Lopakodó olimpia 2

Kedveseim, tegnapi kissé maliciózus és gúnyos hangú posztomból arra következtethettek, hogy nem élveztem a budapesti rendezésű atlétikai világbajnokság minden percét, ezért kiegészítem egy pozitív hangú poszttal.

Egy hétig a vébé nézése volt az esti programunk, bevallom, hogy még az olimpiák alatt sem szoktam nézni ennyi atlétikát. Így tévén nézve is hibátlannak tűnt a szervezés (a két összeütközött golfautót felejtsük el gyorsan), és végre eljutott oda a tévéközvetítés, hogy kifejezetten nézhető és élvezhető a sportok királynője (Amikor kisétáltunk nézni a maratonfutást, hallottuk, hogy a tévéstáb tagjai angolul beszélnek egymással, valószínűleg az IAAF küldi a technikai személyzet egy részét).

Kameraállás az Alagút utcában

Az egyidejű versenyszámok elcsúsztatott közvetítése, a sportolók mögé vetített információk (pl. a távolugró-homokra kopírozott távolságok), a számítógépes elemzések (pl. hány cm-re volt legközelebb a magasugró a léctől) mind-mind fokozták a nézői élményt. És sokkal nagyobb drámákat láttam, mint amekkorákat egy labdarúgó-meccsen lathatunk.

• A férfi magasugrásnál mondtam Katinak: nézd, itt egy faszi, akinek csak a fél arca van leborotválva. Akkor még nem tudtam, hogy ez az olasz Gianmarco Tamberi védjegye, hogy akkora sztár, hogy a szurkolók félszakállas pólóban drukkolnak neki, hogy akkora showman, hogy a győzelmét a vizesárokban megfürödve ünnepli.
• A férfi rúdugrás győztese, a svéd Armand Duplantis rontás nélkül menetelt az aranyéremig és utána a világcsúcsra tetette a lécet (azt már nem vitte át).
• Férfi 1500-on az abszolút esélyes norvég Jakob Ingebrigtsen szájából az utolsó métereken énekelték ki a sajtot, de az 5000 megnyerésével vigasztalódhatott.
• Az amerikai vágtázó Noah Lyles 100-on, 200-on és 4x100-on is aranyérmet szerzett.
• A szintén amerikai vágtázó, egyben gyönyörűséges Sha'Carri Richardson a surranópályán surrant be elsőként 100-on, és 200-on ugyan csak bronzot szerzett, de 4x100-on újabb aranyat zsebelhetett be.
• A mindig bájosan mosolygó kenyai Faith Kipyegon női 1500-on és 5000-en is győzni tudott.
• A női hármasugrásban a kissé őrült venezuelai Yulimar Rojas az utolsó sorozatig csak a nyolcadik helyen állt, innen ugrott az élre és rendezett hatalmas ünneplést.
• Női rúdugrásban az amerikai Katie Moon és az ausztrál  Nina Kennedy teljesen azonos teljesítménnyel jutottak el a 4.90-ig, és egymást átölelve egyeztek ki a döntetlenben.
• A holland Femke Bol két 400m-es váltót is futott: a vegyesváltóban vezető pozícióból, méterekkel a cél előtt esett el, viszont a női 4x400-as befutó embereként olyat produkált, ami örökké emlékezetessé teszi ezt a világbajnokságot. Lényegében az utolsó 100 méteren 8 méter hátrányból hajrázta le a jamaikai és brit futókat. Ráadásul Femke a 400 méteres gáton is aranyérmet szerzett.

És még biztosan volt számtalan katartikus momentuma a vébének, ahol a forró időjárásnak köszönhetően csak egyetlen világcsúcs született, az is 4x400 m vegyesváltóban, amit csak 2019 óta rendeznek.

Na de mi a helyzet a magyarokkal? A legtöbb érmet világversenyen a dobószámokban szereznek hazánk fiai. Olimpián ötször nyertünk kalapácsvetésben (Németh Imre 1948, Csermák József 1952, Zsivótzky Gyula 1968, Kiss Balázs 1996, Pars Krisztián 2012), Annus Adrián 2004-ben szerzett aranyát doppingvétség miatt elvették, ezért tulajdonképpen az összes dobóeredményre a gyanú leheletfinom árnyéka vetül. Halász Bence 2019-ben már a dohai vébén szerzett egy bronzot, ezt a teljesítményét ismételte meg idén. A női hétpróbázó Krizsán Xénia hatalmas versenyben lett negyedik. És persze dőltek a magyar csúcsok is (férfi 400, férfi 4x400, női 4x100, női 4x400 - itt egy 43 éves csúcs dőlt meg! - vegyes 4x400).

Az atlétikai világbajnoksággal egy időben megrendezett duisburgi kajak-kenu vébén a magyarok a szokásosnál haloványabban szerepeltek: két arannyal utoljára az 1990-es vébéről tértek haza a magyar versenyzők, akárcsak most. Hiába, erre most kevesebb figyelem jutott.

De visszatérve tegnapi posztomra: A diktatúrák jellemzője - egészen a korai római császárságig visszamenve - az, hogy cirkuszt elképesztő profizmussal képesek rendezni. Európa leglátványosabb tűzijátéka, a világ leglátványosabb atlétikai világbajnoksága. Igen képesek vagyunk rá. Nekem mégis Bödőcs Tibor Mulat a manézs című könyve jut eszembe, ahol Hettikánia diktátora Luigi King egy cirkuszigazgató.

Ezért nem lehetett teljesen felhőtlen az örömöm.