Virágvasárnap című posztomban írtam a könyvfesztiválról, ahol örömmel ismertem fel a Scolar kiadó standján Sugár S. Andrást, a kiadó egyik tulajdonosát. András fél évig tankörtársam volt az erősáramú szakon, utána én a gyorsító sávra (B-tagozat) váltottam, kevesebbet találkoztunk.
Feltűnő volt szűnni nem akaró intellektuális, Woody Allen-es humora, olvasottsága. 1976 nyarán az egri építőtáborban munkásruhában tért be egy antikváriumba és Pirandello után érdeklődött. Apját édesapám jól ismerte, az ÁFÉSZ-ek könyvterjesztéséért volt felelős. András is visszakanyarodott a könyves szakmához, bár a villamosmérnöki diploma megszerzése után mérnök-közgazdász diplomát is szerzett, és viszonylag hamar feltűnt különféle pénzintézetek igazgató tanácsában, felügyelő bizottságában, közöttük a hányatott sorsú Postabankban is. Lehet, hogy neki köszönhettük a Postabank bőkezű mecenatúráját, valamint a minden betétesnek megküldött könyveket, a Micimackót és a Nagy mackókönyvet (a Postabank reklámfigurája egy teddy-mackó volt), valamint A kis herceget (Princz - herceg, ugye értitek).
Sofi Oksanen fiatal finn írónő Tisztogatás c. könyve jó javaslat volt. Ha már világirodalmat olvas az ember, érdemes kis nemzetek irodalmát olvasni, hogy megszabaduljunk reménytelen provincializmusunktól és megértsük, nem Magyarország legújabbkori történelme a legtragikusabb Európában. Különben is szeretem a kirakójáték-szerű történetmesélést, amikor a legutolsó puzzle-darab a könyv legvégén kerül a helyére. A nyugat-észt faluban játszódó történet a balti ország 40-es, 50-es évekbeli és újra függetlenné válása utáni életébe enged bepillantani és megtanít arra, hogy nincsenek véglegesen elrontott emberi kapcsolatok.
És hogy mit jelent a légy a kötet borítóján: ez kiderül a regény legvégén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése