Régi öreg Yamaha PSR220-asom ment a bontóba. 16-17 éves lehetett és egyszer már volt javítva. Az utóbbi időben egyre jobban kopogtak a billentyűi, egyes gombok már alig akartak működni. Az utolsó néhány hónapban egy elektronikus hibája is lett, percenként lefagyott.
Pedig a Yamaha PSR220 egy igazi legenda, dinamikus billentyűzetű eszköz, melyet használtam zongorának is és a beépített kíséretek segítségével játszottam rajta slágereket is. Családi összejöveteleken Borival többször játszottunk duettet.
A héten Petrát beírattuk a Farkas Ferenc zeneiskolába, ősztől zongorázni fog, ezért úgyis befigyelt egy komolyabb, kalapácsmechanikás hangszer vásárlása. De azért sajnálom szegény öreg szintetizátoromat, sok örömet szerzett nekem. Szerencsére jó kezekbe került, sógorom gyűjti a billentyűs hangszereket, talán kezd vele valamit.
Illusztrációként ide beszúrom egyik felvételemet, a címe jellemző rám: Szólj rám, ha hangosan énekelek! (LGT)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése