Forint '75

75 éves a forint. Az újkori magyar fizetőeszközök közül a legkitartóbb. Valószínűleg mindenkinek megvan a maga forinttörténete.

Amikor 2002-ben felvettük a lakáshitelünket, szinte biztos voltam abban, hogy mire lejár a 15 éves futamidő, már Euró lesz Magyarországon, ezért rá is kérdeztem a banknál, hogyha közben pénzváltás történik, akkor mi lesz. A Fidesz 8 éven keresztül folyamatosan támadta a hatalmon lévő szocialista-szabaddemokrata kormányt, hogy miért totojáznak annyit az euró-övezethez való csatlakozással. Nem hittem volna, hogy fizetőeszközünk megéri a 75 évet.

A forint nagyon régi hagyomány, hiszen Károly Róbert királyunk veretett először a firenzei aranypénz mintájára florentinust, amiből a "forint" név származik. Amikor a hollandok is áttértek az euróra 2002-ben, megszűnt a holland forint,  a gulden (a guldennel egyenértékű ezüst érmét nevezték a hollandok florinnak), így Európában már csak mi fizetünk ilyen nevű pénzzel.

A forint bevezetését egy világméretekben is egyedülálló hiperinfláció előzte meg: 15 óránként feleződött a pengő fiztőértéke. Ezt a világrekordot végül Zimbabwe-nek sikerült megdöntenie 2007-ben. Tabi László a Jelentés a zsír áráról című karcolatában örökítette meg ezt az időszakot. Ha "zsír" szó helyébe "építési faanyag"-ot írtok, pontosan megfelel a mai magyar állapotoknak.

Ehhez képest a forint annyira stabilnak bizonyult, hogy 75 év alatt nem került sor a denominációjára, vagyis az értékjelző végén lévő nullák levágására. Pedig ezen az összes környező ország pénzneme átesett: a rubel, a lej, a zlotyi, a cseh korona. Több olyan országban is jártam, ahol nemrég került sor a korrekcióra, pl. '90-ben Izraelben vagy 2007-ben Romániában, és zavaró volt, hogy sok bennszülött még a régi pénzben számolt. Persze a forint is jelentős értékvesztésen esett át, a lenti grafikon mutatja az infláció alakulását (sajnos csak 2015-ig):

Ha az egyes éveknél szereplő számokat elosztjátok 100-zal, hozzáadtok 1-et, majd ezeket összeszorozzátok, megkapjátok, hányad részét érte a forint 2015-ben a '46-os forintnak. Jól látható, hogy három jelentős inflációs időszak volt: '52-ben központi állami árkorrekció volt, a rendszerváltáskor '90-ben az árakat a piaci értékükhöz igazították, illetve a '90-es évek közepén a Bokros-csomag részeként bevezették a csúszó leértékelést.

Csak adalékul: gyerekkoromban 35 fillér volt egy gyerekjegy a villamoson. A forint váltópénzét 1999-ben szüntették meg, így a forintnak jelenleg nincs váltópénze, hasonlóan a régi olasz lírához. A megtakarításaink szintén a '90-es évek elején érték el az egymillió forintot, de azt hamar elköltöttük, mert 1992-ben vettünk egy Fiat Tipo-t 850 000 forintért.

Még egy adalék a forint állandóságára: amíg volt papír 100-as, addig teljesen egyforma volt, csak a címer változott rajta: a '45 utáni Kossuth-címert felváltotta a Rákosi-címer, majd a Kádár-címer, végül rendszerváltozás után a mai koronás címer.

Amikor végül a 100-as bankjegy helyett 1996-ban bevezették a ma is használt bicolor 100-as érmét, a népnyelv az akkori miniszterelnökhöz, Horn Gyulához hasonlította: kicsi, kétszínű és szart sem ér.

Sajnos a fillérrel együtt eltűnt az egyforintos, amiért még gyerekkoromban felnőtt villamosjegyet vagy egy gombóc fagylaltot lehetett kapni, de eltűnt a kétforintos, a legendás "bélás", amiért viszont telefonálni lehetett (a korábbi tantusz még csak 60 fillér volt). Az 1978-ban elnyert Népköztársaság Ösztöndíjam havi 1000 Ft volt, egy évvel később tanulmányi szerződés fejében havi 2900 Ft-ot kaptam első munkahelyemtől, a VEIKI-től. Gyerekkoromban anyám még egy tízessel küldött le vásárolni, de még a '80-as évek elején is kijött egy tízesből a minivajból, kifliből és zacskós kakaóból álló reggelim.

Szeretjük a forintban a hagyománykövetését is. Például azt tudtátok-e, hogy száz évre visszamenően az 50-es vagy 500-as bankókról Rákóczi Ferenc néz le ránk?

Posztom végén álljon itt a legendás P. Mobil Kétforintos Dal című száma:

---