Gesztus

Nemrég a neten rátaláltam Velázquez híres festményére, a Breda átadására. A jelenet azt a pillanatot ábrázolja, amikor a holland várost védő Maurice of Nassau átadja a város kulcsát a spanyol Ambrosio Spinolának. Ami megragadott, az a festményen megörökített gesztus, mellyel a spanyol hadvezér megadja a tiszteletet az elesett város védőinek.
Pontosan ez az a gesztus, ami egy évtizede hiányzik a magyar politikai közéletből. Nem tudom, mikor romlottak el véglegesen a dolgok. Talán Keller László elszámoltatási biztos kinevezésével, akinek hű tükörképe Budai Gyula, a Fidesz-kormány hasonló funkciókkal megbízott politikusa. Mindkét esetben az volt az üzenet, hogy a politikai ellenfél egyben bűnöző is.
Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy ez a szemlélet szűnjön meg végérvényesen, és újra megjelenjenek a közéletben a gesztusok. Mert engedményt tenni nem a gyengeség jele, mint ahogyan az ellenfél megalázása sem jelenti feltétlenül az erőt. Sokkal inkább a félelmet és a bizonytalanságot.
Az október 23.-ai tüntetéssel kapcsolatban többször megnéztem a Nem tetszik a rendszer videoklipet, melyből leginkább az alábbiak ragadtak meg:

"Kit érdekel, hogy ki mit kúrt el,
Legyen már úgy, hogy a harag múlt el,
Itt van az idő a cselekvésre,
A jobb- és a balsorsnak legyen vége!"

Hogy az ünnepnapnak Petra számára is adjunk egy kis aktualitást, megnéztük Török Zoltán Vad Magyarország c. természetfilmjét az Urániában. Nagyon szép természetfilm, Török Zoltán méltó utóda Homoki Nagy Istvánnak.

Most, hogy elkezdtük a temetőjárást így Mindenszentek közeledtével, József Attila (kinek szobrát lehet hogy elviszik a Parlament mellől) két gondolata jutott eszembe:

"Eltöm a föld és elmorzsol a tenger,
Azt mondják, hogy meghalok,
De annyi mindenfélét hall az ember,
Hogy erre csak hallgatok."

"Miért legyek tisztességes?
Kiterítenek úgyis.
Miért ne legyek tisztességes?
Kiterítenek úgyis."