A válasz egyszerű: félünk saját kultúránk elvesztésétől. Számos horrorfilm szól arról, hogy az idegenek nem megölnek minket, hanem saját képükre formálnak, ami rosszabb a halálnál is. A horrort csak fokozza, hogy az átformált emberek alig különböznek tőlünk, ezért mindenki gyanús, sőt, az a gyanús, aki nem gyanús.
Mindez a norvég Breivik gonosztette kapcsán jutott eszembe, aki az idegen kultúra terjedése elleni legjobb módszernek mintegy 80 saját honfitársának hidegvérű legyilkolását látta. De tényleg, miért is félünk a multikultitól?
Egykori hagyományaink elvesztésének legfőbb oka az életmód-változás. Vajon egy mai gyerek mit ért ebből a dalból:
"Szánt a babám, csireg-csörög sejhaj a járom...
Száraz a föld, a hármas eke nem állja..."
Mi az a járom, mi az a hármas eke?
Az Amerikában élő amish közösség (konzervatív keresztény gyülekezet) nem használ elektromosságot, lovaskocsin járnak, állatokkal művelik a földjüket, mert jól tudják, hogy az életmód-változással fel kéne adniuk hagyományaik egy részét is. Ez a konfliktus is megjelenik számos műben, pl a Hegedűs a háztetőn c. filmben.
A mai fiatalok szubkultúrája szerte Európában amerikai gyökerű: a zene, a filmek, számos átvett szokás, pl. Valentin-nap vagy halloween. Az átkosban még megpróbáltak ennek gátat szabni, az iskolában tilos volt a farmer és a hosszú haj, az Ifjúsági Parkba csak nyakkendőben engedték be a fiúkat. Ma már komikusnak tűnik.
De ha megnézzük a történelmet, azok voltak igazán sikeres és virágzó országok, akik sikerrel fogadtak be más kultúrákat, más vallásokat. Erdély azért lehetett tündérkert a XVII. században, mert a Bethlen Gábor-féle vallási türelem révén magyarok, székelyek (a magyarok és székelyek azonos nyelvű, de eltérő kultúrájú népek), szászok, románok élhettek együtt, és gyakorolhatták római katolikus, lutheránus, kálvinista, unitárius, ortodox és zsidó vallásukat. Sokak szerint Magyarország tudományokban és művészetekben elért sikereinek fő oka, hogy a nemzetiségek és vallások együttélésével az emberek befogadóbbak, mint az egy nemzetiséggel és egyetlen vallással rendelkező országok.
Bár az USA olvasztótégelyében számos hagyomány és szokás tűnt el, az Egyesült Államokat alkotó emberek sokféle kultúrája járult hozzá Amerika sikereihez, melyet az ország büszkén is vall. "E pluribus unum" - egy a sokból, ez áll minden amerikai pénzérmén és bankjegyen. És hogy hogyan működik (vagy kéne, hogy működjön) Amerikában a az idegen kultúrák befogadása, arra szép példa a Bazi nagy görög lagzi c. film. Mindenkinek ajánlom, aki még nem látta.
Hadd szóljak még Anthony di Mello jezsuita szerzetesről, aki Calcuttában volt missziós szolgálaton. Döbbenten látta, hogy számos híve ugyanúgy eljár a hindi szertartásokra is, mint azelőtt. Amikor kérdőre vonta őket, azt mondták, hogy számukra a kereszténység egy szép vallás, úgy érzik, többek lettek tőle, de nem értik, hogy ezért miért kellene feladniuk régi vallásukat, hiszen mindkettő Isten dicsőségét hirdeti. Azóta di Mello atya számtalan megjelent könyvében, melyekben lelki tanácsokat ad, egyaránt használ keresztény, hindi, buddhista, muszlim és zsidó példázatokat.
Ha igazán meg akarjuk őrizni saját kultúránkat, az első lépés, hogy megismerjük. De a más kultúrák megismerése csak gazdagít bennünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése