Amitóa maxisok pénzt kerestünk a 16%-os adókulcson és három porontyunkon, minden pluszpénzünket színházjegyre költjük. Így jutottam el Borival (kissé betegen) a Nemzeti Színház Gobbi Hilda termébe, ahol Esterházy Péter Én vagyok a Te című darabját néztük meg.
Nyugodtan tovább olvashatod, nyájas blog-olvasó, Esterházynál nem kell félned a spoiler-veszélytől, zavarba is jönnék, ha most megkérdeznéd, miről szólt a színdarab. Vagy hogy tragédia volt-e vagy komédia, esetleg tragikomédia (talán mégis leginkább ez az utolsó, mert lehetett benne nevetni is). Én azt az alcímet adnám neki: Isteni színjáték a hólapát körül.
Én, aki majd' minden Esterházy-kötetet elolvastam és a fülem eléggé rá van állva arisztokrata származású (de ez itt most egyáltalán nem számít) írónk nyelvezetére, imígyen készítettem fel Borit a darabra: Esterházy megküzd minden mondattal, hogy aztán az olvasónak (nézőnek) is meg kelljen küzdenie vele. Esterházy jól tudja ugyanis, hogy a szavak jelentés-mezeje nem fedi le hézagmentesen a valóságot, a le nem fedett terület az irodalom senkiföldje, a szavakkal el nem érhető valóság. Azért feszegeti állandóan a nyelvi korlátokat, mert nem tud belenyugodni abba, hogy ez a szűzföld irodalommal nem megközelíthető.
A drámát Gothár Péter rendezte, beleértve a gyakran meghökkentő sőt zavarba ejtő látványelemeket is. Gothár rendezte a szintén Esterházy forgatókönyvéből készült Idő van és a Tiszta Amerika című filmeket is, sőt, ebben a darabban visszaköszön egy-két rész ezekből, akárcsak a Harmonia Caelestis című nagyregényből. Molnár Piroskát egyszerűen imádom, akármiben játszik, kár hogy a végén
******** Spoiler **********
agyonverik egy hólapáttal.
******** Spoler vége *********
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése