Apám ma lenne 100 éves

Sajnos az otthonszülés ma már csak kevesek hóbortja, az emberek városi vagy megyei kórházakban, szülőotthonokban születnek többnyire, ezért ma már nem kerülnek a születési anyakönyvi kivonatokba olyan veretes helységnevek, mint Érmindszent, Nagyszalonta vagy Kiskőrös. Valószínűleg Nyírábrány is ritkán kerül születési helyként az anyakönyvekbe, ahol édesapám pont ma 100 éve meglátta a napvilágot.

Apám 18 éves kora körül
 (vasúti diákigazolványból származó fénykép)

Most, hogy édesanyám halála után folyik a régi lakás kiürítése, döbbenünk rá nővéremmel, hogy paraszti származású édesapám milyen fantasztikus igyekezettel gyűjtötte maga köré a kultúrát. Igen, a fényes szelek nemzedékének az volt a törekvése, hogy tudásban-műveltségben felérjenek arra a szintre, amely korábban csak az arisztokrácia és a nagypolgárság kiváltsága volt.

Ha vettek egy pillantás a baloldali fényképre, nemcsak az eltökélt tekintetet láthatjátok, hanem az eltérő színű szemeket. Ez csak kevés embernek adatik meg, különleges emberek bélyege. Apám 3000 kötetes könyvtárában nemcsak a hazai és külföldi klasszikus és kortárs irodalom volt megtalálható, de művészettörténeti, építészeti, népművészeti, történelmi, társadalomtudományi könyvek is.

Általában 8-10 havi és hetilap járt nekünk: művészeti, irodalmi, műemlékvédelmi folyóiratok, természettudományi, társadalomtudományi és közéleti hetilapok, idegen nyelvű (francia és német) újságok.

Igyekezett a gyermekei látókörét is szélesíteni, nővéremmel gyerekkorunkban mi már éppúgy tisztában voltunk a legfontosabb építészeti és művészeti stílusokkal, mint Magyarország tájegységeivel és legnagyobb városaival. Fontos volt, hogy zenét is tanuljunk, bár ebben azért nagy szerepe volt édesanyám zeneszeretetének. Viszonylag nagy komolyzenei hanglemezgyűjteményünk is volt.

Furcsa életpálya volt az övé, mert általában az első generációs értelmiségiek főleg a reál tudományokat sajátították el, mérnökök, orvosok váltak belőlük. A fényes szelek nemzedéke azonban egyszerre akarta átugrani a társadalmi szakadékot, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy apám nagy humán műveltségre tett szert, de én is meg nővérem is a mérnöki pályánál kötöttünk ki.

A fényes szelek nemzedékének - és talán Magyarországnak is - a legnagyobb tragédiája az volt, hogy akik "holnapra meg akarták forgatni a világot", nem tudással és műveltséggel, hanem osztályöntudatból származó dölyffel és hatalomvággyal ragadták magukhoz a hatalmat. Az egykori népi kollégisták megmaradtak naiv álmodozóknak, akárcsak apám.

Gyakran gondolok arra, hogy ehhez vagy ahhoz vajon mit szólna, ha még élne? Bár megérte öt unokája és két dédunokája megszületését, de gondolom, hogy szívesen követné sorsukat, sikereiket, a család gyarapodását. Talán szelíden terelgetné is őket. Hétvégén összejön a család egy kis megemlékezésre a balkányi temetőben, és utána egy kis beszélgetésre.

Posztom végére még beteszek két rajzot és egy reliefet, amelyek fiatal korában ábrázolják.

PS: 2021. augusztus 15.
Megvolt a családi összejövetel, 12-en (két gyermeke, veje, menye, három unokája, az egyik unoka házastársa és négy dédunokája) gyűltünk össze a balkányi sírnál, majd a nagykállói Óbester étteremben, ahol 20 éve a 80 születésnapját ünnepeltük.