Athén, Párizs, London, Los Angeles után Tokió is olyan város lett, mely többedszerre rendezhetett nyári olimpiai játékokat. De amikor ezelőtt hét évvel elnyerték a rendezést jogát, senki sem gondolta, hogy egy világjárvány miatt egy évvel el kell halasztani a rendezvényt, de még így is nézők nélkül kell lebonyolítani a versenyeket.
Az 1964-es tokiói olimpiáról már határozott emlékeim vannak. 8 éves voltam, az osztályban sokan követték az eseményeket és számolták a magyar érmeket. Televíziónk még nem volt, egy-két közvetítést rádión hallgattunk (a Telstar és további távközlési műholdak már fenn keringtek), így Szepesi legendás közvetítését a vízilabdacsapat olimpiai győzelméről (Lőj, Dömötör!). Valahogy akkor fedeztük fel Magyarországon újra Japánt, sok Japánhoz kapcsolódó dalt játszott a rádió, például Kyu Sakamoto Sukiyaki-dalát:
Persze nekünk be kellett érnünk Toldy Mária magyar nyelvű előadásával. Volt még egy magyar dal, de azt sehogyan sem találom a neten: "Tokió, messzi-messzi kelet, Tokió, sláger lett a neved, Tokió, ó, Tokió, Tokió, ó Tokió. A gyöngyhalászok és a kis tokiói gésa még álmaimban jönnek felém...".
Ehhez képest a mostani tokiói olimpia valahogy kívül esett a látókörömön. Élő közvetítést csak néhányat hallottam-láttam. Mivel a Kossuth rádióra ébredünk, pont élőben hallhattam Kopasz Bálint és Varga Ádám futamát a kajak-kenu király-kategóriájában (férfi kajak 1000 m), láttam Csipes Tamara ezüstöt érő futamát, a női vízilabda bronzmeccs utolsó negyedét, és a teljes férfi vízilabda bronzmeccset.
Szilágyi Áron hatalmas győzelme ugyanúgy nyaralásunk közben, az orfűi strandon heverve ért minket, mint kilenc éve a londoni olimpián szerzett aranya, amikor is épp a négyéves Petrával építettünk homokvárat. És ha már Szilágyi Áronnál tartunk: három egymást követő olimpián szerzett egyéni aranyával sporttörténelmet írt, mert ez kardvívásban még soha senkinek nem sikerült. Másik triplázónk a kajakos Kozák Danuta szintén még Londonban szerezte első aranyát, és Tokióban - bár nagyon aggódtunk, hogy nem sikerül neki a bravúr, mert az új-zélandi Lisa Carrington, az új kajakkirálynő keresztül húzza a számításait - de végül a kajak négyes az aranyig repítette Danutát. Ezzel az első női olimpikonunk, aki hat arannyal dicsekedhet: kettőt Londonban, hármat Rióban, egyet pedig Tokióban szerzett. Ráadásul a női kajak négyes is három egymást követő olimpián állhatott a dobogó legfelső fokára.
Tokióban 9 sportágban szereztünk 20 érmet, szemben Rióval, ahol "csak" 15-öt 5 sportágban. A két arany-triplázónkon kívül volt egy arany-duplázónk is Csipes Tamara személyében, aki öt éve is meg idén is tagja volt az aranyos kajaknégyesnek, akárcsak Kozák Danuta. De többen voltak, akiknek ezen az olimpián jött össze a két érem: Milák Kristófnak (200m pillangó arany és 100m pillangó ezüst), Csipes Tamarának (kajak négyes 500m arany és kajak egyes 500m ezüst), Kozák Danutának és Bodonyi Dórának (kajak négyes 500m arany és kajak kettes 500m bronz) és Szilágyi Áronnak (kard egyéni arany és csapat bronz).
Volt egy érmes testvérpárunk is: a Lőrincz fivérek kötöttfogású birkózásban szereztek egy aranyat és egy ezüstöt.
Öröm volt nézni, hogy nemcsak szomorú ezüstérmeseink voltak. Milák talán jobban örült a pillangó 100m-en elért ezüstjének, mint a 200m-en elért aranyának (utóbbinál a világcsúcs elmaradása miatt volt szomorú, mémek is születtek arról, milyen fa arccal vette tudomásul győzelmét). Varga Ádám is boldog volt, hogy a kajak király számában Kopasz Bálint mögött állhatott fel a dobogó második fokára. Férfi kajakban az egyéni 1000m olyan, mint atlétikában a 100m-es síkfutás (amelyben hosszú évek után európai bajnokot hirdettek, az olasz Lamont Marcell Jacobs személyében), vagy úszásban a 100m-es gyors. De Berecz Zsombor vitorlás-ezüstje is sporttörténelem: ebben a sportágban az első olimpiai ezüstünk (bronzot már szereztünk a Detre fivérek révén a moszkvai olimpián 1980-ban repülő hollandiban). Rasovszky Kristóf sem tűnt szomorúnak a 10 000m-es nyíltvízi úszás második helye miatt (ő inkább 5000m-es, de az nem olimpiai táv), ahogyan Csipes is örült, hogy egyéni ezüstöt is elérhetett a nagy rivális, Kozák Danuta előtt (Carrington megverésére nem volt esélye).
Ejtsünk szót a legendákról: Cseh Lászlóról, Mohamed Aidáról és Hosszú Katinkáról. Cseh, akárcsak Hargitai András vagy Gyarmati Andrea, sohasem nyert olimpiai aranyat, mégis a sportág nagy legendája. Mohamed Aida 45 évesen hetedik olimpiáján vett részt. Tartalékként mindössze egy asszót vívott, de én még jól emlékszem 2008-ra, amikor az USA elleni csapatmérkőzésen egy asszóban 12 találatnyi hátrányt sikerült behoznia. Ugyanúgy méltatlan támadások érték, mint a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinkát, aki Tokióban nem állhatott dobogóra. A szememben nagy bajnokok mind a hárman.
Korábban úgy tudtam, hogy azért a maraton futás az olimpiák utolsó száma, mert a futók az olimpiai stadionba befutva a záróünnepség kezdetén érnek be a célba, és a záróünnepélyen kapják meg az érmeket. Ezzel szemben csalódás volt, hogy a tokiói maraton befutója valahol az út közepén volt. Remélem a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokságon az új stadionban lesz a maraton befutója, és megvalósul az általam már öt éve megjósolt "felcsútfutás" a felcsúti stadiontól a Kvassay-zsilipig.
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése