Rákosi és Kádár

Karácsonyra kaptunk színházjegyeket Boritól, ráadásul négyet, vagyis ő is velünk jött, ami nagy ünnep, amióta nem velünk lakik. Ráadásul egy Kossuth-díjas szerző Kossuth-díjas rendező által rendezett darabjára szóltak a jegyek, Spiró György Főtitkárok című színdarabjára a Katonába, Zsámbéki Gábor rendezésében.

Spiró a legtermékenyebb kortárs drámaírónak számít, korábban már láttuk tőle a Csirkefejt, a Honderűt, Az imposztort (szegény Benedek Miklóst ebben láttuk utoljára), a Széljegyet és a Kvartettet. De számos könyvet is olvastam már Spirótól: Fogság, Messiások, Feleségverseny, Tavaszi tárlat, Kőbéka, Egyéni javaslat.

Már a színházi előtér is Rákosi- és Kádár-kori relikviákkal fogadott bennünket, oldalt három képkeret lógott, egyikben Rákosi, másikban Kádár fényképe, a harmadik üres, képzeljen oda a kedves néző, akit akar. A darab szereplői egytől-egyig ismert politikusok és ÁVH-s tisztek, a dialógusok nagy része levéltárban fellelhető tanúvallomások, kihallgatási jegyzőkönyvek dramatizált átiratai. Bár az az ördögi játék, ahogyan Rákosi a Belügyminisztérium és az Államvédelmi Hatóság egymás elleni kijátszásával intézte el politikai ellenfeleit, és ahogyan Kádár János, Rákosi szavaival az "egyetlen gój ebben a társaságban", végül a nagy politikai túlélő lesz, ismert volt számomra, de azért számos dolog megdöbbentett és elgondolkodtatott:

• Lehet, hogy az én hibám, de nem tudtam, hogy Farkas Vladimir Farkas Mihály fia volt. Farkas Vladimir a rendszerváltás után "megtért", visszaemlékezéseket írt és végighaknizta az összes televíziós csatornát.
• Szintén megélte a rendszerváltást a darab másik két ÁVH-s szereplője, Péter Gábor (akiről A tanú című filmben Virág elvtársat formázták) és Szántó György.
• Nagyon sok, a darabban megemlített politikus vagy annak leszármazottja gyakorolt/gyakorol hatást napjaink politikájára:
• Haraszti József fia, Haraszti Miklós, aki az SZDSZ színeiben volt képviselő, majd az EBESZ sajtószabadság-felelőse.
• A bebörtönzött egykori köztársasági elnök, Szakasits Árpád dédunokája és vejének, a kivégzett Schiffer Pálnak az unokája Schiffer András, az LMP megalapítója és annak parlamenti képviselője volt.
• A Rákosi által csak narodnyiknak nevezett Donáth Ferenc, aki egyaránt ült börtönben Horthy, Rákosi és Kádár alatt, apám jó barátja volt, egyszer járt nálunk a szentendrei kertben, fia, Donáth László evangélikus lelkész és egykor az MSZP színeiben politizáló politikus gimnáziumi évfolyamtársam volt, unokája, Donáth Anna pedig a Momentum elnöke. Donáth egy másik unokája Bori lányom csoporttársa volt a CEU-n.
• A NÉKOSZ-simogató Rajk valóban támogatta a népi kollégista mozgalmat, később, amikor apám engem is elvitt néhány egykori kollégisták által tartott összejövetelre, találkoztam Rajk özvegyével, Júlia asszonnyal (mint Navalnij özvegye, ő is Júlia 😢).
• Ahogy egy korábbi színdarabból, Kornis Mihály Kádárné balladájából megtudhattuk, hogy Péter Gábor Kádár esküvői tanúja volt, ugyanúgy ebből a darabból meg az derült ki, hogy Kádár pedig az ifjabb Rajk László keresztapja volt.
• Az egyik legmellbevágóbb élmény a darab nézése közben, hogy az egyik szereplőben, a fiatal ÁVH-s tisztben ráismerhettünk egy ismerősünk apjára.

Talán sejthetitek, hogy Kádár nem egy jellembajnokként van beállítva a darabban. Kornis Mihálytól olvastam a Kádár  János utolsó beszéde című könyvet, mely Kádárnak az 1989. április 12-én az MSZMP központi Bizottságának zárt ülésén elmondott beszédéből készült. Kádár ebben a hagymázas beszédében ugyanúgy képtelen volt kimondani Nagy Imre nevét, ahogyan Putyin sem ejti ki a száján Navalnij nevét.

Igen, Navalnij halála adott egy vajszínű árnyalatot a tegnapi darabnak (megnéztük a róla készült dokumentumfilmet az HBO Max-on), ahogyan Orbán szombaton elmondott évértékelője is. Van ugyanis a színdarabban egy jelenet, amikor Rákosi Kádár kezére teszi a kezét és így szól: "Ez nem az a világ, amit szerettünk volna, és most nekünk kell helyrehozni azt". Ez kétségtelenül egy, a Hamletből való idézet parafrázisa: "Kizökkent az idő; - ó kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt." (Arany János fordítása). És mit is mondott Orbán a szombati évértékelőjében: "De időgép nem létezik. Így a kormányra vár a feladat, hogy a kizökkent időt helyretolja, az erkölcsi rendet helyreállítsa".

Szóval, kedves olvasóim, a múlt árnyai, akiket tegnap megidéztünk, még mindig itt vannak velünk. Én életem felét a Kádár-rendszerben éltem, ebben szocializálódtam. Ez a három évtizedes történelmi korszak még itt kísért, velünk élő történelemként van jelen életünkben és még mindig rányomja bélyegét a napi politikára.