Spiró György: Feleségverseny

Ismét egy Spiró-könyvet olvastam, ezúttal egy utópiát.
Szeretem az utópiákat, Huxley (Szép új világ), Orwell (1984), Szathmári Sándor (Kazohínia, Hiába), Moldova György (Az abortusz-szigetek), Fekete Gyula (A kék sziget) kedvenc olvasmányaim voltak. Vannak közöttük negatív utópiák, szatírák és gulliveriádák.
Spíró 2009-ben megjelent regénye nemcsak azért hátborzongató, mert az állami funkciók (egészségügy, oktatás, rendvédelem) teljes leépülését vizionálja, hanem mert számos jóslata a könyv megjelenése óta eltelt három évben valósult meg. A közeljövőben, 2030 környékén játszódó történetben Magyarország a parlamentáris anarchia állapotából fokozatosan eljut az istenkirályságig. Közben kitör a cigányháború, Békés megyét elveszítjük, ebből lesz Romanisztán, az első cigányállam. Az állam bevezeti az alanyi jogon fizetendő "kamatyadót", amiről eddig azt hittem, hogy én találtam ki és most tessék, Spiró elorozta előlem.
A fordulatos regényben genetikai alapon - királyi géneket találnak benne - Krul József villanyszerelőt III. Józsefként a Duna (mű)jegén királlyá koronázzák, ő lesz a Kegyes Jóság. Egy valóságshow keretében feleséget keresnek neki, amit a nagyon buta, nagyon csúnya és mégis nagyon szeretni való Vulnera Renáta nyer meg. Könnyen ráismerhetünk VV Alekoszra és BB Évikére, vagy bárki más hasonló "celebre".
A regényben természetesen megjelenik Gyurcsány és Orbán, mint az egymással örökösen rivalizáló egypetéjű ikrek, akik a könyvben Zsoromboly és Murometz névre hallgatnak és a Nagy Fordulat után együtt emigrálnak.
A Tudományos Akadémia 15 évig dolgozik a "nép" megfelelő definíciójának meghatározásán, de csak egy negatív definícióig jutnak: "A népbe azok tartoznak, akik sorsukba tevőlegesen nem képesek beleszólni. Ők képezik a társadalom mindenkori 95 százalékát." Ezt a népet a Petefészek étteremben ülésező Privát Parlament egyik képviselője az alábbiakkal jellemzi:
Követelem az egyenlő közteherviselést, amely alól egyedül én mentesüljek. Legyen mindenkinek egyenlő a jövedelme. Az enyém lehet kicsivel több... Legyen mindenki szegényebb nálam, akkor én is lehetek szegény... Eltitkolom a jövedelmemet, adót csalok, nem adok számlát. Gyűlölöm az államot, tessék az államnak eltartani engem.
Valami hasonló kijelentésért Kertész Ákost megfosztották a Budapest Díszpolgára címtől.
Pont a mostani 168Órában jelent meg egy beszélgetés Spiróval legújabb darabja (Édes Otthon) kapcsán. Ebben többek között ezt mondja:
Nem az a különbség a baloldali és a szélsőjobboldali között, hogyan írja le a helyzetet, hanem az, hogyan interpretálja és kit hibáztat érte...Az emberek az érthetetlen ellen úgy védekeznek, hogy a lehető legegyszerűbb magyarázatot fogadják el. Ebből jön a démonizálás. A mai kelet-európai hiedelemvilág a legsötétebb korszakok előítéleteihez hasonlítható, mert igen nagy rajtunk a nyomás.
Azért az interjú pozitív gondolattal zárul:
A polgári gondolkodást száz év alatt csaknem minden téren kiölték, de a magyarok ma is úgy gondolják, hogy a gyerekemnek jobb élet jár, mint nekem, ez pedig mélyen európai eszme.
P.S.
Végül is a kereskedelmi tévékben és a politikában az a közös, hogy mindkettő a nézettségre hajt, mert a nézők (választók) kegyeitől függ. Ezzel aztán mindkettő ugyanoda jut el: az igazi, hamisítatlan trash-reality-hez. Erről szól ez a könyv.