A címben szereplő kérdéseket akár egy portás is feltehetné nekünk, ha éppen vicces vagy bizalmaskodó kedvében van. Most azonban Bakay Kornél régész a magyarság eredetéről szóló könyvéről írok.
Az történt ugyanis, hogy nővérem rendelt két népművészeti könyvet a Püski kiadótól, és engem kért meg a könyvek átvételére. Át is vettem a kiadványokat, de nem az interneten kialkudott áron kaptam meg, Zsuzsi ezt megreklamálta, megígérték neki, hogy ha bemegyek a könyvesboltba, kárpótolnak. "Hogy megmaradjon a barátság", megkaptam az említett című (elég gyenge tipográfiájú) füzetecskét.
Püski Sándor és kiadója, a Magyar Élet Könyvkiadó fontos szerepet játszott apám életében. Püski eleinte főleg népi írók kiadásával foglalkozott, apám a napokban is mutatott nekem egy 1942-ben kiadott Veres Péter kötetet. Püski aktívan vett részt az 1943-as szárszói találkozó megszervezésében, melyen már nyíltan a háború utáni korszak kibontakozási lehetőségét vitatták meg a meghívottak. Apám és több kollégista társa is jelen volt a rendezvényen. Ugyanakkor a Magyar Élet Kiadó adta ki 1941-ben a tiszaeszlári vérvád megalapozottságát bizonyító könyvet.
Ez a kettősség mindig is jellemző volt Püskire, egyszerre voltak jelen kiadványai között a nemzeti progresszió legjelesebb képviselői és az egészen szélsőséges, radikális jobboldali szerzők. 1989-ben tért vissza az emigrációból, és újra megnyitotta kiadóját. Fontos színfoltja volt kerületünknek, 98 éves korában halt meg, nemrég lett volna 101 éves.
Bakay Kornél 10 évvel ezelőtt a kőszegi Szálasi-bunker, mint kiállítás megszervezésével vált hírhedtté, hazai és nemzetközi szervezetek követelték a kiállítás haladéktalan bezárását.
Ebben a könyvében a "halszagú" finnugor eredet helyett magyarságunk sumér-szkíta-hun-avar származását hirdeti. Na most ezzel csupán az a probléma, hogy a finnugor az egy nyelvcsalád, nem pedig eredet. A finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvek szerkezete, grammatikája és szókészlete rokonságot mutat, ez azonban nem jelent származási, genetikai rokonságot, ezért egyszerűen érthetetlen az a dühödt indulat, amely a finnugor nyelvrokonság elutasítására irányul. Mivel avar, hun vagy szkíta nyelvemlékek nem maradtak fenn (leszámítva időről-időre felbukkanó hamisítványokat), a nyelvészek számára marad az élő nyelvek kutatása.
Nem tetszik az a hangnem, ahogyan Bakay az egykori és jelenlegi, eltérő véleményen lévő történész-kollégáiról ír, pl "a nagytudású Schlötzler gyűlölte a magyarokat".
A könyv lényege, hogy Magna Hungaria nem az Ural mentén, hanem délebbre, a Fekete-tengertől keletre volt található, a magyarok nem a besenyők elől menekülő hordaként jöttek a Kárpát-medencébe, hanem mint egy nagy birodalom örökösei, ősi jussuk visszafoglalására. Többször megjelenő motívum az ősi hun-magyar írásbeliség, a rovásírás. Nos erről az a véleményem, hogy egy nép vagy birodalom írásbeliségéről akkor lehet beszélni, ha megörökítenek krónikákat, törvényeket, eposzokat, és ebből legalább valami töredék ránk marad. Sajnos honfoglaló eleinkről idegen, zömében bizánci krónikákból tudhatunk meg adatokat.
A könyv a hunokat hómanbálintosan "hún"-nak nevezi (persze gyakran becsúszik rövid u-val, hiába, a helyesírás-ellenőrző teszi a dolgát), Attilát pedig gárdonyigézásan Atillának. Érdekessége még a kötetnek, hogy Bakay gyakran, mintegy bizonyítva nyelvtudását, egy-egy adott szöveg mögé zárójelben odateszi az eredeti nyelvű forrásidézetet is, pl. "796-ban, egy évvel a tudun árulása után, amikor is a főemberek elmentek még Aachenbe is (tunc ad Aquis palatio de terra Avarorum regulus quidam nomine Todanus ad domum regem veniens cum comitibus suis), igen sok avar kincset vittek el (magnis thesauris Avarorum)."
A könyv végén a Szent Korona eredetiségét bizonygatja, és nem is titkolja prekoncepcióját: "A magyar Szent Korona tehát abban leli erejét, hogy Szent István király koronája. Ha tehát sikerül megingatni, megtámadni a Szent István-i korona hitelét, nyugodtan múzeumi vitrinbe zárható a szent ereklye, amely akkor már nem több, mint mutogatandó látványosság."
Belátom, hogy sokaknak ad támaszt, hogy a magyarság nem rabló hordaként, vert seregként jött Pannóniába, hanem egy ősi írásbeliséggel rendelkező birodalomként, és hogy a Szent Korona István királyunk fejét is övezte. Egy nemzet életében fontosak a mítoszok és a hagyományok. De a történelemtudomány nem élhet a prekoncepciók, előítéletek és hamis magyarázatok eszközével, mert a hiteltelenség inkább ártalmas, mint hasznos. Az olyan nézetek, mint "Európa igyekszik eltitkolni előlünk népünk igazi eredetét", tényleg az összeesküvés-elméletek közé tartoznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése