Kati eredetileg Toscana-t szerette volna, hogy a tengerparti fürdőzésen kívül bejárhassuk Pisa-t, Firenzét, de későn kezdtük el szervezni: két héttel a tervezett út előtt már csak Közép-Adrián volt szabad apartman, Isola Albarellán, egy nyaralószigeten Velencétől 70 km-re délre. Íme nyaralásunk kronológiája:
Július 16., szombat
Fél hétkor indulunk (az eredetileg tervezett 6 óra helyett), Mariboron, Ljubljanán, Trieszten és Velencén keresztül kb. fél négyre érünk a szigetre. Háromszobás apartmanunk van, közvetlen előtte betonozott partszakasz. A szigetet bejárjuk egy ingyenes kisvonattal, fagyizunk, fürdünk.
Reggeli után bicikliket bérelünk egy hétre: nekem és a nagylányoknak szép sárga váltó nélküli retró bicikliket, Petrának egy 16-os gyerekbiciklit, Katinak pedig egy triciklit, amin jól lehet a strandcuccokat meg a közértben vásárolt dolgokat szállítani. Némi eltévedés után kitekertünk a strandra. Homokos part, van szabad rész, ahol felállíthatjuk saját napernyőnket. Kagylógyűjtés, homokvár-építés, Boriból és Petrából homoksellőt varázsolunk. Kora délután tekerünk haza, este wellcome-drink és bűvészelőadás vár ránk.
Irány Ravenna, a Nyugat-Római Birodalom utolsó fővárosa. A kocsit egy fizetős garázsban hagyjuk és gyalog nézzük meg a város nevezetességeit. Először az ariánusok keresztelő kápolnájának mozaik-mennyezetét csodáljuk meg, áhítattal járunk a Szent Vitális bazilika 1500 éves kövein és gyönyörködünk a meseszép mozaikokban (a bazilikától néhány száz méterre ebédelünk), bemegyünk Galla Placidia mauzóleumába, megszemléljük az ortodox keresztelő kápolnát, melynek mennyezetét - nahát, milyen érdekes - ugyanolyan mozaik díszíti, mint az ariánusokét (Krisztus meztelenül áll a Jordánban, körülötte az apostolok). Lerójuk kegyeletünket Dante sírjánál, mellette bemegyünk a ferencesek bazilikájába is. Emellett még arra is jut időnk, hogy üzletekben nézelődjünk, Bori kap egy csiga alakú táskát. Este érünk haza, fürdés a szálláshelyünknél lévő betonozott strandon.
Punnyadás a homokos tengerparton, kipróbáljuk a szintén ingyen használható úszómedencéket, vásárlás a helyi közértben, fagyizás. Este meg akartuk nézni az Oroszlánkirály musicalt, de azt sajnos elmosta az eső.
Hajóval Velencébe! A háborgó tenger miatt végül a hajó nem a szigetről, hanem Chioggia-ból, egy földnyelv védelmében megy a lagúnák városába. Nagy élmény volt a tenger felől megpillantani Velencét. Egész nap a várost jártuk, egy gombostűt nem lehetett leejteni a sok turista miatt. A dózse-palotába és a Szent Márk-templomba meg se próbáltunk bejutni, helyette egy nagy kört tettünk: Szent Márk tér - Szent Lucia tér - Rialto-híd - Szent Szilveszter tér - Szent Tamás tér - Szent Barnabás tér - Accademia-képtár - Szent István tér - és vissza a Szent Márkra. Az Accademia-képtárban megcsodáljuk a Tiepolo, Tintoretto, Bellini, Veronese festményeit, a Szent István téren fagyizunk, koktélozunk. Beszerezzük az összes szuvenírt. A hajónak mindössze öt perce van, hogy felszedjen minket, vissza Chioggia-ba majd busszal haza.
Velencében legalább tízszer annyi turista volt, mint 33 évvel ezelőtt, ez a büszke város mégis méltósággal viseli ezt a rohamot, nem züllik le sima turista-látványossággá, őrzi kulturális és kereskedelmi nagyságát. Ezrével faggatják a gondolásokat, hogy "szól-e még a míó", a Canale Grande-n és a kis riókon elképesztő vízi forgalom van, de a város állja a megpróbáltatásokat. Le a kalappal!
Beautózunk Padovába. Itt is egy belvárosi fizetős parkolóban hagyjuk az autót. Az Erimitani-templomban megnézzük Petrarca sírját, Mantagna freskóit, közöttük az egyetlen ismert Janus Pannonius ábrázolással. A mellette lévő múzeumban középkori festményeket és faragványokat látunk, hogy utána szemünk elé tárulhassanak Giotto színes freskókba öntött végítélet-látomásai a Scrovegni-kápolnában. Árkádos házsorok mellett gyalogolunk a Szentek utcáján, egy igazi olasz étteremben ebédelünk meg, míg végül eljutunk a Szent Antal bazilikához, Padova fő nevezetességéhez. Mint "protestáns ivadék" elborzadok a bálványimádás ilyen magas fokán, de belátom, sokaknak reményt és hitet ad, hogy megérinthetik Szent Antal sírját. A bazilikától nem messze van Európa legrégebbi botanikus kertje, melyben Goethe (nem a tarajos, hanem a Johann-Wolfgang) is szeretett pihenni. Elhaladva az egyetem mellett, ahol most éppen vidám diákfelvonulás volt, eszünkbe jutott, hogy itt az Aranybulla évében alapítottak univerzitást. Az Igazságügyi Palota előtt bűbájos piac található, az Óratoronyban pedig már a XV. században is csillagóra volt.
Visszatérve a szigetre esti programunk a Harisnyás Pippi musical lett volna, de ezt megint elmosta az a fránya eső.
Megint tengerparti program kora délutánig. Este szomorúan válunk meg a bicikliktől, még részt veszünk egy divatbemutatón, aztán irány az ágyikó, mert reggel korán kelünk.
Fél kilenc tájékán sikerül elindulnunk, Velence magasságában szakadni kezd az eső. Fél egy tájékán letérünk a Trieszt-Ljubljana autópályáról, hogy megnézzük a Postojnai Cseppkőbarlangot és a Predjama-i várat. Előbbi Közép-Európa legnagyobb cseppkőbarlangja, melyet a Pivka folyó vájt ki. Barlangvasút repít a hegy gyomrába, de már az is gyönyörű cseppkő-képződmények között robog. A barlangban nyelvek szerint rendeződnek a turisták, mi német nyelvű barlangi vezető mellé szegődtünk. Hatalmas termekben, csodálatos szikla-alakzatok között mentünk kb. 1,5 km-t, hogy aztán ismét a barlangvasút vigyen ki minket a szabadba.
A Predjama-i vár szintén egy nagy barlang szájába épült, a vár a barlangban folytatódik tovább. Panoptikum-szerűen berendezett termeket lehet végiglátogatni. Egyedülálló élmény.
Időnként rákezdő, majd alábbhagyó esőben kb. fél 11-re érünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése