyűlt a kellő számú aláírás, gondoltam, hogy végre értelmes társadalmi párbeszéd indul meg egy fontos ügyről.
Ami ez után jött, az a Nemzeti Együttműködés Rendszerének csúfolt országvezetés hű tükre volt. Pontosan egy éve volt, hogy súlyos választási csalás történt egy, a vasárnapi zárva tartással kapcsolatos népszavazási kezdeményezés benyújtásakor: a Fidesz alelnökéhez, Kubatov Gáborhoz személyükben is köthető, büntetett előéletű verőemberek fizikailag akadályozták a kezdeményezés benyújtóját. Miután a Kúria végül utat adott az aláírásgyűjtésnek, a kormány inkább visszavonta a vasárnapi zárva tartási rendeletet, csakhogy ne kelljen elszenvednie egy népszavazási vereséget. Szinte pontosan ugyanez ismétlődött meg most is. Illetve mégsem pontosan.
Tudni való, hogy a Kúria azzal az indokkal utasította el, hogy az olimpia ügyében országos népszavazást kezdeményezhessenek, hogy az olimpiát városok rendezik, ezért az kizárólag Budapest ügye. Budapesti népszavazást sokkal nehezebb rendezni, mert a kezdeményezéshez a lakosság 10 %-ának aláírása kell, országos népszavazásnál ez csak kb. 2 %. Nem gondolták volt, hogy a fiatal momentumosok annyi aláírást képesek összegyűjteni, hogy az egy országos népszavazásra is elegendő lenne!
Hát a kormány megint nem hagyta, hogy a budapestiek szavazhassanak. Orbán Viktor sebtiben eldöntötte, hogy visszavonjuk a kandidálást, és ha már eldöntötte, le is hozta a Magyar Közlöny, nehogy Tarlósnak önálló véleménye lehessen (katt a nagyobb képért).

Orbán a nemzeti egység megbomlására hivatkozott, szerinte az a nemzeti egység, ha minden birka egyszerre béget. Szerintem pedig az, ha a döntések érdemi dialógusokban születnek meg. Sokkal jobb eséllyel indulhattunk volna egy olyan olimpiai pályázaton, ahol a kandidálás átment volna a hazai közvélemény szűrőjén is. Persze ha a vizes vébére is egy blöffel pályáztunk, mit gondoltak volna az olimpiai látványterveinkről.
Ma már megtudhattuk, hogy a Momentum az új SZDSZ, mely ezennel szitokszóvá vált (ne felejtsük el, az egyik jelentős rendszerváltó erőről van szó), a momentumos ifjak nyilván Soros-bérencek.
Nem fogunk unatkozni a választásokig.