Gyerekkoromban egy NDK-ban gyártott Havel típusú hétcsöves (+ a varázsszem, aminek zöld derengését nagyon szerettem) rádiónk volt (mellékelt fénykép). Négy hullámsávban működött (hosszúhullám, középhullám, rövidhullám és URH). Akkoriban egyetlen egy URH (akkor még így hívtuk az FM-et) adó volt, az URH. Csak évtizedekkel később kapta meg a Bartók Rádió nevet, amikor már a Petőfi is átköltözött a keleti normás URH-sávba. Már ennek a rádiónak is volt tucheles kimenete, így első magnófelvételeimet ezen keresztül készítettem. Ezen hallgattuk a szilveszteri műsorokat, nővéremmel Komjáthy György összes zenei műsorát (Csak fiataloknak, Töltsön egy órát kedvenceivel, Vasárnapi koktél, 25 per beat stb.), apám pedig a focimeccseket (a chilei focivébé idején mér nem volt tévénk).
Apám valamikor a '60-as évek elején hozott Bécsből egy Fuji Denki márkájú japán tranzisztoros zsebrádiót. A hattranzisztoros készülék csak a középhullámot fogta, volt hozzá fülhallgató is, évtizedekig szolgált.
'74 tájékán vásároltam magamnak egy Videoton gyártmányú Sirius táskarádiót, amit hordozni is lehetett, de asztali készüléknek is elment, a magnófelvételekhez is alkalmasabb volt. Volt nyugati normás (CCIR) FM-sávja is, csak épp adás nem jött rajta, legalább is nálunk. Első sztereó rádióm viszont egy szintén Videoton gyártmányú Disco Lady készülék volt, még ma is működik szüleim szentendrei telkén.
'69-'70-ben jártam iskolai rádió-szakkörbe, ahol építettünk egy-egy, a szakkörvezető által tervezett szupervevőt: rádiófrekvenciás és középfrekvenciás részét a Minisuper-ből, hangfrekvenciás fokozatát a Tündéből "kölcsönözte" (mindkettő a kor legendás magyar gyártmányú zsebrádiója volt). A tanév végére az én rádióm is elkészült, meg is szólalt, de mindörökre megmaradt papírdobozos kivitelűnek.
Akkoriban még volt rádió-előfizetési díj, ha jól emlékszem, 30 Ft volt negyedévenként. Elvileg készülékenként kellett volna fizetni, de mivel ez nehezen volt ellenőrizhető, megmaradt a háztartásonkénti díjfizetés, amíg a díj bele nem olvadt a TV-előfizetési díjba (ami elvileg mind a mai napig van, de a költségvetés átvállalja a lakosoktól).
Életem további rádióiról nincs értelme megemlékezni: hifi-tornyok rádiói, magnós rádiók, CD-s rádiók, ébresztő rádiók, fürdőszoba-rádiók stb. Mindenesetre kultikus tárgyként őrzök egy Sokol-403-es bőrtokos tranzisztoros rádiót, amely még a nagyszüleimé volt.
A digitális rádiózás, a kábelrádiózás és az internet-rádiózás ezt a piacot is jól felforgatja, bár a felszíni ún. DAB+ sugárzást csak most kezdi az Antenna Hungária. Internetes rádiónkról már egy korábbi posztomban írtam.
És az eredeti témához visszakanyarodva: telefonom FM-rádióját leginkább akkor hallgatom, ha Petrára várok valamilyen különórán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése