John Glenn

50 évvel ezelőtt végre az amerikaiaknak is sikerült Föld körüli pályára juttatniuk embert, John Glenn ezredest. Az oroszok már két orbitális repülésen is túl voltak: Jurij Gagarin történelmi küldetésén és German Tyitov űrutazásán, aki több mint egy napot töltött az űrben, ezalatt 17-szer kerülte meg bolygónkat.
Az amerikaiak is túl voltak már két ballisztikus ugráson, az első Alan Shepard, a második Virgil Grissom nevéhez fűződik. Ezek a mindössze húsz perces sztratoszféra-ugrások még nem voltak Föld körüli keringésnek tekinthetők.
Érdekes, hogy az oroszok nagyon fiatalokat, míg az amerikaiak inkább érettebb, tapasztaltabb pilótákat küldtek a kozmoszba. Gagarin 27 évesen lett minden idők első űrhajósa, 34 évesen már halott volt, repülőbalesetben halt meg. Tyitov mindössze 26 évesen repült, ezzel mai napig birtokolja a világ legfiatalabb űrhajósa címet. Sajnos már ő sem él. Ezzel szemben Glenn már 41 éves volt első űrutazásán, amikor is háromszor kerülte meg a földet. Viszont Glenn 1998-ben 77 évesen újra a világűrben járt, ezzel a világ eddigi legidősebb űrhajósa címet tudhatja magáénak. Egy hónappal idősebb apámnál.
Alan Shepard is 38 éves volt már első repülésén, ő 1971-ben az Apollo-14 fedélzetén eljutott a Holdra is. A második űr-ugró, Virgil Grissom a maga 35 évével fiatalnak számított, és az első holdutazás várományosa volt, de 1967-ben egy földi gyakorlat során két társával együtt (Edward White, Roger Chaffee) bennégtek az űrkabinban.
Apám blogjából megtudhattam, hogy a béketábor udvariasan gratulált John Glenn repüléséhez, de gúnyosan hozzátették, hogy "Tyitov öt tonna súlyú űrhajója valóságos óriás, Rolls Royce mintájú luxusautó Glenn ezredes alig kéttonnás utasfülkéjéhez képest, mely olcsó, szerény kisautóhoz hasonlítható". Valóban az amerikaiak sokáig nem tudtak akkora hasznos tömeget az űrbe juttatni, mint az oroszok. Az orosz űrfölény még eltartott egy pár évig: Alekszej Leonov végzett először az űrkabinon kívüli űrsétát 1965-ben, a már említett Edward White pár hónappal később követte a Gemini-4 fedélzetén. Az orosz Luna-9 volt az első szonda, mely '66-ban simán landolt a Holdon. Végül az amerikaiak az Apollo-programmal vágtak vissza sikeresen, a felhasznált Saturn V és Saturn IB hordozórakéták már elegendő tolóerővel rendelkeztek. Az oroszok lemondtak az emberes holdutazásról, megelégedtek a Lunahod-program keretében az automatikus holdszondákkal, és inkább az űrállomások fejlesztésére koncentráltak. Később az újrafelhasználható űrrepülőgépek fejlesztéséből is kiszálltak, viszont jelenleg csak ők rendelkeznek a Nemzetközi Űrállomás elérésére alkalmas űrhajókkal, mert az amerikaiak az űrsikló-programot tavaly befejezték.
A Gagarint a kozmoszba juttató Vosztok rakétát 1967-ben megcsodálhattam "A szovjet tudomány és technika 50 éve" kiállításon, majd 10 évvel később Moszkvában, a szovjet népgazdaság eredményeit bemutató VDNH (Visztavka Dosztyizsenyij Narodnovo Hozjajsztva) állandó kiállításon. Méretes darab volt. A Közlekedési Múzeumban megtekinthető az az űrkabin, melyben Farkas Bertalan másodmagával földet ért. Nehéz elképzelni, hogyan fértek el benne. Ilyen kicsi kabin ekkora rakéta tetején.
Viszont egy hete már magyar műhold is jeleket továbbít a világűrből, a MASAT-1. Az egy köbdeciméteres műszert egy európai együttműködés keretében vitte fel egy több egység-műholdat tartalmazó konténerben egy rakéta. Élőben néztem az indítást és nagyon büszke voltam.