Az én szép, okos lányaim 3

Legutóbb ebben, meg ebben a posztomban főleg Orsit és Petrát dicsértem. Persze félévi teljesítményük alapján megint megérdemlik a dicséretet: Petra természetesen kitűnő (másodikban osztályoznak először), Orsi bekapott ugyan két négyest, de az egyik mozgóképkultúra, ahol megegyezett a tanárral, hogy ha most elfogadja a négyest, akkor év végén ötöst kap, a másik pedig emelt szintű matek, amit idén vett fel, és egyedüli lányként küzd a többi pasi között.
Bori viszont megint fantasztikusan abszolválta a félévet, ráadásul az egyik tárgyból kiharcolta az eggyel magasabb osztályzatot, másiknál pedig nem fogadta el a közepest, újra vizsgázott és jelest kapott. Erről részletesebben itt olvashattok.
Alaposan rászolgáltak a pihenésre. Orsi egy hetet iskolai sítáborban töltött, Petra iskolai sífutó táborban volt, Bori pedig ma utazott öt napra Hajdúszoboszlóra a barátjával.
Jut eszembe, Hajdúszoboszló! Pontosan 35 évvel ezelőtt, 1977-ben voltam ott utoljára ugyanígy, a félévi vizsgáim után: egy hetet üdültünk ott a szüleimmel. Azt hiszem, ez volt utolsó szüleimmel való üdülésem. Apám akkor annyi idős volt, mint én most, én egy évvel voltam idősebb, mint Bori most. A legjobban az bosszantott, hogy apám folyton megvert pingpongban.
Akkoriban nagyon sok lengyel volt Hajdúszoboszlón, a kabai cukorgyárat akkoriban lengyelek építették. Ez volt a legújabb cukorgyárunk, de már ezt is öt éve bezárták. Már csak Kaposváron működik cukorgyár hazánkban, a magyar cukorgyárak sorsa is megérne egy posztot, de azt írja meg más.