Tegnapra, péntek 13.-ára az iszlám világ (na jó, lehet hogy csak a radikális része) meghirdette a Harag Napját. Izrael pedig a gázai szárazföldi hadműveletek megkezdését ígérte erre a napra. Éjfélig fenn voltunk, néztük a hírcsatornákat, de a Harag Napjából mindössze annyi valósult meg, hogy azokban at európai nagyvárosokban, ahol nem tiltották be előre (pl. nálunk), a Hamasz-szal szimpatizáló csoportok tartottak tüntetést, illetve Franciaországban egy csecsen származású késes ámokfutó indított hajtóvadászatot történelemtanárok (!) ellen. Izrael még lábhoz tett puskákkal várakozik Gáza határán.
Izraelben a veszély még jobban összekovácsolta az embereket, a szolidaritás kis közösségekben és társadalmi szinten is megerősödött a hagyományos széthúzó zsidók között. Egyrészt megalakult az egységkormány azután, hogy lassan egy éve minden áldott héten többszázezres tüntetés zajlott Tel Aviv utcáin, márciusban én is részt vettem egy ilyenen, ahol az izraeli politikai életet az elorbánosodástól féltették a tiltakozók.
Másrészt a lakóhelyi, munkahelyi közösségek még jobban összetartanak, mint eddig. A szomszédok átmennek egymáshoz megkérdezni, tudnak-e valamiben segíteni, bevásárolnak, gyógyszert vesznek a rászorulóknak, vagy csak egy-egy tálca süteménnyel csöngetnek be. A hadrafogható férfi lakosság (és az aktív katonaidejüket töltő nők) most háborúban vannak, az otthonmaradottak, gyermeket nevelők kicsit jobban összekapaszkodnak. Lányomhoz odaköltözött vejem húga, kinek párja szintén katona, hogy segítsen unokám ellátásában. Orsi cége ajándékcsomaggal kedveskedik a gyereket nevelő alkalmazottaknak, sőt, még közvetlen kollégái is összeállítottak neki egy ajándékcsomagot.
Néha arra gondolok, hogy a magyar társadalomra is ráférne egy olyan vészhelyzet, ami ilyen szolidaritást vált ki alsó és felső szinten egyaránt
Orsival napi kapcsolatban vagyunk, próbál bennünket nyugtatni, és hogy elterelje a figyelmünket, cuki fényképeket küld másfél éves unokánk mindennapjairól. Én sem teszek másként. Amíg aggódva várjuk a további fejleményeket, megosztom veletek egy háborús baba mindennapjainak képeit.
 |
| Süti készül. Ugye ennivaló? |
 |
| Szundi, miközben odakinn rakétáznak |
 |
| Alkotás |
 |
| Közös torna anyával |
 |
| Hamm! |
 |
| Munkahelytől kapott ajándékcsomag |
 |
| A doboz a legjobb móka! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése