KONCZ

Tegnap egy 24 km-es mátrai teljesítménytúra után sógornőmék jóvoltából résztvehettem Koncz Zsuzsa Papp László Sportarénaban tartott koncertjén.
Koncz Zsuzsa akkor vonult be a családi legendáriumba, amikor 1991 decemberi Erkel Színházban megrendezett koncertjén mozdult meg először az akkor még pocaklakó Bori lányom. Különben ekkor voltunk utoljára Koncz Zsuzsa-koncerten.
Koncz Zsuzsa már minden létező dijat megkapott (Kossuth-díj, Prima Primissima-díj, Francia Becsületrend stb.), élő legenda, és bizony pár hónapja már közelebb van a 70-hez, mint a 60-hoz. Ennek ellenére kicsit szkeptikusak voltunk, hogy meg fogja-e tudni tölteni a Sportarénát. Szó ami szó, volt egy-két üres szék. De a koncert így is fantasztikus volt. Koncz Zsuzsi szép, csinos, hangja ötven év alatt mit sem változott, és ugyanolyan jó ízléssel választja ki dalait, mint mindig. 37 lemezével Magyarországon abszolut csúcstartó.
Valóban a mi korosztályunk (50-es, 60-as középosztály) kicsit túlreprezentált volt, de meglepődve fedeztem fel a közönség sorai között Süveges Gergő televíziós szerkesztőt és Karafiáth Orsolya költőt. Utóbbi két sorral előttünk ült, és végig fújta az összes számot. Aztán megtudtam, hogy ő is írt egy számot a 37-esre.
A meghívott vendékek között volt Bódy László (Cipő), Tolcsvay László és természetesen Bródy János (Tini). Szép este volt, nekem legjobban a Hópelyhek tetszett:

Látod, így van kedvesem, hópelyhek vagyunk
a zúgó szélben mit sem ér a saját akaratunk
Nem könnyű nekünk, pörgünk, táncolunk
Egymás oldalán hogy is maradhatunk?

Alig sejtjük, mért vagyunk, hogyan keletkezünk,
azt sem tudjuk biztosan, hová érkezünk.
Hullunk csendesen, gyakran vétkezünk,
hófehér a táj, kering a szél velünk.

Milliárdnyi hópehely a földre száll,
milliárdnyi nagy remény és kis halál
Mennyi édes rettegés földet ér
és hómezővé összeáll
Messze vagy már, nem tudom,
hogy merre jársz,
jó barátot, hű szerelmet hol találsz
Jégvirágot bont a tél,
Elfeledtél teljesen, vagy visszavársz?

Szürke égen lebbenő hópelyhek vagyunk
Szállunk, forgunk, szédülünk,
megállni nem tudunk.
Alattunk háztetők, pörgünk, táncolunk,
egymás oldalán nem maradhatunk.


Milliárdnyi hópehely a földre száll,
milliárdnyi nagy remény és kis halál
Mennyi édes rettegés földet ér
és hómezővé összeáll
Mért csinálunk minden útból tévutat?
Mért akasztunk vágyainkra szárnyakat?
Néhány boldog perc miatt itt keringünk
föld felett és ég alatt.

Látod, így van kedvesem, hópelyhek vagyunk.