Az én Lánchidam

A két fotó között majdnem pontosan 11 év telt el, a baloldalit 500. geoládám megtalálásakor készítettem, a jobboldalit pedig most pénteken, a hídavató pikniken. Született budapesti lakosként természetesen voltak olyan életkorszakaim, amikor napi vagy heti rendszerességgel közlekedtem a Lánchídon.

Óvodás koromban Földművelésügyi Minisztérium óvodájába jártam: a Kossuth téri épületben volt a gyűjtő, innen vittek fel minket busszal a Sas-hegyi óvodába (A Lejtő úti épület ma a Kiemelt Edzőtáborok Igazgatóságához tartozik, de teljesen elhanyagolt állapotban van, pedig úszómedence és teniszpálya is tartozik hozzá). A busz általában a Margit hídon járt, de hetente egyszer a mosodát is útba ejtettük, ilyenkor a Lánchídon és Alagúton át mentünk. Az Alagútban aztán elszabadult a pokol: mi gyerekek teli torokból üvöltöttünk. Manapság is rendszeresen autózom az Alagúton, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy most kiabálni kellene...

A Lánchídon való közlekedés legközelebb 1969-ben jött elő, amikor öttusázni kezdtem, és a Csepel SC József nádor téri vívótermébe (ma bankfiók) a 60-as busszal jártam hetente kétszer-háromszor, egészen 1973-ig, amikor felhagytam ezzel a túl sok energiát igénylő sporttal. Utána hosszú évekig kiesett a Lánchíd a rendszeres útvonalamból.

1986-ban költöztem Lovas úti lakásomba, és az akkor még a Gresham palotában (ma Four Seasons Hotel) működő VEIKI-be a 16-os busszal tudtam a legkönnyebben eljutni. Ugyanúgy a József nádor térnél száltam le, mint azelőtt a vívóterembe menet. Ez egészen addig tartott, amig Bori bölcsődés korú nem lett, és én hoztam-vittem az MNB Szabadság téri bölcsődéjébe, ekkor ugyanis átszoktunk a metróra. Innentől kezdve a Lánchídon csak autóval közlekedtem, ha valamiért autóval kellett menni a munkahelyemre vagy a munkahelyemről autóval mentünk a százhalombattai vagy paksi erőműbe. 1997-ben aztán a VEIKI Budára költözött a Gellérthegy utcába, és megint kiesett a rendszeres útvonalaimból a Lánchíd.

2020-ban mostani cégem, a SCADANET a Ferencvárosba költözött, és még autóval jártam dolgozni (most már, hogy ingyen tehetem, inkább a BKV-t választom), a Petőfi híd volt a legtermészetesebb útvonal. Viszont márciusban kitört a COVID, én öt hétre home office-ba kerültem, Kati is jobbnak látta, ha nem tömegközlekedik, és ekkortól minden nap én fuvaroztam el a munkahelyére, mégpedig a Lánchídon keresztül a Báthory utcába. Amíg még nem zárták le az autós forgalom elől a Szabadság teret, a Honvéd utca - Szabadság tér - Zoltán utca - Széchenyi rakpart útvonalon indultam vissza a Lánchíd felé, később már kerülnöm kellett a Bajcsy-Zsilinszky út - József Attila utca felé. Aztán amikor a COVID engedett a szorításából, továbbra is együtt mentünk dolgozni: Katit kitettem a Báthory utcában, én meg indultam tovább a Bokréta utca felé. Tulajdonképpen ez a másfél év volt az életemben az egyetlen időszak, amikor napi rendszerességgel autóztam a Lánchídon.

2021 júniusában a Lánchidat lezárták a forgalom elől. Ekkorra már betöltöttem a 65-öt és ingyen utazhatok a BKV-n, ezért reggelente együtt megyünk Katival. Amíg a Lánchíd zárva volt a tömegközlekedés elől, az Erzsébet hídon jártunk, tavaly december óta azonban ha a 178-as busz jön előbb, akkor ismét a Lánchídon visz át az utunk.

A Lánchíd felújításáról több posztot is írtam. 2020 júliusában annak a félelmemnek adtam hangot, hogy Orbán a járványügyi vészhelyzetre hivatkozva államosítja a Lánchidat és állami pénzből fogják felújítani, azt kommunikálva, hogy "Karácsony erre is képtelen volt".  Egy 2021-es posztomban azon füstölögtem, hogy a felújításra kötött szerződést a Fidesz úgy kommunikálja, hogy "drágább, kevesebb műszaki tartalommal", és emellett az állításuk mellett két éve kitartanak. Két éve Demszky Gábor volt főpolgármester a Klubrádióban arra figyelmeztette Karácsonyt, hogy nagyon vigyázzon a szerződéssel, mert őt a Margit híd felújításánál a kivitelezők becsapták. Az Átlátszó cikkében le van írva, hogyan nőtt a Margit híd felújításának költsége a hatszorosára. Ehhez képest a Lánchíd felújításának szerződés szerinti 26.75 milliárdos költsége soknak tűnhet, de a kivitelező A-Híd Zrt. mind a költségkeretet, mind pedig a határidőket betartotta.

Na de mi a helyzet a forgalomkorlátozással? Már a felújítás elkezdésekor felmerült, hogy nem kéne a teljes gépjárműforgalmat visszaengedni a hídra. Karácsonyt a jobboldal autósüldözéssel vádolja: autós sávokat biciklisávokká alakít, utcákat zár ki az áthaladó gépjárműforgalom elől. Pedig tudható volt: a városvezetés elkötelezett a belváros forgalomcsillapítása  mellett és a tömegközlekedés illetve a kerékpározás felé próbálja terelni a közlekedőket. Mivel ez a téma a Lánchídnál különösen élesen merült fel, 2022 decemberében a hídra csak a tömegközlekedést és kerékpárokat/motorkerékpárokat engedték fel, mintegy teszt jelleggel. Ezalatt az időszak alatt egy, a kormány nemzeti konzultációjára erősen hajazó kérdéssorban tették fel a budapestieknek a kérdést a híd végleges forgalmi rendjéről. Bár nosztalgiával gondoltam vissza 2020-21-re, végül beláttam, hogy a belváros magjára nem engedhető rá ekkora autósforgalom, és én is az autómentes változatra szavaztam.

Valószínűleg a kormány a '24-es önkormányzati választásokig kitart amellett, hogy nem fizeti ki a Lánchíd felújításához ígért 6 milliárd forintos hozzájárulást, mert a "főváros nem tartotta be a megállapodást": „A gépjárműforgalom teljes vagy részleges korlátozása nem haladhatja meg a 18 hónap időtartamot”. Egyes jogászok szerint a kormánynak van igaza, a főváros szerint viszont Budapestnek jár a 6 milliárd, hiszen a hidat 18 hónap után visszaadták a forgalomnak, viszont forgalomkorlátozás elrendelése fővárosi hatáskör. Ha jövőre marad Karácsony Budapest élén, a 6 milliárdra keresztet vethet, ha jobboldali városvezetés lesz, nagy kérdés, hogy egy érvényes szavazással szembe menve visszaengedik-e az autóforgalmat 175 éves hidunkra.

Lehet ez is, az is. Végül is a híd négy oroszlánja az évek alatt már annyi mindent látott. Minden esetre pénteken kigyúlt a fény a megszépült új Lánchídon.

---