10 pont

Családunk három tagja kapta meg a 10 kérdést, pedig úgy volt, hogy a nemzeti konzultációt kiterjesztik a 16. évüket betöltöttekre is, Orsi mégsem kapott levelet. Asszem ettől nem fog a Dunának menni.
Mivel mind a 10 pont kellőképpen etatista (vagyis az állami szerepvállalás növelési)  törekvésekre utal, érdemes a kérdőíven pontonként végigmenni:
1. Védett kor intézménye
A védett kor bevezetésével már 55 év alatt is nehéz lenne elhelyezkedni vagy a meglévő állást megtartani, mert a munkaadók nem szívesen alkalmaznak olyan munkaerőt, akiktől később lehetetlen megszabadulni.
2. Közműszolgáltatók extraprofitjának leszorítása
Az extraprofitot egyedül a piac, a monopolhelyzet megtörése képes leszorítani. Ez már nagyon sok területen működik (pl. telekommunikáció), de sok helyen csak látszatverseny van: a piac szereplői kartellbe tömörülnek. A gázszolgáltatás területén ezt a kartellt próbálta az EMFESZ megtörni, tönkre is tették a versenytársak. A kartellezés megakadályozására tartjuk fenn a Gazdasági Versenyhivatalt.
3. Segély helyett munka
Piacgazdaságban a munkahelyek többségét a versenyszféra hozza létre. Egy magánvállalat nem kényszeríthető arra, hogy felesleges, vagy alulképzett munkaerőt foglalkoztasson, mint annak idején a szocializmusban. A közmunkával létrehozható munkahelyek száma korlátos és néha még a segélynél is rosszabb hatásfokú. Sajnos a munkahely-teremtés több évtizedes folyamat, melyhez megfelelő képzésnek is társulnia kell, addig bizony - belátom, egyre csökkenő mértékben - fenn kell tartani a segélyek intézményét is.
4. Gyermeknevelésért több nyugdíj
A gyermeket vállalókat egy jóléti társadalomban annak ellenére támogatni kell, hogy a gyermek egy egészséges szülő számára a legtisztább öröm forrása. Nem mindegy azonban ennek a módja. A nyugdíj elvileg az életünk során létrehozott hozzáadott érték után fizetett járulék. Ha a társadalom úgy dönt, hogy a szülőt élete alkonyán is megilleti járadék a felnevelt gyermekek után, azt a nyugdíjtól független plusz juttatás formájában tegye meg.
5. Szociális segély természetes juttatás formájában
Más országokban is elterjedt dolog, hogy a segély vagy támogatás egy részét étkezési utalványban vagy közműtámogatásban adják. Könnyen kialakulhat viszont a természetbeli juttatások feketepiaca. Képzeljük el, ha a kocsmában az étkezési utalványokat mondjuk 50%-os névértéken lehet beváltani, akkor az így támogatott család még nehezebb helyzetbe kerül, ha a családfő alkoholista.
6. Segítség a devizahiteleseknek
Nagyon sokan élnek Magyarországon, akik öngondoskodás helyett állami segítségre várnak. Nem kötnek biztosítást, árvíz vagy földrengés esetén úgyis segít az állam. Nagyon rossz üzenete lehet annak, ha a könnyelműen eladósodottak mentőövet kapnak, míg a józanul mérlegelők semmit. A devizahiteleseken segíteni kell, ha a havi törlesztéseiket nem tudják fizetni, de az adósságukat legfeljebb elhalasztani kéne, semmiképpen sem eltörölni vagy mérsékelni. Persze nem véletlen, hogy az állam lelkiismeret-furdalást érez a devizahitelesekkel szemben: a PSZÁF-nek már évekkel ezelőtt közbe kellett volna avatkozni a könnyelműen osztogatott deviza-alapú hitelek ellen.
7. Deviza-alapú hitelek újbóli lehetővé tétele
Lásd a 6. pontnál.
8. Gyógyszerlobbi letörése
Az állam gyógyszerfronton eddig tett lépései pont a piaci verseny csökkenése irányába hatnak. Megnehezítették a gyógyszertárak létrehozását, a gyógyszertár többségi tulajdonosának gyógyszerészi végzettséggel kell rendelkeznie. A gyógyszertár-hálózatok ellehetetlenítésével a gyógyszertárak költségei növekednek, amit előbb-utóbb a vevőkre hárítanak. A piac és a verseny segítene az árak letörésében, különösen akkor, ha a kartellezést sikerül megakadályozni.
9. A nyugdíj kiszámításánál a szolgálati idő vagy a jövedelem számítson
Jelenleg ún. valorizált életjövedelem alapján állapítják meg a nyugdíjat. Ebbe beleszámít a szolgálati idő és a jövedelem is, ugyanakkor kellőképpen degresszív, nem lehet tetszőlegesen nagy nyugdíjat kapni. Ez a módszer miért nem jó?
10. Az állam csak piacképes szakmák képzését támogassa
Az elképzelés megfelel annak a kommunista időkből származó szemléletnek, hogy az állam jobban meg tudja mondani, mit kell termelni, mint a ciklikus válságokkal sújtott piac. Tudjuk, hova jutottunk ezzel a szemlélettel. Az oktatás is termelés: kiművelt emberfőket termel. Ezt éppúgy képes a piac szabályozni mint bármi másnak a termelését. Mindaddig azonban, míg a oktatás alanya nem érdekelt abban, hogy piacképest szakmát tanuljon, ez nem valósulhat meg. A tandíj jó visszacsatolás lehetett volna, ha az ún. szociális népszavazáson nem törlik el. A jelenlegi kormányzat a tandíj helyett egyszerűen a felére csökkenti az államilag támogatott felsőoktatási helyek számát, a költségtérítést pedig a kétszeresére emeli. E mellé még azt is meg kívánja mondani, hogy mit tanuljunk. Ember tragédiája, Falanszter szín.

A kérdések megfogalmazása is mulatságos: Vannak akik így gondolják, mások pedig amúgy. Nekem valahogyan mindig a mások véleménye tetszik. Alakítsuk meg a mások pártját...