Halvány festmény díszes keretben

Húsvét napján fenn a Várban
Schmitt Pál elnök urat láttam:
Kezében toll, nem rózsavíz,
Új Alkotmány, mit aláír.

Habemus constitutionem! Van alkotmányunk! Azaz, nem is alkotmány, alaptörvény. Ahogyan hazánk neve sem Magyar Köztársaság, csak egyszerűen Magyarország.
A poszt eredeti címe ez lett volna: Dilettáns festmény giccses keretben, de hát ki vagyok én, hogy megítéljek egy alkotmányt alaptörvényt? Másrészt a keret (vagyis a Nemzeti hitvallás és az aláírási ceremónia körülményei) lehettek volna sokkal giccsesebbek is. Bevallom, hogy - bár szeretem nemzeti szimbóliumainkat és mítoszainkat - émelygek, ha a csillagösvényes-aranybullás-szentkoronás-szkítaszarvasos-nagyboldogasszonyos szimbólumok túl nagy töménységben vannak. Egy barátom, kivel 1978-ban nyugat-európai körutazáson vettem részt, Velencében minden valutáját világítós üveghajók vásárlására fordította. Magyarázatképpen hozzáfűzte: akiknek viszem, örülnek az ilyesminek. Be kellett látnom, igaza volt.
A Nemzeti hitvallás, bár továbbra sem az ízlésemnek megfelelő, kellőképpen visszafogott lett. Ahogyan az aláírási ceremónia is mentes volt a huszárfelvonulástól és mazsorettektől. Az éles szemű néző észrevehette, hogy az aláírás és a beszéd alatt lekerült a képernyőről az "élő" felirat, vagyis tutira mentek, nem kockáztatták, hogy becsúszik valami gikszer, előre felvették az eseményt.
Az alkotmány alaptörvény tartalmi megítélésére tényleg nem vagyok alkalmas, ezért csak néhány benyomásomat mondom el.
Először is hiányzik az a katarzis, mely az 1989-90-es alkotmánynál kétségtelenül megvolt. A rendszerváltás a mi generációnk életre meghatározó élménye. Talán meglehetett volna ez a katarzis közvetlenül a 2010-es választások után, amikor a fülkeforradalom után sokan elhitték, hogy itt most valami gyökeresen más kezdődik. Azonban már őszre kiderült, hogy csak a Bajnai-féle (értsd: megszorításos) út járható, és mára már sok, a 2/3-os fordulatot reménykedéssel fogadó réteg volt kénytelen csalódni. A nyugdíjasok nem kapták vissza a 13. havi nyugdíjukat, nem történt jelentős béremelés az egészségügyben és az oktatásban, nem csökkent a munkanélküliség, az eladósodott önkormányzatok továbbra is reménytelen helyzetben vannak. Félreértés ne legyen, üdvözlöm, hogy csodaváró gazdasági ámokfutás helyett (ami főleg 2006-ig jellemezte a szocialista kormányt) a Fidesz végre hajlandó szükséges lépéseket meglépni. Talán 2014-re ebből beérik valami, és akkor tényleg lesz katarzis, most biztosan nincs.
Maga az alkotmányozási folyamat nem volt mentes vígjátéki elemektől. Kezdődött az "álamfő" helyesírási hibáktól hemzsegő javaslatainak közzétételével majd visszavonásával. Folytatódott azzal, hogy a jelentősebb gazdasági posztokat betöltőket felkérték, hogy szakterületükbe vágó javaslatokkal segítsék az alkotmányozást. Ezzel kapcsolatban javasolta Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, hogy a Szent Korona-tant szívesen látná az új alkotmányban. A nemzeti konzultációra bocsátott 12 önkényesen kiválasztott kérdés is inkább mosolyt váltott ki belőlem. Az elfogadás előtti utolsó hét 150 módosító indítványa, köztük a bírák felső nyugdíjkorhatárának meghatározása pedig inkább tűnt rögtönzésnek, mint átgondolt kodifikációs folyamatnak.
A 89-90-es alkotmányról nagyjából mindenki tudta, hogy milyen új elemeket tartalmaz: nemzeti függetlenséget, szabad választásokon alapuló képviseleti demokráciát, magántulajdonon és gazdasági versenyen alapuló gazdaságot, széles körű állampolgári jogokat, sajtó- és véleményszabadságot. És főleg azt, hogy alkalmazták az alkotmány alapelveit. Míg a szocializmusban megmosolyogták azt az ügyvédet, aki az alkotmányra hivatkozva próbálta védeni ügyfelét, az elmúlt 20 évben számtalan törvényjavaslatot semmisített meg az Alkotmánybíróság. Az új alaptörvényről halványan tudjuk, hogy figyelmet szentel a jövő nemzedékének, a környezetünknek, az önvédelemnek, az ország eladósodásának. De nem érezzük, hogy gyökeres fordulatot hozna mindennapi életünkben. Persze ez majd az elkövetkező években kiderül.
Az, hogy hazánk nevéből kikerült a köztársaság, látszólag megmagyarázható azzal, hogy új alaptörvényünk kontinuitásra törekszik, és Magyarország történelme során többet volt királyság, mint köztársaság. Azért én mégis úgy gondolom, ez a tény megér egy újabb posztot. Stay tuned!